Mindenki ismeri Wunderlich Alajost, vagy ismer valakit, aki evett már a mester híres kakaspörköltjéből. Új idők járnak arrafelé, gazdánkat kistafírungolták üzletfelei, akik zsebét húzta már a jólét. Jól van ez így, költhetnék a pénzüket rosszabbra is. Csak azok búslakodhatnak a fejlemények miatt, akik számára elérhetetlenné vált Lojzi főztje. Mert azt mégse illik, hogy egy ilyen presztízspince pirospozsgás borásza hétköznapi halandókkal dorbézoljon, mint anno. Marad tehát a palack szelleme, amelyben a gazda keze szerencsére erősen benne van még.

A címkét az új marketingoffenzívának megfelelően nagy méretű, erdészkerítésre hajazó logóval, hangsúlyos névvel alkották meg. Rajta kóserborokra emlékeztető aranyozott motívumok. A dugó tökéletesen rendben, minden borospalackba hasonlóan jót kívánok

Ahogy ilyen volumenű beruházásoknál elvárható, internetes oldaluk is rendben van. Utólag elolvastam, mit írnak az itt elemzett borról, és sok hasonlóságot fedeztem fel. Színe feketébe hajló lila. Frissen kitöltve a villányi cabernet-kre a 90-es évek közepétől oly jellemző parkettaragasztós szúróssággal indít. Még nem sikerült megfejtenem, ez mitől lehet. Talán egyfajta palackbuké!? Jobb gyorsan túllenni rajta dekantálással. Így már szerencsére gyorsan tovaszáll. Ezután simább a történet, konyakmeggy, étcsoki, áfonya, fűszeres fiók illata, ami jó emlékeket ébreszt, bár picinyke savanykásság is előbukkan. Ami még örömöt okoz, az a meleg érzet, amely nemcsak az alkoholból, hanem érett szőlőt idézve is árad. Micsoda előjelek! (Még autóillatósítóként is jól hatna. De tényleg! Miért nincsenek borszagú illatosítók!?)

Aztán jön a rusztikusság, a csiszolatlanság. Ez csalódás, és sajnos elég gyakori ígéretes délpannon vereseinknél. Hiába érett, édes a tannin, mégis aránytalanul sok. A szájat kitölti, de húz a szájpadláson erősen. Ez sem lenne baj, ha az illat alapján várható gyümölcsösség, bujaság fedné a csersav marcangolását. Ám erre hiába vártam, ehelyett jött sok aroma a hordóból, pörkölt kávé, mogyoró, zöldbors, leheletnyi túlérett cseresznye. Az alkohol sem édesít, inkább éget. Utóíze hosszú, de nem tetszik, olyan, mint amikor kávészemet rágunk össze, amelynek kesernyés íze sokáig uralkodik. Ettől függetlenül jó kis bor ez. Igaz, inkább ételhez való, vagy nem borra hegyezett alkalmakra. Persze amikor az árára fény derült, odalett a derűm. Kábé felére lőttem be a barátomnak, aki hozta. Így a tízes skálán is a felére taksálom: azaz 5 pontosra.