Ha a téma, mármint az oportó, akár csak érintőlegesen is szóba kerül, rendszeresen utalást teszek egy bizonyos korai élményemre, mely az évek távlatából egyre inkább valószerűtlen hivatkozási ponttá látszik zsugorodni. Arra tett kísérleteim, hogy a jeles portugieser egy újabb évjáratát beszerezzem, rendre kudarcba fulladtak, de ha ahhoz nem is, végül a termelő egy másik borához sikerült hozzájutnom tavaly. Amely sajnos elvérzett a megmérettetésen, alaposan lehűtve a lelkesedésemet. Aztán az oportózás során ismét beugrott a név, illetve éppen ekkor bukkantam a hírre: Horst Hummel villányi borászatát 2011-ben az év pincészetének választotta a német illetőségű Captain Cork online bormagazin. A címhez csak annyit, hogy azt 2010-ben Angelo Gaja érdemelte ki, nyilvánvalóan le kell tenni valamit az asztalra, hogy bezsebelje az ember.

Ezek után már tényleg fel kellett hajtanom a bort. A kereskedők noszogatása eddig sem vált be, így inkább a weboldalon található címen próbálkoztam. A borok itthon nem kaphatók, tudtam meg, továbbá hogy a berlini rendeléssel járok a legjobban (a szállítás valóban korrekt, 15 EUR / 12 palack). Átnéztem a kínálatot és rendeltem. Villányi bort, Berlinből. Ahogy nyíltak a palackok, olyan érzésem támadt, hogy nem csak hogy külföldről érkeztek a borok, de mintha ott is készültek volna. Valahol Franciaországban, például. A franciáknál vélem ezt rendszeresen felfedezni, borvidéktől szinte függetlenül: az első az egyensúly és az elegancia, a textúra; a koncentráció, összetettség csak eztán következik, ahogy fölfelé lépdelünk a ranglétrán. Tipikusan nem egy magyar hozzáállás, itt a nagy többség izomra hajt, és gyakran még a csúcsborokból is éppen a csiszoltság hiányzik. Horst célja strukturált, elegáns, érlelhető borok készítése, melyek a terroirt tükrözik. Szerény véleményem szerint ebben az esetben ez nem elcsépelt szlogen, hanem éppen ezt érezni a borokon. A két Hummel mellé két másik versenyzőt is megnéztem.

Kvassay Portugieser 2011

Jól elkészített, végtelenül könnyed, gyümölcshangsúlyos ivóbor, az átlagnál élénkebb savakkal. Illata intenzív, fajtajelleges, egyrészt áfonyás-meggyes, másrészt hozza a tipikus vadhúsos jegyeket. Talán egy kis ibolya is bevillan. A korty kerek, élektől mentes, tanninja minimális, gerincet lendületes savai biztosítanak. Strukturáltnak azért aligha nevezhető, funkcióját azonban betölti: friss, jól csúszó, moderált szeszű bor. Tiszta, és a fajtársak gyakori rendezetlensége sem sújtja. 4 pont (1390 Ft, Bortársaság)

Hummel Portugieser 2010

Tartályos tétel. 2010-es lévén jelentős hátrányból indul, de az egyensúlyon ezt biztosan nem érezni, sőt. Nem egy koncentrált bor, de tipikus oportós méretei ellenére is azt a benyomást kelti, hogy nem gyümölcslének, hanem vörösbornak szánták. Orrban fanyar cigánymeggy, ceruzareszelék, szőlőhéjból származó fűszeres aromák, liliomosba hajló animalitás. Kissé visszafogott. Az alkohol (12%) felől nézve könnyed a teste, rendelkezik azonban egyfajta tanninos súllyal, szépen extrahált, minőségi cserekkel. Finom textúra, szép, integrálódott sav, eszményi arányok. Gyönyörű, gyönyörű tanninok. Elegáns bor, az egyensúlyra gyúr, nem a feltűnésre. Érlelhetőnek tűnik, izgalmas, természetes. Türelmetlenül várom a 2011-es utódot. Eléri az 5 pontot (6,5 EUR).

Sauska Portugieser 2009

Super size me! Ahogyan azt a pincészettől várnánk: modern stílusú, magas fűtőértékű, hibátlanul kivitelezett bor, a nagyságot az uralkodó villányi paradigma szerint a koncentrációra alapozva próbálja elérni. A csúcsküvéktől eltérően azonban itt nem kavar be a kávés-vaníliás hordó, mi több, a fajtajelleg is határozottan felismerhető. Vadmeggyes, fűszeres, kellemesen fanyar illat, némi naspolyás-hecsedlilekváros, késői szüretes felhanggal. A háttérben vadhús és érintésnyi étcsokoládé. Szájban sűrűbb, testesebb a fajtától megszokottól, a textúra olajosabb. Meggyes, cseresznyés, naspolyás íz, finom kesernyével kísérve. A tannin minimális, az alkohol viszont becsíp a végén. Mindazonáltal távolról sem művi, és messze a műfaji átlag felett teljesít. 5-5+ (kis tétel, a pincénél kapható, ha még egyáltalán)

Hummel Jammerthal Portugieser 2009

Prémium kategóriát célzó dűlőszelektált oportó. 0,4 hektár a Jammertálban, új, 2006-os telepítés, 1 x 1 méteres térállásban (kizárólag kézzel művelhető). Hozam: 30hl/ha. A szűztermés spontán erjedt, és 2-4 éves burgundiai hordókban érlelődött 12 hónapig. Alkohol: 13,19%, extrakt: 27,6 g/l. Gyökeresen más úton közelít a nagy oportóhoz, mint a Sauska vagy a Jackfall - izom helyett a fineszre koncentrál. Vakon mutattam meg a barátaimnak, és nemhogy villányinak nem tippelték, de magyar bornak se nagyon tudták elképzelni. Egyszerűen túl elegáns ahhoz. Illata közepesen intenzív, nehezen szálazható, leginkább fekete meggyes és szilvás. Édességnek nyoma nincs, egyszerűen érett gyümölcsöt mutat, kiegészülve némi diszkrét füstös-édesfűszeres aromával. Nem őrülten komplex, de mégis komolyságot sugároz, halványan talán a Clos Rougeard-ra emlékeztet. Szájban már bőkezűbbnek bizonyul, bár még itt sem igazán harsogó. Tökéletesen csiszolt, finom szövésű textúra; nem extrahált, nem sűrű, szinte törékeny és súlytalan, mégis tartalmas. Hibátlanul integrált savak, közepes tannin, ami talán nem olyan szép, mint a sima 2010-esben, de panaszra azért nem ad okot. Teljesen száraz. Mesésen kifinomult és elegáns, tökéletes egyensúllyal. Nem rémlik, hogy Villányból valaha is ittam volna hasonló bort, és itt már nem Portugieserben gondolkozom. Mint oportó, mérföldkő, és simán pannon klasszis, de pontozásnál marad a szigor: 6 pont (Szép). (19,5 EUR)

[kép: http://www.weingut-hummel.com]