Ahogy én látom, Magyarországon kétféle száraz furmint kezdett készülni a rendszerváltás után egyből. Egyrészt jöttek a könnyed cash-flow borok – nem tartalom híján, persze –, mint mondjuk a Disznókőé, másrészt a sűrűbbek, élen az Oremus Grand Selectionjával és Mandulásával. Utóbbiak közül az előbbi kikopott, a Mandolásból ellenben – immár o-val az u helyén – népszerű márkabor lett időközben. Belőle kóstoltam meg négy évjáratnyit.

Tolcsván hosszú hétvégéztem az imént, illetve helyszíni szemléztem jeles kedvencem, a Tokaj–Oremus pincelabirintusában, hiperborászatában és kúriájában. Arról nem írnék hosszan, hogy ez mind hogyan néz ki – nagyon is jól –, mert jártam már ott sokszor, nehéz lett volna szűz szemmel körülnéznem, rácsodálkozó tollal fogalmaznom. A lényeg, hogy a Vega Sicilia-, Alión- és Pintia-tulajdonos spanyolok magyar cégének van négy kilométernyi pincéje, gravitációs feldolgozója, évente 250 ezer palacknyi bora, francia chateau-kat idéző enteriőrű épülete, gondozott parkja és dinamikus birtokigazgatója. Őt Bacsó Andrásnak hívják. Hagyom szaporítatlan a szót, el kell menni, meg kell nézni.

Viszont ha már ott voltam, nem ugrottam el a kóstolásra kínált borok elől. Kaptam furmintokat és édeseket, és végül azt állapítottam meg, két posztot helyénvaló írnom. Kell külön a szárazakról, külön az édesekről.

Az Oremus furmintjai közül emlékeim szerint fölöttébb kedveltem az 1994-es Grand Selectiont, az első komoly – és egyszersmind stílusteremtő – darabnak mindazonáltal az 1999-es Mandolást tartom. Akkortájt kezdtek gyümölcsözni az első új telepítések, ami ki is jött a borból. Finom volt, zamatos, minerális, lendületes. Szívesen ellenőrizném aktuális állapotát – tapasztalataimra hagyatkozva állítom, ötéves koráig simán tartotta magát –, de már rég nincs nekem belőle. Majd jött a nagy formátumú 2000-es, vastagon, hömpölygősen, és sorban a többi.

Közben a 2000-es Úrágyának hála kibontakozott Magyarországon a furmintkultusz, amely viszont se nem osztott, se nem szorzott a Mandolás szempontjából. Hacsak annyiban nem, hogy ez is drágult – ám kétezer forint körüli árával még mindig a legjobb vételek prominense Hegyalján.

A sorozat darabjai közül négyet tudhattam egymással összevetni, 2003-tól 2006-ig. A legöregebb mostanában kopik kifele, miután két év alatt meggyőző pályát sikerült befutnia. A 2004-es itthon félig ismeretlen marad, a 2005-ös mostanában debütál, a 2006-os egy-két hete fejezte be a fahordós érlelődést, a végső blend még nem házasodott. A Mandolás fában erjed, tartályban pihen keveset, ismét fában érik, seprőn. Bacsó András a battonage-ra esküszik, szerinte nettó hülyeség, hogy a seprőfelkeverés instabilizálja a bort.

Oremus Mandolás Furmint 2003

A 2003-as a legsikeresebb Mandolás a kezdetektől napjainkig. Tükrösen tiszta színében még mindig villannak zöldes reflexek. Illata érett, meleg karakterű, a harmadlagos aromákat furmintos gyümölcsök gazdagítják. A mineralitást sem nélkülözi. Nagy test, rétegzett savak. Zamatos, tele élettel. A 2000-es párja, figyelemre méltó, árértékbajnok bor. 7 pont.

Oremus Mandolás Furmint 2004

Magyarországon nem kerül kiskereskedelmi forgalomba, a pincészetnél ellenben kapható. Kevés készült belőle, az is sok kritikát kapott. Színre oké, illatra egyszerűbb, árványos-vegetális. Halvány botritiszesség utal arra, hogy nem volt érintetlenül, kicsattanóan nemespenésztelen a szőlő. Szájban is sokkal keskenyebb, nem éppen bonyolult bor, de egyértelmű, hogy Oremus-iskola. A szintén halványabb 2001-esre emlékeztet. Összességében mégis több, mint korrekt, már-már tehetség. 5 pont.

Oremus Mandolás Furmint 2005

Friss áru a polcokon. Ásványos és körtés-almás, visszafogottan kezd, de bomlik kifele szépen. Nem kell megijdeni, ha melegszik valamennyit, az jót tesz neki. Szájban ízletes és izmos, komoly savérzettel, noha a titrálható 6 és 7 gramm között van mindössze. Sós. Fiatal, tartalmas, magas struktúrájú. Nagy ígéret, fél év múlva legkülönb elődei mellé zárkózhat. Olyan, mint az 1999-es volt. 6 pont.

Oremus Mandolás Furmint 2006

Minta, Bacsóék a napokban egalizálják a több tízezer palackos évjáratot. Érdemes lesz várni rá. Gyümölcsös, rengeteg körtével és nyári almával, déliekkel, exotickal. Sűrű és izgalmas, ízben is az. Vibrál, játszik. A legkomplexebb. Koncentrációban és eleganciában sem utolsó, kifinomultságban pláne nem. Jobb lehet, mint eddig bármelyik őse. 7-8 pont.