A nagy bikaviadal ezúttal tesz egy kis kitérőt, hiszen a 2006-os esztendő utolsó boros eseménye, az Egri Borszalon úgymond tálcán kínálta az ideálisabbnál ideálisabb lehetőségeket némi egri bikavérek magunkba tukmálására. Ha pedig a bikákon kívül más egri borokkal is ismerkedhetik az ember alkoholra szomjas fia, az alkalom máris kihagyhatatlanná válik. Nem is hagytuk ki. Helyszíni közvetítésünk következik tehát a bikaviadal egri etapjáról. Aki pedig itthon maradt, elüthette az időt a szavazással az az év Alkoholista-bortermelőjére. Meg az is, aki nem.

Az egri bikavér évek óta egységes brand próbál lenni, ugyanakkor - tapasztalásom szerint - per pillanat legalább háromféle borstílust takar. Vannak az egyszerű, gyümölcsös, főleg ászokhordós kékfrankosra emlékeztető italok, amelyek a mindenapi pörkölthöz megadatnak nékünk ma, és általában kitűnő ivóborok, csak épp a komplexitás leghalványabb jele nélkül. Van aztán a másik véglet: a súlyos cabernet-kből, merlot-ból készülő, nagy testű, komplex érlelési aromákkal megáldott küvék, amelyek általában csodálatos borok nemzetközi stílusban, csak épp a "bikavérség", a virgoncság, a szép savak hiányoznak belőlük, többé-kevésbé. És van a középút, a kompromisszummentes kompromisszum, ami ugyan vékony ösvény, de járható. És baromi nehéz rátalálni.

Az Egri Borszalonon mindhárom stílusból kijutott nekem. Megpróbálom ezért egységes szerkezetbe foglalni ottani bikavéres élményeimet, súlyos felkiáltójellel megjegyezve, hogy azon az estén nemcsak bikavérek csordultak le torkomon, de a többiről most próbálok diszkrét hallgatásba burkolózni.

Ezúttal a pontozást elhagyom. A bikaviadal összes többi versenyzőjére ugyanis egész estéket szánok egész palacknyi mennyiség mellett, nem volna tehát sportszerű a pár perces futó numerákat egy mezőnybe helyezni a hosszú órákig is eltartó, teátrális jegyekben is bővelkedő ismerkedési rítusokkal. A borszalonon ezért főként azokat a bikákat helyeztem orális tapasztalásom célkeresztjébe, amelyek nem szerepeltek, s vélhetően nem is fognak szerepelni a bikaviadal többi részében. Ha tehát valaki találkozott ottan olyan bikavérrel, amely jelen írásnak nem képezi tárgyát, akkor az nem a véletlen műve, hanem a lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér esete. Lássuk akkor.

Hagymási József Kőkút Egri Bikavér 2003: Főtt gyümölcsös illatok, elsősorban málna és ribizli. Egyszerű, de jól iható bor, gyümölcsös ízekkel, könnyedséggel, lágysággal. Ugyanakkor - fájdalom - vékony és rövid kicsinykét.

Thummerer Egri Bikavér Reserve 2003: Szinte fekete, oly sötét. Illatában túlérett meggy, málna, animalitás, fűszerpaprika. Súlyos és mély, áradó illat bordói beütésekkel. Főként a cabernet nyomja rá bélyegét. Ízben kicsit még fiatal, kapálózó tanninokkal. Teljesen beérett alapanyag, kakaós, csokoládés, új fahordós aromákkal. Kiváló bor, ha inkább a nemzetközi borízlést is vélem visszaköszönni belőle.

Simon József Medium Bikavér 2003: Az előző után sokkal visszafogottabb illat. Diszkrét, kibontani való. Talán túlságosan is. Meggy, fűszerek, némi - talán gyertyaviaszra emlékeztető - glicerinesség. Ez komoly bor, semmi kétség. Ízben főként fűszerek, elsősorban piros paprika. Közepes test, elegancia, kifinomult aromák. Szívesen eliszogatnám bármikor. Nem tarol, nem árad, mégis szép.

Demeter Csaba Egri Bikavér 2003: Egy igazi nehézsúlyú versenyző. Inkább nemzetközi stílusú, sok gyümölccsel, animalitással, sok fával. Mély, sötét, sűrű illatában meggy, piros paprika, bőrös-állatos aromák. Ízében főleg fűszeres, piros bogyós, szépen integrált fás jegyekkel. Némi puncs később. Közepes test és lecsengés, szép bor.

Demeter Csaba Egri Bikavér 2002: A 2003-asnál kicsit élettelibb, kevesebb állattal és több fűszerrel. Fűszerpaprika, bőrösség, málna, meggy. Szép harmónia, közepes test és lecsengés. Az új fahordó és a gyümölcsösség vékony határmezsgyéjén egyensúlyoz, meglehetős sikerrel. Kifejezetten szép, nekem jobban tetszik fiatalabb és forrófejűbb testvérénél.

FVM SZBKI Kőlyuk Bikavér 2003: Az egri kutatóban bizony készül szép bikavér, még ha ez a kettőezerhármas darab nekem egy kicsit fiatalosnak is tűnik. Illatában és ízében még tarol a gyümölcsösség, főképp ribizli és meggy. Főtt, fülledt illatokat is érzek, ez talán a forró évjárat hatása. Ízben is a gyümölcsösség és a jól ihatóság viszi a pálmát, enyhe savhangsúllyal. Kerek bor, a házasításból nem kandikál ki egy fajta sem. Lehetne viszont komplexebb egy cseppet, de ettől eltekintve úgymond oké.

FVM SZBKI Kőlyuk Bikavér 2000: Ez viszont komolyabb, összerendezettebb ital benyomását kelti. A piros bogyósok mellett már füst, bors is érződik, összetettebb, megállapodottabb, valószínűleg pont a csúcsán vagy annak közelében van. Szájban karcsú és elegáns, vagy inkább úgy mondanám, hogy közepes test, de elbírna hangyányival nagyobbat is. Összességében igen szép, ha van is pici hiányérzetem vele kapcsolatban, akkor az az áradó ízvilág, amit például a Tóth István-bikákban érzek. Itt ugyanis az takaréklángon dohog inkább. Egy pontosan megrajzolt, szépen elkészített bikavér. Tetszik.

Sike Tamás Egri Bikavér 2003: Műtannin kolléga már közelebbről is górcső alá vette, sokat magam sem tudok hozzátenni. Meglepetésbor. Szép, fűszeres, szilvalekváros, öreg bútoros illat, kifinomult és részletgazdag. Valóban, mint egy brunello. Vagy legalábbis egy tőről metszett toszkán. Kis kaprosság, kakaós aromák, ez talán bizarrnak tűnik, de szépen összesimul a borban. Halvány marcipános édesség és alkoholos tűz utal az évjáratra, az ízvilága fűszeres és áradó. Elégedett csettintések kísérték a kóstolását. A lecsengése nekem picit rövidke, de az vesse rá az első követ, aki.

Egervin Egri Bikavér 2002: Volt egykoron az Egervinnek egy Grőber Pincészet nevű sorozata, amelyet állítólag válogatott dűlőkből, hihetetlen hozamkorlátozással, satöbbi. Még a borokat készítő borász is nevét adta ezekhez (talán innen volna nekem ismerős Sike Tamás?). Nos, az a sorozat, úgy tűnik, az enyészeté lett, de ugyanolyan címkével ismét piacon az egykori állami gazdaság válogatott bikája, csak épp borásznév és grőberes címke nélkül. Sajnos azonban már első szippantáskor előbújik a borból a kisördög. Főtt zöldségek, főtt gyümölcsök, ászokhordós nyomok. Óh, boldog szimplicitás, hogy azt ne mondjuk. Gál Lajos szóláti kékfrankosa nagyságrenddel összetettebb, mint ez a bikavér, pedig az csak egy fajta, ugye. Ez tompán, vizesen gyümölcsös. A korty elején még tartják magukat a bogyósok, a közepétől viszont teljes az üresedés. A lecsengés már említésre sem méltó. Úgy megy el, hogy meg se jött. A korábbi büntetőborokhoz képest nagy előrelépés, de ebben a mezőnyben vert sereg.

Hauser&Kis-Tóth Magister Quintarius 2003: Ennek a bornak a 2002-es évjáratát sem tudtam hova tenni, és hasonlóképp állok a 2003-as előtt is, nagyjából mint borjú az új kapunál. Először leveszöldség jön (ezt még érteni vélem), majd narancshéjas citrusosság, némi piros bogyósok, szappanos mellékzöngékkel kísérve. Az egyetlen, amiben közel biztos vagyok, az az ászokhordó. Továbbra sem a kedvencem, de hogy egyéni hangvételű bor, az egyszer biztos. Ízben fanyar, szerintem elviselne kicsit több alkoholt is, de ha ennyi adatott, hát ennyi adatott. Így inkább a savak határozzák meg. A lecsengés kicsit rövid.

Tóth Ferenc Egri Bikavér 2003: Édeskés illat, rumos meggy, puncs és marcipán ugrik be elsőre. Hiába, 2003 az 2003. Halványan a fa is jön, csokoládé és dió képében. Ízben gyümölcsök, picit kilógó alkohol, élénk savak, a test viszont valahogy hiányzik az egész mögül. Mondjuk akkor inkább elegánsnak. A gyümölcs-sav-alkohol triumvirátus tartja fenn. Azért összességében rendben van. Közepes lecsengéssel búcsúzik.

Ha egyfajta összegzésfélét kellene írnom, akkor olyasmi lenne benne, hogy jó ez az egri bikavérszabályzat, jó, hogy van már egyáltalán bármilyen regulája, eredetvédelme a bikavérnek, de még mindig szinte bármilyen lehet. Ami egyáltalán nem biztos, hogy használ neki. Sokféle stílusból baromi nehéz egyféle márkát építeni, különösen, ha annak olyan előélete és előítéletei vannak, amilyenek. És így mint egységsugarú fogyasztó, évente minimum 50-60 bikavért kellene végigkóstolnom ahhoz, hogy a vásárlásnál ne a teljes bizonytalanság legyen az egyetlen támpontom. Van ilyen bikavér, meg olyan, meg amolyan, stílusban, fajtákban és minőségben hatalmas a szórás. Muszáj lesz folytatni ezt a bikaviadalt, bakker.

folyt.köv.