Arról még nem is tudósítottunk itt nálunk, mondhatni agyonhallgattuk a hírt, hogy Bolyki János lett idén az év bortermelője Egerben. Nem éppen ezért, de akár jó ürügy is lehetne, ha kellene ilyen egy (vagy két) Bolyki-bor bontásához. Az volt a terv ugyanis, hogy megnézem a két száraz metatémát egymás mellett, ahogy azt több, mint egy éve a pincénél tettük. Sajnos, azonban a TCA beleköpött a levesembe, pontosabban a 2005-ösbe, így maradt egyedül a 2007-es, no meg a szép és izgalmas emlékek.

A 2005-ös igen nagy durranás volt, az édes 2006-os után a 2007-es méltó utód lett: nem egy borversenyen szerepelt kiválóan, persze én nem ezért szeretem igazán. Tekintélyes aranysárga színű, megfontolt mozgású bor. Intenzív édesboros illattal kezd, egzotikus és kandírozott gyümölcsökkel, körtével, mazsolával, mézeskaláccsal és üdítő citrusos frissességgel. Krémesen-édesen vonzó, ám sokadik szippantásra sem telít, nem válik fárasztóvá. Melegedve erősödik a citrusosság, mellette teás, vegetális jegyek is megjelennek. Szájban is nagyon intenzív, magas és széles egyszerre – mintegy nem esett messze a fájától, hiszen ezt Jánosról is el lehet mondani. Van benne anyag rendesen, ám kiváló savak is, akik gondoskodnak arról, hogy a többi anyag el ne punnyadjon. Rettentően zamatos: édes és sós ízek kavarognak a nyelven buján, jólesőn, minden szegletbe eljutva. A 2005-ös emlékeim szerint egy cseppet talán rétegzettebb volt, ez viszont még nála is gyümölcsösebb, gömbölyűbb. A korty végén a nagy test ellenére az alkohol kissé kikandikál, a hosszú lecsengés azonban így is szép, a bor pedig simán 7 pontos.

Nemcsak az egyik legszebb egri fehér, hanem az egyik legszebb hárslevelű is, amit valaha kóstoltam.

A képet a pince honlapjáról szereztem.