Biztos sokan emlékeznek Spiccre, aki 2006 szeptemberétől tavaly júniusig írta a Kezdőszőlész blogot, megosztva velünk kis családi birtoka építésének első lépéseit. Néhány hete aztán azzal keresett meg minket, volna-e kedvünk megkóstolni első teljes évjárata palackba került borait, egy fehér és egy vörös házasítást. Nekem persze volt, így született ez a közös poszt: Spicc kolléga adta a borokat és az infót róluk, én a poharat és a kóstolójegyzeteket.

Göndör Családi Pincészet ApjaFia 2009, Tök, Somos

[Spicc] Öt éves ültetvény első teljes szűz szüretének gyümölcse, 70% chardonnay és 30% királyleányka házasítása. A területen 200-200 tőke van a két fajtából 2x1 m-es sorállásban, 50 cm-es magasságban. A chardonnayt szálvesszős guyot-val a királylánykát pedig rövidcsapos metszéssel müvelem. Chardonnaynál 8-10 rügyet hagyok, királylánykánál 10-12-őt. Zöldmunkát szigorúan úgy végzem hogy ennél több hajtás ne is legyen a tőkén. Szintén cél hogy egy vagy ha a tőke engedi akkor legfeljebb két fürt legyen egy hajtáson. A tőketerhelés így általában 1 és 1,5 kiló között mozog. Az ültetvényben lehetőség szerint természetes a művelés: gyomirtót, rovarölőt egyáltalán nem használok. Gyom ellen kapálás a módszer. Lehetőség szerint csak kén és rézalapú permetező szereket használok. Felszívódó szert elsősorban virágzás idején vetek be.

Szüretnél cél a 20 cukorfok elérése. Ezen a területen a savakkal nincs gond (vagy inkább az a gond hogy sok van belőlük), mert erős mészkőbázisú a termőtalaj. A szőlőt 15 kg-os műanyag vödörbe szedjük és azonnal leputtonyozzuk a pincéhez ahol szintén azonnal letekerjük a zúzó bogyózón. A chardonnay és a királylányka természetesen külön kádba került. Ezekután kb. 2-3 órát hagyom a cefrén majd megy a pésbe az anyag. Itt szinte csak átfolyatjuk a présen. Egy-két gyenge húzás és csöpögtetés után befejezzük a préselést. Tavaly nem ülepítettem (idén igen), hanem rögtön ment le a must a 225 literes használt francia tölgyhordóba. Itt a természetes vadélesztőkre van bízva az erjedés. Sokáig, úgy 6-8 hétig erjedt a must. Az erjedés leállása után azonnal lefejtettem a bort és visszatöltöttem a hordóba. Mivel kb. 70 liter hiányzott a Chardonnay hordóból így a másik hordóban erjedő királylánykával töltöttem fel a hordót. Kapott egy alapkénezést és gyakorlatilág júniusig ért a hordóban. Második fejtés és kénezés egy hónappal a palckozás elött történt majd idén júliusban a pincénél palackoztuk házilag.

[palack] Illata közepesen intenzív, kezdetben szigorúan pincefalas, tiszta, de nem éppen hízelgő. Szellőzéssel nyílik: kréta, mezei virágok és zöld körte is felbukkan benne. Kóstolva feszes, majdnem közepes testű, savai markánsak és kitartóak, nagyon királyleánykásak. Nem húznak, de lehetnének könnyedebbek, játékosabbak, mert bizony egy kissé rátelepednek a kortyra. Jól jön, hogy az elsőre feltűnő citrusok és csonthéjas kesernye mellett némi fűszeres édesség és csipetnyi sósság is megjelenik, ezáltal nem engedve megsavanyodni a szánk ízét. Szépen búcsúzik a korty, mindene ott van a lecsengésben, és nem is tűnik el hamar. Tiszta, egyenes bor, jól iható és még rétegei is vannak. Jobb pillanatainkban elértük az öt pontot is.

Göndör Családi Pincészet Tűzkereszt 2009, Tök, Somos

[Spicc] Négy rész kékfrankos és egy rész merlot házasítása. Tavaly még csak 150 tőke kékfrankosom és 50 tőke merlot termett (idén már az egy évvel később telepített 50 kékfrankos és 50 merlot is.) Művelés a merlotnál Guyot a kékfrankosnál 2 csapos rövid, egyébként a művelés filozófiája és gyakorlata hasonlít a fehér fajtákéhoz. Szüret után 10 napig erjedt a cefrén mindkettő (a kékfrankos cukra 20 a merlot-é 21 volt.) Ezután szintén francia használt hordóba került és a házasítás is hasonlóan történt, mint a fehérek esetében. Itt az erjedés tovább tartott és a palackozás szeptemberben történt. Igazából szerintem még érhetett volna legalább hat hónapig a hordóban, de hordó híján kényszerpalackoztunk (kellett a hordó az új termésnek.)

Célom a borok készítése esetén, hogy a mini birtok keretein belül a lehető legtermészetesebb módon  és a legkevesebb beavatkozással készítsek a termőhely adottságait tükröző egyedi borokat. Ezt a tőke egyensúlyát egy vállalható, de nem feltétlenül radikális hozamkorlátozással, egy erős és folyamatos zöldmunkával és csak teljesen egészséges és ép fürtök szüretelésével próbálom biztosítani. Az első elkészült borok alapján én úgy látom, hogy a magas savak fogják a legnagyobb kihívást jelenteni. Külön feladat a vörös bor készítése, hiszen a borvidék alapvetően fehér borokra épül, habár az öregek szerint a filoxéravész elött több volt a vörös szőlő, mint a fehér a területen. Én nagyon hiszek abban, hogy ezen a területen is lehet izgalmas, fűszeres, habár testben talán kicsit vékonyabb vörösborokat készíteni.

[palack] Illata kezdetben visszafogott, aztán lassan, de nyílik. Főleg grépfrút, meggy és meggymárka fedezhető fel benne, a háttérben aztán gyufásan füstös és friss fehér diós jegyek is megjelennek. Kóstolva savai vétetik azonnal észre magukat: nagyon markánsak, és bár nem bántóak, mégsem hagynak túl sok teret másnak. Közepesnél némileg sportosabb teste így karcsúbbnak is tűnhet a ténylegesnél, tanninja gyakorlatilag nem érezhető. Ízében így is fel tud bukkani a fehérben már említett csipetnyi sósság, ami itt is nagyon jót tesz az összképnek: nem engedi unalomba fulladni a kortyot. Utóíze intenzív, a slankító savak ekkorra már visszavesznek, így a lecsengés jóval egyensúlyosabb, mint maga a korty. A tisztaság, sallangmentesség itt is átjön, azonban kevesebb mélységet mutat, mint a fehér. A becsületes négy pontot így is simán hozza.

Ha egy kezdőnek ilyen élete második fehér- és első vörösbora, akkor én bizony ott kíváncsi vagyok a folytatásra.

A képeket természetesen a Kezdőszőlész blogról vettem.