A sauvignon blanc az a fajta, amiből igazán jót talán ha egyszer ittam. Nyilván ez az én hibám is: magyar polcról előbb veszek le egy furmintot, hárslevelűt, olaszrizlinget, mint sauvingnon blanc-t. Külföldről meg elsősorban rajnait, esetleg zöldveltelinit rendelek – természetesen itt és most a fehérboros szokásaimról van szó. Ezért is örültem, hogy a Colour WineWorld rendszeres kóstolóin a sauvignon blanc volt a téma, Sancerre-ből és Pouilly-Fumé-ből származó tételekkel. Sokkal közelebb a fajtához nem jutottam, viszont, a kóstolóközönségnek hála, nagyon jól éreztem magam.

Aki még nem járt a WineWorld-ben, annak azt ajánlom: menjen el. Egy kicsi bolt, nem túl nagy, de annál izgalmasabb kínálattal, ahol Bartha Roland igyekszik a saját ízlését megmutatni – és jó ízlése van. Legnagyobb hangsúlyt a nagy magyar fehérek kapják, emellett kevésbé felkapott borászok vörösei is sorakoznak a polcokon. Hetente van tematikus kóstoló, havi rendszerességgel pedig újdonságokat bont Roland, amiket el lehet poharazgatni, jó áron. Így a fogyasztó vásárlás előtt tájékozódhat is; jó taktika, jó lenne, ha minél több kereskedő tartana nyitott palackokat, akár drágább tételeikből is.

A kóstolón a tételeket nem vakon kaptuk, hanem címkéstül, a lenti sorrendben.

Bujdosó Pince 2008

Egy kifejezetten friss, ropogós tétel. Illatában vágott fű, csalán, kis egressel. Nem egy bonyolult bor, arra szánták, hogy jól csússzon – ezt tökéletesen hozza is. A végén kellemes kesernyével búcsúzik. A visszakóstoláskor látszott igazán, hogy nem feltétlenül vele kell egy sort kezdeni – erős négy pont, 1130 forintos ára miatt (lelőhely: Corvinum) pedig best-buy.

Lisicza 2008

Forgattuk a poharakat ezerrel, de nem sikerült igazán illatot kicsikarni belőle. Kis kénfülledtség, némi füves jelleg – ez volt a legtöbb, amire jutottunk. A korty kizárólag a savakról szólt – a tartalmasság fel sem merült bennem. Nem szép bor: nálam három pontot kapott.

Chateau Dereszla Zempléni 2008

A tavalyi hordómintáról már írtam – sok változás nem történt a borral. Illata nagyon szép: grépfrútos, ásványos, bodzás jegyek kavarognak benne. Ízében a savdominancia feltűnő továbbra is. Szerencsére tartalmas is emellett, az ásványos jegyek szépen érvényesülnek benne. A kóstoló legjobb magyarja volt, ebben vita nem volt köztünk, ennek ellenére a hat pontot nem éri el – az eleganciához moderáltabb savak kellenének – erős öt pont.

Nyakas 2008

Igazi megosztó bor, volt, aki teljesen elutasította – én szerettem. Illatában zöldesség: csalán, fű. (Pontosan úgy, mint a chardonnay-ban.) Íze pedig hozta az illatban megsejtett jegyeket: zöldfűszerek, enyhe gyógyszeres kesernyével kiegészítve. Arányos, jól iható bor, olyan, amiből az ember szívesen tölt újra. Erős öt pont ez is.

Distant Land Marlborough 2007

A 4000 forintos új-zélandi bor nálam az est egyik legjobbja lett. Illatában végre elhagyhattuk a csalánt, füvet, helyette kellemes trópusi jegyek, egressel kiegészítve uralkodtak. A korty telt, krémes, és elegáns, amit az öt gramm maradékcukor is szépen megtámogat. Enyhe kesernye zárja itt is a kortyot, ami arra pont jó, hogy az ember újabb pohárral töltsön belőle. Hat pont, mese nincs.

El Portillo Mendoza 2007

Argentin sauvignon blanc – szűzkóstolás volt ez nekem. Megint a „megosztó bor” jelzős szerkezetet kell elővennem: ez sokaknál nagy kedvenc volt, nálam a vert mezőnyben végzett. Illata zárkózott, egyszerű – füves. A kortyban inkább lendületet találtam, markáns szénsavval, mintsem tartalmat. Négy pontra tartottam.

Simon 2005

Az egri pincében fahordós érlelést kapott a fajta. Ennek megfelelően a citrusos illatot határozott vaníliásság kísérte. Korát meghazudtolóan friss volt a korty, de ez egyensúlyt itt is a savak borították fel. A közepe kicsit üres, nálam négy pontra volt jó ez a tétel.

Jean Pabiot Sancerre 2004

A két Loire-völgyi tétel közül először a bal partit kóstoltuk. Érdekes volt látni, hogy a palackállóság tekintetében ott sem minden fenékig tejföl: ez a tétel enyhén oxidált, kicsit káposztás illattal nyitott. (Persze a szakirodalom felhívja a figyelmet, hogy a sauvignon blanc-t lehetőleg frissen fogyasszuk, az érlelést csak az igazán kivételes tételek hálálják meg – ezek szerint ez nem volt az.) Forgatva a poharat sem tűnt el ez a jegy, sőt, a visszakóstolás sem hozta el a Kánaánt. Az íz egy fokkal jobb, mint amit az illat alapján vártam, de az öregedés itt is szembeötlő. A savak külön úton járnak, a telt kortyot megborítják. Gyenge négy pontra jó csak a bor – kár érte.

Jean Pabiot Pouilly-Fumé 2007

A pincészet jelentősebb területei, a honlapjuk alapján, a Loire jobb partján, Pouilly-Fumé-ben helyezkednek el. Innen egy frissebb tétel került elénk, és remek volt. Illatában zárkózott, hűvösen elegáns. A korty elegáns – telt, krémes, harmonikus. Nagyon szép savak, finom tropikális ízjegyek jellemzik, a visszakóstoláskor elsőként ez fogyott el, nem meglepő módon. Erős hét pont.

A kóstolón vettem egy palackkal a legjobban szereplő magyar borból (Dereszla), és otthon folytattam a fajta-faggatást. Két szárazat bontottam, majd Kürtön vettem egy édeset is Takács Lajostól. A Dereszla bort nem írom meg még egyszer: pont olyan volt, mint feljebb. És a túlzó savak ellenére otthon sem találtam nála fajtajellegesebb száraz sauvignont – jobb bort viszont kettőt is.

Bolyki 2008

Visszafogott, fajtajelleges illatok, ez is a csalános-egreses vonalú sauvignon sorába illeszkedik. Egyszerű bor, közepes testtel, visszafogott, 12-es alkohollal. Ízében gyümölcsökkel indul, aztán felbukkan egy meszes vonulat benne. A savakkal egész jól lépést tart az alkohol, egészen a lecsengésig, amikor is lemarad, így kissé harsányan, savanykásan búcsúzik a bor. Kár érte, így a négypontosok táborát erősíti.

Légli Géza 2008

Légli Géza hisz a fajtában, hiszi, hogy jól érzi az magát nála. Bevallja azonban, nem is kell noszogatni, hogy a túlérés, a magas alkohol ellene dolgozik a bornak. Tervezi, hogy elkezd korábban, vagy többször is szüretelni, és az újhordó használatát is szeretné még jobban korlátozni. Gondolatait csak támogatni tudom. Elsőre ugyanis ebben a borban, legalábbis illatban, sok fa. Vanília és pörköltmogyoró jön a pohárból. Idővel a fa kicsit hátrébb húzódik, szép, érett gyümölcsök jönnek. Semmi friss fű, egres, inkább barack. Illata alapján furmint is lehetne, állapítom meg, akárcsak a tavalyiról AM. A kortyban az alkoholédesség dominál. Vajas, krémes, telt ez a korty, akár chardonnayra is asszociálnék. Jó ez a bor, de nem jó sorba keveredett. Viszont én könnyen eltekintek a fajtajellegtől, így jár a hat pont.

Hollóvár 2007

2006-ban száraz tételt tett le Takács Lajos ebből a fajtából az asztalra, eddigi sauvignon blanc kóstolásaim legszebbje volt az a bor. 2007 forrósága nyomot hagyott ezen a tételen, ami édes maradt – szabadkozott miatta Lajos, pedig szerintem nem kéne. Igazi sorzáró bor, jelentős mennyiségű maradékcukorral, nem kevésbé markáns savakkal, és nem alacsony alkohollal mellette. Mindazonáltal érzetre a félszáraz, félédes kategóriába tettem volna vakon. Illata egyszerre somlai és sauvignon blanc: feketeribizlit, egrest, és köves talajt szippantok. Nagyon jó inni: nem telít el az édesség, sőt, ízben visszatér a ribizli fanyarsága. A magas alkoholt csak a többedik pohár után éreztem meg. Addigra már a hat-hét pontot is kiosztottam rá.

Amint a fentiekből is kitűnhet, még mindig nem találtam meg azt a száraz sauvignon blanc-t, amit etalonként tarthatnék számon. De a kóstoló óta is már több tétellel futottam össze (Hernyák, Rókusfalvy, Etyeki Kúria), és ez nem a véletlen műve. Figyelni és kóstolgatni fogom a piacot, hátha legközelebb megtalálom az igazit.