Két borász is szerepelni fog ebben a részben, ne lepődjenek meg. Szerepelhetne több is, hisz négyen lettek 2009-ben tőkéstársak; azt, hogy miért csak ketten lesznek, könnyen meg tudom indokolni. 2009 nyarán palack kolléga szervezésében részt vettem ugyanis egy egész napos programban, amit Losonci Bálint és Szecskő Tamás prezentáltak. Délelőtt értünk Gyöngyöspatára, és én csak másnap reggel távoztam tőlük. Igazi élmény volt hallgatni a két mátrai borászt, nem különben volt élmény a boraikat kóstolni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mind Bálinttól, mint Tamástól kóstoltam már korábban is borokat, de egyikük sem okozott eddig amolyan igazi aha-élményt, noha Tamás Rubintosát első itteni írásaim egyikében már szerettem. A kirándulásnak viszont minden pillanatát élveztem. Borhoz valamikor kora délután jutottunk, addig a dűlőket, ültetvényeket jártuk végig, közben Tamás édesanyjának a sonkás-sajtos croissant-ját rágcsáltuk. Megjártuk a Gereget, láttuk Bálint saszla-ültetvényét, amit idén átolt rajnaira és kadarkára (tudták, hogy a kadarka a Mátrában a nem támogatott fajták közé tartozik, noha állítólag a középkorban kedvelt fajta volt?). Bejártuk Tamás turán területét, és azt a részt is megnéztük, ahol a család az eladásra szánt szőlőt termeszti. A hozamkorlátozás fogalmát elég plasztikus példán keresztül láttuk.

Külön öröm volt, hogy a két borász kínálata szépen kiegészítette egymást. Megkóstoltuk Losonci remek 2008-as Úrráteszi olaszrizlingjét, mellé talán a legjobb magyar zöldveltelinit Szecskőtől, az szintén 2008-as. Előbbi bor már nem kapható, utóbbi tudtommal még nem, majd figyeljenek rá. Végigkóstoltuk Bálint 2007-es kékfrankosait is, nekem ott is, meg máskor is a Gereg volt a kedvencem. Sajnos el is fogyott, mind egy szálig. Aztán úgy adódott, hogy a napokban nagy hirtelen megittam egy palack 2007-es Nyitnikéket. Előbbi az alap-vörös a pincénél (kékfrankos és magyar frankos házasítása), és megint megállapítottam, hogy ha ilyen az alap, akkor sok gond nem lehet ott. Fűszerek, gyümölcsök, lendület – ez a hármas kíséri végig a kóstolást, simán eléri az öt pontot a bor, de a hatost sem sajnálom tőle.

Szecskő Tamástól pedig bontottam a 2007-es Turánt, és az egyik legérdekesebb magyar vörösbort találtam a poharamba. Ha nem tudnám mit töltöttem ki, még amaronera is tippeltem volna – intenzív fahéjas aszalt szilva illata meglepett ugyanis. Jött még szamóca és szeder is a pohárból. Sűrű, már-már fekete színű bor, ami a magas, 15 feletti alkoholt nem tudja letagadni. Ízében egyértelműen ennek az édessége dominál, de mellette szép, markáns tanninok, némileg visszafogott savak is vitézkednek. Összességében ez is megért nekem erős öt pontot, no meg a különlegessége miatt a 3210 forintot sem sajnáltam érte. Ja, és kóstolása után ne öltsenek nyelvet senkire!

Szekszárd mellett a Mátrára is figyeljenek 2010-ben!