Merlot-ból, franc-ból és syrah-ból áll a Vylyan felsőközéposztálya. 2003-ban elég jó sor volt ez, igaz, a syrah adott okott aggodalomra csatornás bűzével. Mit lehetett kihozni ezekből a fajtákból a jóval hűvösebb 2004-es évjáratban? Hát franc-ból nem sokat, a merlot-ból többet, a syrah-ból pedig a lokális maximumot vagy ahhoz közeli értéket.

Fölpörgött a Vylyan-téma errefelé: előbb a Decanter-trófeás 04-es pinot miatt, aztán Bob tárgyalta a 03-as Montenuovót meg a CS-t, én pedig a felső-középkategóriás sor 04-es évjáratán hámoztam át magam nemrég. Ez a felsőközép úgy jön ki a teljesen kaotikus, tizenegy (!) fajborból és három cuvée-ből, no meg vagy tucatnyi különböző áruházaknak és kereskedőknek készített "válogatásból" álló Vylyan-szortimentben, hogy a csúcs a Duennium nyilván (az a 2000-es évjáratnál tart a piacon), aztán vannak ezek a szebb, igényesebb ruhába (például viaszolt kapszulába) öltöztetett, többniyre 2-3-4000 forintért polcokra kerülő fajborok: cabernet franc, merlot, syrah. Már a 2003-as évjáratban is egyformán öltöztek, talán egyszerre is jöttek ki (bár ez is áttekinthetetlen a Vylyannál: ha megnézzük a Monarchia és a Veritas árlistáit, ott 1999-től 2004-ig találunk mindent).

Hűvös teszi a pinot-t

Mindegy. Lényeg a lényeg, túlestünk négy 04-es Vylyan-vörösön, a fent felsoroltakon kívül a Decanter-díjazott pinot-n is, erről volt is egy jelentős post itten, nagyszabású pinot-vedelésünkön harmadiknak futott be két St. Andi-pinot (a 03-as és a 02-es) mögött. Én nagyjából ötödik-hatodik helyre tennén az all time magyar pinot-mezőnyömben, mindenképp beférne elé a két St. Andin kívül még a 03-as Heimann, a 04-es Pannonhalma és egy Gál Labirintos is.

A 2004-es vörösökkel jó vigyázni, tudjuk, nem volt ez egyszerű év, sok súlyosan zöld borba futottunk már, de az emlegetett Vylyan-pinot is bizonyítja, hogy azért lehetett nagy bort csinálni ebben az évjáratban, ha valaki ráérzett éppen, jó, persze a burgundi fajtának talán jobban is esett ez a hűvösebb év, mint mondjuk a szubtrópusi 2003.

A Vylyan merlot-franc-syrah trióját azért is tanulságos végigkóstolni, mert jól lemérhető a soron, hogy egyes fajták miként vették a hűvösebb időt. És legalább ilyen tanulságos összemérni ezt a hármast a 03-as merlot-val, franc-nal és syrah-val.

A 2003-as elitévfolyam

2003-ban a Vylan Merlot nagyon korrekt, szép kis bor volt, a Pannon Bormustár csúcsdarabjai közé is beválasztották, mi 5-6 pont környékén gondoltuk besorolni tízes skálánkon, aztán a franc egyenesen klasszis volt 2003-ból (sőt, még mindig az): 6 pont felé és tovább, a 03-as syrah pedig, khm, nehéz eset. Extraklasszisnak indult, de már tavaly ősz körül átvette benne az uralmat egy zavaró csatornás-túlanimális illat, amivel képtelen voltam mit kezdeni. Tönkretette a bort nekem, na. Volt egy-két szerencsésebb palack, amelyben nem volt ennyire erős, de még azok sem tetszettek igazán már november környékén. Hiába volt vastag, hiába volt erős, ez a túláztatottas vagy milyen fülledtség és büdösség tönkretett mindent. (Állítólag túl fiatal még a szőlő, friss telepítés, és ez szétesésre hajlamosítja a bort.)

A 04-es Vylyanokban nem túl meglepő módon nyomát is alig találni a 03-as mediterrán fülledtségnek, sőt. Vékonyabb, savhangsúlyosabb borok ezek, illatban is frissebbek, többnyire gyümölcsösebbek.

Parfüm és csatorna

A merlot rendes bornak tűnik, legalábbis elhiszi róla az ember, hogy rokona a 03-as merlotnak. Kicsit édeskés, kicsit parfümös illat kevés füsttel, túlérett szederrel, birsalmával, de bújkál benne a klasszikus Vylyan-féle csatornaszag is. Elegánsnak tűnik első próbára, vörösborhoz és villányihoz képest pláne magas savak, jó arányokkal, tannin minimális, kis édesség. Szikár bor, de van benne harmónia. Hosszabb levegőztetés és próbálgatás után utóízben előtűnik egy zavaró zöldesség. Ez nem kéne. De megérdemel négy-öt pontot talán.

Zöld az isten

A 04-es francban pedig már más sincs, mint ez a zavaró zöld. Az illattal még nincs baj: borsok, menták, vaníliák, talán egy apró zöldség illatban is érezhető, de nem zavaró még. A korty: soványmalac-vágtában szaladnak előre a savak, utol sem tudja érni a bor, nincsen szélesség, méltóság, csak a középen, ádázul húzó sav, és még a végére egy kis száraz tannin. És lecsengésben már dől a zöld, csupa éretlen gyümölcs (meggy?). Max hármas, és mars a helyedre!

Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club

A 2004-es Vylyan Syrah (Mandolás-dűlő) az egyetlen a sorból, amely szerintem veri a 2003-as elődjét. Meglepő módon, mert ugye a syrah nem az a kifejezett hűvöskedvelő fajta, bár nem is hiperérzékeny H. Bóna Mártára. Az a globális megfigyelés, miszerint a syrah hűvösebb termőterületeken nem annyira a gyümölcsös karaktert, hanem inkább a fűszerest hozza, gyönyörűen igazolódik itten: rengeteg őrölt bors, kevesebb rózsabors, még kevesebb fahéj illatban. Miután az ember elolvassa a hátcímkéről, hogy grapefruitot is kell érezni, hát rögtön elkezd grapefruitot is érezni. (Ezt a citrusos-egzotikus illat- és ízjegyet narancshéjként azonosítottam címkeolvasás előtt.) Kellemesen forraltboros illat tehát. Az ízképet itt is a savak vezetik. Vakon biztosan nem villányinak gondolnám ezt a bort, hanem soproninak inkább. A bors ízben is markáns marad, kevés málna van még mellette, bár nem a gyümölcs, hanem a fűszeresség dominálja az ízt. Friss és harmonikus, van benne lendület, de nem száll el. Eleganciája és izgalmas fűszerei miatt magabiztos hat ponttal veri a 04-es Vylyan-mezőnyt, és a 2003-as testvért is.