Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Kékfrankosmaraton VIII.

A feledhető, a különös és két emlékezetes

2007.01.30. 21:38 - alföldi merlot

A szigorú kéjdiéta után újra egy etap, ahol a borok is dolgoztak, azaz a fogyasztóvédelemből visszatértünk a gyönyörök kertjébe. A kritikai él azért itt is vágott, ha volt mit, de több volt a derű, mint a ború. Egy feledhető, egy különös és két emlékezetes kékfrankos, igaz, egészen másért. És végre egyszer leköröztem a kármentőt.

Simon Egri Kékfrankos 2003

Simon don Eger egyik legjobb arca. Nagyot mondok, képzavar lesz belőle: szerintem a fényes egri jövő egyik oszlopa. Nem olyan széplélek, mint szent andiék, nem lázad, mint a kuvaiti Demeter, és az aranymetszést sem szívta magába az anyatejjel, de jó anyagból dolgozik, csupaszív és ő is törekszik a jóra. Oportójával és pinot blanc-jával már így is beírta magát a takarékos alkoholisták aranykönyvébe. Ez a kékfrankos azonban legyen inkább apró betű!
Illatában orvosság, csipkebogyó, szerecsendió és fekete tea. De a háttérben dohszag lappang, és ez sajnos a lecsengésig tart. Kóstolva finom, egyszerű, jó kedélyű kékfrankos, de a doh kísért. A vége savanykás, zavaros. Nem tudom, mi vághatta tönkre ezt a jobb sorsra érdemes alapanyagot.
3 pont (némi jóindulattal)

Tóth István Egedhegyi Kékfrankos 2002

Amikor először kóstoltam Tóth István 2000-es Bikavér válogatását, egy világ épült föl bennem. Megfogadtam, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebben az élményben minél többen osztozzunk. Férfiasan bevallom, a 2000-es Bikavér válogatásnál jobbat azóta sem kóstoltam Tóth Istvántól (mástól sem nagyon), és bár minden borát szeretem, a 2003-as cabernet sauvignon némileg cserben hagyott. A 2000-es Egedhegyi Kékfrankos már megfutotta a maratont; nagy kedvencem, de mintha lassulnának a reflexei.
A TI-borokat általában az egyensúly, a remek savak és az ízgazdagság miatt szeretem. No meg azért, mert fixa ideám, hogy van benne valami archetipikusan magyar. Jelen frankosunk megerősítette az előítéleteimet, de nem csont nélkül.
Ismerős illat: cseresznye, avar, gomba, fekete csokoládé és csipkebogyó. A korty tiszta, harmóniáját egyértelműen a savhangsúly billenti meg. Ízében a cseresznyemagos fanyarság a meghatározó. Kerek savak, de kevesebbel kedvesebb volna. Addig nyújtózkodik, ameddig a kékfrankos és az évjárat ér (bár ezzel az évjáratdologgal jobb csínján bánni!). Virágnyelvről magyarra fordítva: lehetne vastagabb, komplexebb. Érett, az egész szájat betöltő tannin. Hosszú, gyümölcsös, enyhén eszpresszós lecsengés. A most kóstolt kékfrankosok közül ételhez messze ez ment a legjobban.
5 pont

Iby Blaufränkisch Hochäcker 2004

Akárhogy is fáj, a nagyvilágban a kékfrankos blaufränkisch, és mi majd akkor bújhatunk ki a szélárnyékból, ha a blaufränkisch megfutotta pályáját, és bebetonozta magát a második vonalban. De: az általam eddig kóstolt osztrákok az emelkedő népszerűséget ugyan magyarázzák, de legszebb reményeimet távolról sem teljesítették be. Túl jól fésültnek, túl kiszámítottnak éreztem őket. Ibyék húzónév a kékfrankosszakágban. Ez a középfrankosuk 9 euró Horitschon főterén.
Meglepően sötét. Az illat mintha egy istálló mélyéről törne föl. Az animál múltával háromfelé ágazik, és többé meg sem rezdül: bors, ásvány, cseresznye. Kóstolva telt és sima, gyümölcsös, borsos, ásványos. A savak valahogy gyárilag vannak szabályozva (csak egy-egy kósza villanásból sejthető, hogy eredetileg komoly pusztító erőt képviseltek). A lecsengésben alkohol és vanília, némi borssal fűszerezve.
Kerek és kontrasztos, mint Mickey és Minnie. Az emberben óhatatlanul fölmerül a kérdés, vajon hogyan (mivel) lehet ilyen sebészi pontossággal profilt szerkeszteni. Vajon a Borbarát 2005. téli Losonci Bálint-cikke jár a helyes nyomon, amikor mustsűrítésről és egyéb huncutságokról beszél, vagy egyszerűen szándék és kivitelezés mesteri koordinációjának a gyümölcse ez a bor?
4 pont

Vesztergombi Kékfrankos Reserve 2003

Vesztergombiékat nagyon szeretem. Pedig nem minden borukat szeretem nagyon. De nagyra becsülöm a szőlő és a saját stílusuk melletti elkötelezettségüket, és ha ez nem is mindig találkozik az én ízlésemmel (miért tenné?), a minőség tiszteletet és bizalmat ébreszt. (Na jó, a 03-as CF Reserve zöld lett, de a CS világszép.) Ez a Porkoláb-völgyi reserve a maraton gyorsasági szakaszában tarolt, Műtanninnál akadozott a gépezet.
Egészen más fából faragták, mint az eddigieket. 22 hónap a közepesen égetett barrikban, mondja a hátcímke. Nagy, sötét, sűrű és kerek. Mintha nem is kékfrankos volna. Illatában menta, tej, dohány, kókusz. A korty selymes, lekerekedett, ugyanakkor kilóg az alkohol. Ízében nagyon érett meggy és Kapucíner szelet. Egész szájat betöltő, édes tannin. A lecsengés rumos, gyümölcsös. Nem csoda, hogy a vakteszten hengerelt. Minden ízében nagy bor, de mintha a kékfrankos kereteit feszegetné. A Takler Noir Goldhoz hasonlóan ez is egy szuperfrankos. Én a kettő közül erre szavaznék, de nem vagyok benne biztos, hogy érdemes ebben az utcában tovább menetelni. A Porkoláb két lólába: az alkohol és a hordó. (Kételyeim kísérleti igazolására – oh! irgalom atyja, ne hagyj el – mixeltem is egy kétharmad TI, egyharmad Vesztergombi küvét. Bűn, de nekem jólesett.)
Ha nem kékfrankos, akkor 7, ha kékfrankos, akkor 6 pont.

Címkék: kóstolás 2003 vörös négypontos 2002 2004 ötpontos hárompontos kékfrankos hétpontos vesztergombi tóth istván simon iby

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr3732212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bor Béla 2007.01.30. 22:00:12

"Ha nem kékfrankos, akkor 7 pont, ha kékfrankos, akkor 6" ... Ezt kifejtenéd bővebben ??

alföldi merlot 2007.01.31. 07:04:00

Kedves Béla, szép bor, de hiányoltam a fajtajelleget.

B 2007.01.31. 13:43:58

www.amphorum.pl/img/oferta/wino_21.jpg

A fenti kritika erról a Simon kékfrankosról szól?

Elemer03 2007.01.31. 13:46:02

Simonnak melyik kékfrankosát kóstoltátok? Tudtommal többféle 2003-as kékfrankosa létezik.

morc 2007.01.31. 16:06:29

Simon 2003-as kékfrankosa régi kedvencem, valami súlyos tárolási, vagy dugóproblémára tudok csak tippelni. (Igaz, én az ovális címkés, Interspar - Kaisers konglomerátum által az Általatok próbáltnál olcsóbban forgalmazottat szoktam szeretni.) Amit az íz- és illatjegyekről írtok, teljességgel egyezik saját benyomásaimmal, persze a dohosságot kivéve.

B 2007.02.02. 12:51:23

Tettem fel egy képet a simon kékfrankóról 2003, régen, értsd múlt év, nagyon bejött. De most a 2. palackba futottam bel ami csalódás volt.
süti beállítások módosítása