Talán nem írok le semmi nóvumot ha azzal kezdem, hogy kishazánk legnagyobb tócsája, a Balaton (ejtsd: Pláttenzé) mostanság nemcsak a boldog békeidőkre emlékeztető, gumiszandálosan harsány NDK turisták számára rejt számos felfedezni valót, hanem a hon borostásra izzadt iszákosai is rendre megtalálhatják napi betevőjüket a tó környékén. Borfesztivál borhét hátán, útmenti hordók, fröccsparti: se szeri, se száma a kultúr- és egyéb alkoholistákat megmozgató és lerészegítő eseményeknek. Csak így eshet meg, hogy ha az ember fia történetesen nem is borturistáskodni megy a Balatonra, akkor is összefut öt nap alatt tizenvalahány borral, melyeket azon nyomban nyelv- és szájpadlásvégre is kap, családja legnagyobb örömére.

Az öt borvidékkel (ez is megérne egy misét) is büszkélkedő tónál töltve e napokat csodára persze nem számítottam, de kellemes meglepetésekben titkon reménykedtem, végül is nem hiába. Balatonbogláron kezdtem és fejeztem be az ötnapos etapot, a középső szakaszt pedig a zsibvásárairól és borzalmas kifőzdéiről elhíresült Badacsonyban töltöttem, így a tó mindkét partjáról származnak élmények. Ezek első része következik mostan.

Országh Pince Balatonboglári Olaszrizling 2005:
Az Országh pince chardonnay-je tavaly egész ihatónak bizonyult balatoni látogatásunk során, így Boglárra érve azonnal a pince borait árusító útmenti hordóhoz csekkoltam be. Sajnos épp chardonnay-jük nem volt, így találomra ezt az olaszrizlinget választottam welcome drinknek. Vesztemre. A bor illatban még úgymond "elmegy", bár határozottan zöld: vágott fű („csak a gyep, az a szép, ződ gyep”), rezeda, némi savanyúkáposzta. Szájba véve azonban megérkeznek a savak, és hamar kiderül róluk, hogy épp csak annyira élénkek, mint egy Fekete Pákó-interjú d-moll farmozgással tuningolva. Mintha citromba haraptam volna. Elfúló hangon jegyzem meg az utókor számára, hogy a bor egyébként vékony is. Másnap fröccsként próbálva is eszelősen savas, bár úgy még jól is esik a 34 fokban.
1 pont

Országh Pince Balatonboglári Chardonnay 2004:
Másnapra persze megtaláltuk azt a hordót, amely a nevezetes chardonnayt is árulta, így most sem maradtunk a tavaly kartonszámra vedelt ital nélkül. Itt sem egy felsőkategóriás burgundi nagyságára kell gondolni, de a bor egész szép maradt idénre is: zöldalmás, némi vágott fűvel operáló illata (és itt többen már harsányan rávágnák, hogy zöld ez is, de valahogy itt jólesik) halvány mandulássággal egészül ki. Fajélesztő – tippelgetek rosszindulatúan. Ízben szép, harmonikus a bor, elegáns kesernyékkel, és ha kicsit vékonyka és rövid is, de alapvetően egy kellemesen iható, elegáns játékos. Majdnem elérte a 4 pontot. Na jó, elérte.
4 pont.

Imre Borpince Badacsonyi Olaszrizling 2005:
Ezt a bort már a badacsonyi Borhét kora délutánján kóstoltam. Illatra egész rendben levőnek tűnt: mandula, pici rezeda, egyszerű, visszafogott, de egyenes. Ízben azonban megjelenik egy – talán hibás hordóból származó, vagy ki tudja honnan – háttérdohosság, ami hazavágja az összképet: ez egy hibás bor, ha nem is értékelhetetlenül hibás. Ugyanakkor szép közepes testű, egész hosszú, magyarán szép bor volna. De így...
2 pont

Imre Borpince Badacsonyi Kéknyelű 2005:
Nagyon visszafogott illattal nyit: virágok, hárs, rezeda. Érdekes módon nem az a sablon kéknyelű-illat, nekem florálisabbnak tűnik, a bort kínáló hölgy szerint ennek az az oka, hogy míg mások a budai zöldet használják a kéknyelű beporzására, ők erre más fajtát vontak igába. A bor ízben is igen visszafogott, a savai nem túl élénkek, de alapvetően harmonikus az egész. Sajnos kicsit rövid is, de összességében nem rossz bor.
3 pont

Imre Borpince Badacsonyi Ottonel Muskotály 2005:
Ez a bor viszont olyan, amilyennek egy ottonelnek lennie kell: egyszerű, illatos, traubiszódás, friss, gyümölcsös. Illatában azonnal támadnak a muskotályos-szőlős jegyek, egyszerűen, de tisztán. Ízben is egyszerű, lágy savú, a végén némi alkoholos csípéssel és halovány kesernyékkel. Igazi búgatóbor: tizenéves lányok kedvence lehet.
3 pont

Csanádi Pincészet Badacsonyi Olaszrizling 2005:
A bor a pincészet általam kóstolt első, és aznapra utolsó bora is. Nagyon visszafogott, jellegtelen illatú, ízben is üreskés, savtalan, leginkább azzal tudnám jellemezni, hogy semmilyen. De legalább nem büntet. Ugorjunk.
2 pont

Borbély Családi Pincészet Badacsonyi Olaszrizling 2005:
A Borbély pincészet boraival is csak most kezdek ismerkedni, és igazság szerint ez az olasz nem bizonyult tökéletes kezdésnek. Zöld, füves, sauvignonos illattal nyit, melybe rezeda és keserűmandula aromái vegyülnek. Ízben kicsit lapos és vékony, jóval több savval is el tudnám viselni. Mindenesetre rossznak éppen ez sem rossz. Vessenek meg: én néha kifejezetten kedvelem ezt a füves, zöld illatot.
3 pont

Borbély Családi Pincészet Badacsonyi Kéknyelű 2003:
A bort úgy hirdette a pavilon, mint kéknyelű borversenyek örökös sztárversenyzőjét* (utána kellene már nézni, hogy hány kéknyelű borversenye van az országnak, mert lassan már nem találok sehol olyan kéknyelűt, amely ne lett volna e borverseny győzteseként hirdetve, inklúding Varga pincészet kéknyelűje). És tényleg szép bor, le a kalappal. Visszafogott, de fajtajelleges illatot áraszt: dió, kis méz, hárs, enyhe floralitás. Ugyanakkor – bár lehet, hogy csak az illat visszafogottsága ejtett át – kicsit mattnak tűnik az egész, de bánja kutya. Ízben viszont nagyon szép, citrusos, enyhén animális, telt, magas, szép savú, harmonikus. Kifejezetten tetszik.
5 pont

Bujdosó Pince Balatonboglári Chardonnay Barrique 2000:
Kezemet tördelve, lehajtott fejjel beismerem, hogy az égvilágon semmit nem vártam ettől a hatéves bortól. Egyfajta önológiai Kiszel Tündére számítottam: egykori szépség rég elfeledett nyomaira a megkopott, szétesett, öregecskedő borban. Első szippantásra nem is kaptam fel túlzottan a fejem: zárkózott, élesztős, bőrös, enyhén animális illatokat éreztem marcipánnal, vaníliával, oxidáció halvány jegyeivel. Szép bor lehetett valamikor – csettintettem. Ízben is kesernyésen fás, gyümölcstelen, fáradt bort kellett feljegyeznem. Aztán fél óra múlva a bor elkezdett kinyílni. Gyümölcsösebb, tisztább lett az illata is, ízben is előkerültek a várva várt gyümölcsök, és ha a bor érezhetően túl is van a csúcsán és savból is szenved némi hiányokat, végül is egy főhajtás és egy elégedett sóhaj került be a virtuális kóstolási jegyzetbe. Testes, kicsit nehézkes is, de szép hordós jegyekkel áldott. Elérte a bűvös ötöst.
5 pont

Reklám után a Laposa Családi Pincészet 2005-ös száraz boraival fogunk megismerkedni, kérjük, maradjanak velünk.

* = jobban utánanézve a Borbély Családi Pincészet 2003-as kéknyelűje az idei Kéknyelű Virágzás Ünnepe keretében rendezett borversenyen lett champion-díjas