Ha egyetlen magyar borvidéket kellene megneveznünk, ami a kadarkáról eszünkbe jut, legtöbbünk Szekszárdot mondaná, természetesen. A terület és a fajta neve menthetetlenül összeforrt történelmileg; a hazai bortársadalom most is Szekszárdtól várja a kadarka, Szekszárd pedig a kadarkától a saját felemelkedését.
Ez még akkor is így van, ha a Szekszárdon művelt kadarka területe nem éri el a 100 hektárt sem tudtommal, ami sem az összes helyi szőlőterület, sem az országos kadarkatermesztés méreteihez képest nem tekinthető igazán jelentősnek, vagy ha a problémák, melyeket már többször is ecseteltünk a fajtával kapcsolatban, éppúgy jelentkeznek errefelé is, mint másutt. Bevallottan nincs még meg a kellő tapasztalat a modern kadarka megteremtéséhez (sokak szerint a régi rekonstruálásához), nem látszódik még tisztán a követendő út klónok, fekvés, borstílus terén, ráadásul ha az egrinél kedvezőbb is az éghajlat, a termesztés bizonytalansága itt is sok keserűséget okoz. „Túlságosan is bizonytalan az időjárás, a szőlőt nem lehet a tőkén hagyni, eléri az eső és megrohad. Nagy kockázat ez és ritkán sikerül. Szomorú látvány az összevert, besározódott szőlőfürt a kopaszodó lomb közt, a tépett gerezdek, kilógó, meztelen szemekkel, melyekről a zápor leverte a sötét héjt: mintha kifolyt, csöpögős emberi szemek volnának” - írja még Babits is a szekszárdi kadarkáról, és bár az aszúkészítés nehézségeit ábrázolja, sok szekszárdi borász számára ismerős képet fest le, úgy sejtem.
Nemrégiben, amikor Szekszárdon jártunk, mégis az volt az érzésem: minden szeszélye ellenére a kadarka igazi kiskedvenc, kényes, hisztis kislányként folyton a figyelem középpontjába kerülő család szeme fénye, pikszisből kirázhatatlan liebling. Így nem csoda, hogy a borvidék szinte egymagában több minőséginek mondható forgalmi tétellel jelentkezik a piacon, mint vetélytársai összesen, és egyelőre az árak is örömtelien földközeliek.
Most 5 tételt kóstoltunk vakon, de később még többször is visszatérünk Szekszárdra.
Bodri Szekszárdi Kadarka 2007
Még a mitikus Bakta-dűlőből is szüreteltek a borhoz. Világos, silleres szín, enyhe narancsos árnyalattal. A legtipikusabb kadarkaillat a mezőnyben: savanykás cseresznye, vegeta, leveszöldségek, zöldfűszerek, szerecsendió. Elsőre ízben teljesen zárt, gyakorlatilag alig érezni bármit is. Szellőzéssel, ahogyan az illat is nyílik, és a továbbra is domináns cseresznyés-zöldfűszeres vonal mellé málna és bors is csatlakozik, szájban is zamatosabbá válik valamivel. Az arányok alapvetően rendben vannak, bár a közepesnél kisebb testhez talán sok az alkohol, de így is jó ivású, lendületes bor, és azt hiszem, ez is lehetett a cél, nem csúcsbornak készült. Kicsit vizes, az utóíz rövid, ugyanakkor mindenképpen korrekt anyag, nagyobb hibák nélkül – persze hússzal nem nehéz hibátlanul bevenni a Rascasse-t sem. 4 pont. (cca. 1700 Ft)
Mészáros Pál Kadarka Classic Selection 2006
Jóval sötétebb, lilás szín, de még ez is teljesen átlátszó, fiatal burgundi borokra emlékeztet. Szintén zöldséges-gyógynövényes az elején, sőt az északi boroknál gyakoribb kovászos uborka is felüti a fejét. Otthagyva kicsit a poharat még komolyabb metamorfózison megy keresztül, mint a Bodri, a szín után orrban is egyszerűen pinot noir-rá alakul ugyanis. Gomba, rózsa, füst és piros bogyósok, szép, mély, érett illat, fix 1-esre venném egy pinot-kadarka vakteszten. Kóstolva sajnos közel sem jár ilyen magasságokban, a kortynak nincs tartása, a közepes test elomlik a szájban, lágy, ízben mégis elég savanyú. Kicsit üres az egész. Jobb pillanataiban azért mutat valamit az illatban érezhető aromákból, de az utóíz rövid – nagyobb ízintenzitásra, szerkezeti tartásra lenne szükség az 5 ponthoz. 4 pont, persze 1300 forintért így sem mondható rossz vételnek.
Vesztergombi József (Remetebor) Szekszárdi Kadarka 2006
Bob egyik kedvenc kadarkája, de úgy látszik, nem sikerült felvásárolnia mindet, még nekem is jutott pár palackkal. Érettebb szín, lilás árnyalatok nélkül, kevésbé átlátszó, mint az eddigiek. Egyértelmű minőségi ugrás. Meggy, intenzív fűszerek, üröm, kakaóbab, csipkebogyó. Kóstolva igazi vörösboros struktúrát mutat, élénk savakkal, gyönyörűen érett, szerkezetet is adó tanninokkal (végre tanninok!), nagyobb testtel. Koncentráltabb, intenzívebb, hosszabb, mint mai versenytársai a Takleren kívül, de ez minden porcikájában óvilági marad. Ízében a meggy és a zöldfűszerek, főleg korianderlevél dominálnak. Nagyon szép bor, az erőteljes zöldes aromák, az enyhe fanyarság és halvány kesernyék miatt azonban néha feltámadt bennünk a gyanú, hogy az alapanyag egy kisebb része esetleg nem érett be tökéletesen. A társaság külföldi, leginkább déli borokhoz szokott tagja inkább éretlenségre, a magyar borokon nevelkedett szekció inkább fajtajellegre hajlott, én meg zavaromban, hogy nem tudok dönteni, kiosztottam 6 pontot. (cca. 2700 Ft)
Heimann Szekszárdi Kadarka 2007
Ismét jóval világosabb szín, vastag, vizes peremmel és modern, érett, édes illatok. Szamóca, tuttifrutti, őszibarack, csokoládé, eléggé visszafogottan. Szájban is kissé édeskés, mintha a savak nem bírnák el teljesen a rájuk nehezedő terheket, az ízek pedig az orrban tapasztaltakhoz hasonlóan bár finomak, nem túl intenzívek, kicsit tartalmatlannak tűnik a korty, keresni kell az élményt. A csersavak alig érezhetőek, struktúrát nem adnak, mégis tapadnak kissé. Másnapra előbújtak a zöldfűszerek és a meggy is, „kadarkásabbá” vált a bor, a közepes test pedig feltöltődött aromákkal az éjszaka folyamán. Kerek, finom kadarka, egy kicsivel kevesebb savval és intenzitással, mint ahogy optimálisnak érezném. 5 és 6 pont között, de egyelőre inkább az előbbi. (cca. 2200 Ft)
Takler Szekszárdi Kadarka 2007
Azt hiszem, ez a bor tipikus példája annak, amikor az évjárat és a terület 100%-osan felülírja a fajtát: a 2007-es szekszárdi nap egészben bekebelezte ezt a kadarkát, felfalta a savakat, a fűszereket, amit hagyott, az éppúgy származhatna grenache-tól, mint kadarkától. A sötét, lilás árnyalatú ( bár még mindig átlátszó) szín, vagy a rendkívül édes, szinte szirupos-likőrös illat főtt eperrel, meggykompóttal, porcukorral, vaníliával; a viszonylag nagy test, figyelemreméltó koncentrációval, erőteljes zamatokkal, érett tanninokkal, de túlbuzgó alkohollal és lusta savakkal. Mint egy félig megfőtt olcsóbb Côtes du Rhône – nehéz lenne bármi kadarkásat felfedezni benne. Igaz, attól még a mezőnyben egyedülálló teltségét, simaságát, ízmélységét nem lehet elvitatni, a savak hiánya miatt azonban lekvárosnak tűnik, ráadásul ilyesmit a Rhône-völgyben, Spanyolországban vagy az Újvilágban igazán bárhol, bármikor, bármennyit. Halvány 5 pont. (cca. 2500 Ft)
Utolsó kommentek