A tavalyi maratoni, több mint 8 órásra nyúlt ostorosi pincelátogatás után elgondolkodtam, hogyan lehetne ezt idén überelni. Végül arra jutottam: egy másik pincét is be kell iktatni. A gondolatot tett követte, s két szerzőtársammal, palackkal és dagadtossal egy hosszúra nyúlt napon meglátogattuk a Bolyki és az Orsolya pincét. A tapasztalatokról két eresztésben számolok be, délelőtti etapunk a Losonczi-völgyben a hajtás után olvasható.

A Bolyki pincénél kezdtünk, megnéztük a nevezetes kőomlás nyomait, végigjártuk a pincét, ami idén újabb keresztággal fog bővülni, s megtudtuk, hogy fő cél a palackos borok arányának további növelése – jelenleg a cash-flow-t még mindig szőlőeladásból teremti meg a borászat. (Induláskor Bolyki János kizárólag szőlőtermelésre rendezkedett be, de a munkából szenvedély lett az évek során.) Reggelivel is várt minket (és a hozzánk csatlakozó Tarnóczi Zoltánt) János, nem is akármilyennel.

A már nálunk korábban dicsért Bükki Sajt válogatott termékeit terítette elénk. Sándor Tamás immár a friss sajtok mellett egyre többet tud érlelni is, bővül a sajtpince kínálata, ennek csak örvendeni tudtunk. A pazar sajtok mellé 2008-as Királyleánykát ittunk, én akár fröccsként is el tudnám ezt a ropogós bort képzelni, palack véteknek tartaná a felszódázást. Én pedig akkor csapnék a kezekre, ha a szintén 2008-as Sauvignon Blanc-nal terveznének ilyet tenni. Az 1,7 hektárról származó alapanyagból egy tartalmas, mégis könnyed bort szűrtek, klasszikus vágott füves illattal. Hamarosan egy kisebb sorban is megnézem, milyen is egy teljes palack ebből a tételből, 1200 forint körüli ára egy pár korty után jó vételt prognosztizál. Elpakoltuk a reggelit, átültünk a meleg elől a pince megvásárlásakor ültetett diófa alá, és a kellemes félárnyékban nekiláttunk vörösözni.

A 2007-es Zorróékkal kezdtünk, ez a portugieser alapú házasítás (+ blauburger és kékfrankos) dagadtosnál szólt a legnagyobbat, nekem korrekt, meggyes ízű, fűszeres illatú, kellemes borként maradt meg. Meglepődtünk, amikor a következő bort dekantálóból öntötte poharunkba házigazdánk, azon meg pláne, hogy ez a 2003-as bikavér volt. A pince első bikavére, kicsit véletlenszerűen állt össze, igazi kísérleti bor, ami most a nagy borok közé nemesedett – kár hogy már csak pár palack van János pincéjében, most kéne mindenkinek mutogatni ezt a tételt. Enyhe animalitás, rengeteg fűszer, édes, buja illat, és remek savszerkezet, fűszeres ízvilág jellemzi a bort. Az ez után kóstolt Indián nyárról már elmondtam, amit el akartam, nem ismétlem magam. A 2006-os bikavérért csak lelkesedni tudtunk, mindhárman vettünk is pár palackkal belőle. Ebből már 14000 palack készült, jelentősebb mennyiség pihen a pincében, okulva a 2003-as tanulságaiból. A 40%-ban kékfrankosra alapozott (van benne cabernet franc, merlot, zweigelt, blauburger és portugieser is) bika illata és íze összhangban van egymással: fűszeres, gyümölcsös, árnyalatnyi hordóval megspékelve mindezt. Az egyetlen tétel, ahol nem osztottuk a borász lelkesedését a 2006-os kékfrankos volt (Nem lát, nem hall, nem beszél); ahogy a vakteszten, úgy most sem toleráltuk a kissé merész savakat – János olvasatában: ilyennek kell lenni az egri savaknak. A 2006-os cabernet franc-t megint nem boncolgatnám, továbbra is egyetértek magammal – remek bor, 3000 forintért remek vétel is, érdemes többet venni, hogy pár évig nyomon lehessen követni a fejlődését.

Ezután visszatértünk a fehérekhez – metatémáztunk egy sort. A 2007-es Meta Témával (újabban a néma h-k kimaradnak a névből) kezdtünk; nálam itt véget is érhetett volna a kóstoló. Édes, hársfavirágos, mézes illatjegyek után vibráló, egy édeskés (köszönhető ez a 40g/liter feletti szárazanyag tartalomnak és a magasabb alkoholnak), de vibráló, szép savakkal megáldott bort kóstoltunk. Ha valakit meg kell győzni, hogy érdemes borozni, ezzel a tétellel szerintem könnyű lesz. A 2005-ös Metha Thema is száraz lett, kicsit könnyedebb kiszerelésű, de továbbra is pazar. 2006-ban a hárslevelű nem erjedt ki szárazra, édes bor lett belőle, anno megdicsértem, most sem tudom szidni. Illatában hársas, ízében körtelés, szép zárótétel.

Aztán felkerekedtünk, és átmentünk Ostorosra, ahol este János is csatlakozott hozzánk. Hogy ott mit találtunk, és hogy hazafelé milyen tanulságokat vontunk le, arról majd a következő részben írok.