Ha azt a feladatot kapnám, hogy külföldi borértőkben megtévesztően kedvező képet alakítsak ki a magyar vörösökről, biztos, hogy Ráspi és Gróf Buttler borokról vinnék számlát a megbízómnak. Az ő csúcsaik egyúttal a magyar vörösbor csúcsai. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy amihez nyúlnak, arannyá változik. Mindkét szortimentben rejlik egy-két taposóakna (és itt most nem a palackvariációra gondolok). De amikor megkóstoltuk a nyolc Buttlert – nota bene: előzsűrizett mezőny volt -, akkor a görcsös tárgyilagosságra törekvés eredményeként is csak annyit tudtunk kipréselni magunkból: nem mindig tökéletes, de sohasem unalmas.
Gróf Buttler Egri Pinot Noir 2008
A 2004-es Buttler PN meghatározó borélményeim közé tartozik, mozdíthatatlan pinot-etalon. Hogy a 2008-as fölnőhet-e hozzá, tudja a nemzetköziborakadémikus. Sajnos a mostani mezőnybe nem jutott a 2004-esből, így főleg a kadarkák kárára csillogott. (Volt régebben egy népi kezdeményezés a kadarka fényezésére, azzal a tételmondattal, hogy a kadarka a puszták pinója. Felejtsük el! Azon kívül, hogy színre mindkettő halványabb és tanninban szegényebb, mint egy syrah vagy cabernet, más közös vonást aligha találunk bennük.)
A két kadarka szomszédságában igazi arisztokratának hatott. Egri pinot-nak viszonylag testes, rágós, de a villányi nehézatlétákhoz képest egy Iszinbajeva. Az illat intenzív, a kezdeti katicaattak kifulladása után forró kő, fakéreg, szeder, avar, ibolya. Kóstolva közepes test, a száj minden szegletét kitölti, sűrűszövésű. Gazdagon rétegzett, élénk és tiszta korty sommal, szederrel, fekete csokoládéval és némi mineralitással. Mindig mutat valami újat. Tökéletes tannin: diszkrét ínybalzsam, mondanám, de valójában mindenhol masszíroz. A lecsengésben kakaó és szamóca. Csontszáraz. Erős 7 pont. (3490 Ft - ismerve a pinot-k árszínvonalát, látens best buy.)
Gróf Buttler Egri Bikavér 2008
Ezen aztán tényleg semmi nem múlik, mégis illúziórombolónak találtam, hogy a megszokott, pocakos chateauneuf-palack (vagy legalább a molett burgundi) helyett közönséges bordóiba töltötték (mintha csupa kisbetűvel írták volna be a közgyűlési jegyzőkönyvbe). Szerencsére a tartalommal nincs gond - az edzőpartnernek választott Orsolya Tehéntáncnak esélye sem volt a bikaverésre. (Az Orsolyában valamelyik alkotórész nem érett be, és a St. Andreáknál gyakori kaprosság mellett sunyi savanya rontja az összképet.)
Olyan, mint egy kigyúrt Tóth István bika, az obligát katicával. A palackban bizonyára csiszolódik még, de ahhoz most sem férhet kétség, hogy az anyagot nem spórolták ki belőle. Az illat – elnézést a szinesztéziáért - inkább barna, mint piros vagy zöld: gyógypemetfű, csipkebogyólekvár, gesztenyeméz és hasonlók. Kóstolva közepes testű, sűrűszövésű, kimondottan jó szerkezetű bor. Az illatból hiányzó gyümölcsösség a kortyban jelentkezik. Semmi olyan bizonytalanságot, botlást nem érzékeltem, ami gátja lehetne annak, hogy az általam hőn szeretett 2004-esek nyomdokaiba lépjen. 7 pont és best buy (2990 Ft).
Gróf Buttler Egri Syrah 2005
Csuda tudja, hogy ez mi. Kimaradt a trilógiából, vagy egybeöntött trilógia? Bárhogy legyen is, ihletett ötlet volt a Phantom mellett kóstolni. Sajnos ahogyan a sokszor megénekelt 2005-ös Bikavér sem tudja az érettségdeficitet ledolgozni, úgy ebből is kibújik a zöld ág, zöld levelecske. Viszont cserébe mennyi szín és mennyire ruganyos test!
Illatban egy marék katica halálfélelmének össztermése, plusz forró gránit, bors, babkávé, föld. Gyümölcs még véletlenül sem. Kóstolva egy pöttyel édesebb, selymesebb, mint ahogyan azt az überszikár illat ígérné. De azért szikár így is, a ribizlis savak alaposan fölpörgetik, és nem tudnék teljes meggyőződéssel vitába szállni azzal, aki savanyát kiáltana. Ízben a köves/katicás alapon némi fekete szeder, félig érett cseresznye. Remekül csúszik. A lecsengést a savak hosszan kitartják, a tannin nem szárít, de kissé fanyar. Erre mondja az angol, hogy aquired taste: szokni kell, aztán idővel rá lehet kattani. Mi szokva vagyunk, ráadásul az idő múlásával egyre jobban szerettük, így belső használatra 7 pont, de a Buttler-térítést nem ezzel a borral kezdeném.
Gróf Buttler Phantom Egri Syrah 2006
A Phantom számunkra továbbra is fantom, valamit látunk, valami delejeset/borzongatót, de hogy pontosan mit, azt nem tudjuk. Abban, hogy a pannon syrah bűneit megbocsátottuk, sőt helyből mennybe menesztettük, ennek a bornak is volt szerepe. De nem kulcs.
A Buttler-borokat ritkán éri a túlérettség vádja, és ezúttal sem lenne kellően megalapozott. Valahogy mégis kakukktojás ez a bor. Amennyivel a 2005-ös Syrah az ideális érettségen innen marad, ez annyival billen át rajta. A nagyon nagyságból a kanalas orvosság rángatja vissza, és rosszabb pillanataiban belátható közelségbe kerül az émelyítő. Jobb pillanataiban viszont fenséges.
Színre Darth Vader, életkorban még nyurga kamasz. A szó szoros értelmében szédítő tehetség, az ember zavartan kapkodja a fejét. Az illatban fekete bors, szeder, gesztenyeméz, dohány, kakukkfű és kanalas orvosság. Kóstolva testes, bársonyos, kellően élénk, fűszeresen pikáns, gyógynövényes, szedres. A tannin simogat, de nem édes, a lecsengés végtelen. Van itt minden, ami orrnak, szájnak ingere, de egyelőre inkább vásári kavalkád, mint díszmenet. Én még mindig nem merném megjósolni, hogy kolosszus lesz-e belőle, vagy menhir. 7-8-9 pont (12490 Ft)
[Az illusztrációk az 1944-es Phantom Lady című filmhez kötődnek.]
Utolsó kommentek