Tokaj szerelmese vagyok - talán nincs is más borvidék Barolót leszámítva, amit ennyire szeretnék. Olcsó, édes tokajit azonban ritkán iszom. Miután átböngészem egy-egy borászat árlistáját, a pénzemet szinte mindig a drágább 5-6 puttonyos aszúkra koncentrálom. Ezekben van meg az a dimenzió, komplexitás, a hosszú élet ígérete, a vulkanikus terroir jelenléte, amit a borok királyában keresek. Nem sok könnyet ejtenék, ha egy nap a késői szüretek, cuvée-k és édes furmintok eltűnnének. Nem mintha azokat nem szeretném, feltéve, hogy jól vannak elkészítve - a Disznókő Késői Furmintja például etalonértékű, és kedvelem a Dobogó Mylitta Cuvée-jét –, de ezek számomra csak megállók az úton. Leszállunk a buszról, készítünk egy-két fotót, iszunk egy kávét, de aztán induljunk már végre, mert várnak a nagy piramisok Gízában.

Szkepszisem oka részben abban keresendő, hogy jó édes tokajit készíteni nem könnyű. Tokaj dicsőségének alapja a botritisz, és a botritiszhez időre van szükség: a hordóban és a palackban egyaránt. Egy teljesen botritiszes bor csak két-három év után kezdi megmutatni a valódi nagyságát. Egy sauternes-t vagy egy ruszti ausbruch-ot a primer gyümölcsös fázisban is megihatunk, de általánosságban három év után lesznek az igaziak. Lehet persze botritisz nélkül is bort készíteni, de a tokaji borászok, úgy tűnik, egyetértenek abban, hogy a furmintnak szüksége van a nemespenészre ahhoz, hogy csúcsra járjon. Egy sárga muskotályból szűrt késői szüret elvtelen kompromisszum.

Ez most egy olyan bor, ami kissé átrendezte az előítéleteimet. 1970 forintért vettem a Bortársaságnál, és ez elképesztően alacsony ár egy ilyen korú és ilyen típusú borért. Szép munkát végeztek az Oremusnál (az Oremus olcsóbb borai futnak Göncöl név alatt); noha a fordítás alapvetően az aszúkészítés mellékterméke, ez a bor karakteres és csakúgy árad belőle az érett sárgabarack aromája. A savak kissé visszafogottak, és egy forró nyári napon megfordulhat az ember fejében, hogy egy gerezd citrom feldobná, de összességben az egyensúly jó, és egyértelműen több spiritusz van benne, mint a 80 gramm maradékcukros átlag késői szüretekben - persze ez botritiszes szemekből készült. A kor nyilván jót tett neki - de komoly tartalom és megfelelő egyensúly nélkül aligha lett volna esélye a 10 éves kort megérni. Igazán szép bor. Az is lehet, hogy felül kell kell vizsgálnom a könnyű tokajiakkal kapcsolatos véleményemet.

[Wojciech Bonkowski]