Azt állítom, hogy míg Magyarországon eléggé öles léptekkel fejlődik a bortudás – noha sok tanulnivalónk van még, ugye –, addig a pezsgőkultúra sehol sincsen. Magunk sem sokat foglalkozunk vele. Nem nagyon iszunk szpárklingot, vagy ha mégis, legfeljebb szilveszterkor és más sátoros ünnepeken. Akkor is milyet. Persze tudom, hogy az Auchan vagy a Tesco akciós ajánlatai nem nekem szólnak. Mégis.
Kemendy László mesélte nemrég, hogy pezsgőileg benne vannak a slamasztikában alaposan. Hiába vezeti egyelőre a piacot a Törley – termelésük kétharmada édes, nyilván –, ömlik be az országba Európa szemete, és a 300 forint alatti, pezsgőnek nevezett folyadékokkal képtelenek versenyezni. A magyar ember ugyanis, ha teheti, nem ad ötszáz pénznél többet ünnepi lére. Kerüljön fillérekbe, legyen émelyítő, ez a két szempont játszik.
A Törley-vezér mondta azt is, hogy 2005 decemberében vettek a bótban egy olaszt, megkóstolták, megállapították, hogy seprőborból csinálták, küldtek belőle az OBI-nak. Az OBI megvizsgálta, konstatálta, hogy tényleg, betiltotta, leszedette a polcokról. Aztán feltűnt egy másik áruházláncban.
Fogalmam sincs, hogy az Auchanban most hirdetett 279 forintos talján Corte Viola Gran Dessert Spumantét – amellyel a madaras lánc megnyerte az Index-árversenyt ebben a kategóriában –, vagy a tescós Schloss Böchingent 299 forintért milyen módszerekkel készítették. (A Tesco egyébként újabban közel hatszáz forintos magyarral próbálkozik, tekintsük ezt fejlődésnek.) Hogy vízzel felöntött seprőből vannak-e, vagy híg borból. De nem is fontos. Hiszen akármit csináltak, ennyiért csak lőre lehet egyik és másik is, nincs mese. Honfitársaink milliói pedig megisszák. Mint ahogyan megitták néhány éve a legundorítóbb importsöröket. Mint ahogyan hektószám fogják vedelni a műborokat, előbb-utóbb.
Az év bortermelője egyébként 2006-ban a pezsgőgyáros Garamvári Vencel lett. Hurrá. Ezenkívül tessék szavazni.
Utolsó kommentek