Szopós Jakab következetes, mint az ökör – ha már egyszer a 2001-es brunellót az év bora címig lökte, akkor a riserváknál sem adhatta alább. Így aztán a Valdicava Madonna del Pianójával és a Casanova di Neri Cerretaltójával kiakasztotta a százpontos skálát. Valami azt súgja, az idén minden korábbinál több lesz az amerikai borturista Montalcinóban. Pedig a soros évjárat (2002) szomorú lábjegyzet csupán a legújabb kori brunellotörténelemben. Toszkána józanul is szép, de jó tudni, hogy az enotecák polcain porosodik még néhány palack a múlt századból. Aki pedig nem akar egészen Montalcinóig futni, az ugorjon be a Hold utcába, mert megnyílt az első magyar brunello-képviselet!

Colli Senesi szép, Colli Senesi jó. Mi zsinórban negyedszer készülünk Murlóban nyaralni, ahonnan egy ugrás fölfelé Siena, egy másik lefelé Montalcino. Az okokat taglaltam már jó néhányszor, többek között a "Menjetek Montalcinóba" című őseposzomban. A környéken se szeri, se száma az idilli agriturismóknak (ez a mi törzshelyünk). Minimális nyelvtudással bárki lőhet magának hasonlót, többért szebbet.

A 2002-es brunellókról ne is essék több szó, de a torkunk idén sem fog porzani. Egyrészt piacra kerültek a 2001-es riservák, másrészt a 2004-es rossók, chiantik és szupertoszkánok egy potenciálisan ötcsillagos év gyermekei. Ha valaki eljut a helyszínre, annak továbbra sem tudok okosabbat ajánlani, mint hogy üljön be az Osticcióba, és miközben egy salumi-prosciutto vagy pecorino-mozzarella tálból csemegézik, kóstolja végig Tullio barátom aktuális rossosorát. Aztán ha még nem szállt inába a bátorság, lépjen bele a brunellofolyamba! És míg a tanulságon mereng, szívja magába a montalcinói terroir látványát! Nekem bevált.

Tullio Scrivani 2001-es riservatoplistája:
2001 Riserva moderni: Valdicava Madonna del Piano; Casanova di Neri Cerretalto; Ciacci Piccolomini; San Filippo Le Corti; Castiglione del Bosco Il Drago.
2001 Riserva tradizionali: Fuligni; Biondi Santi; Il Poggione; Podere Brizio; Capanna; Fattoi; La Fornacina.

Az alábbiakban merítés következik az utóbbi hónapokban kóstolt sangiovesékből (a hagyományos etimológia szerint a sangiovese annyit tesz, „Jupiter vére”).

Volpaia Chianti Classico 2001 Riserva

Volpaia a legkirályabb falu, amit ismerek – kaja, pia, panoráma szerencsés egymásra találása. Ékköve a Bottega, de a helyi chiantit is magasan jegyzik. Jobb évjáratokban, és 2001 bőven az, legalább 90 pontig lendül. Kóstoltam már néhányszor – fajtiszta, karcos, jó anyag.
Mindezek tudatában is durva nyitány: szardínia- és tengerszag. Fél órával később megenyhül: cseresznye, fakéreg és vanília. Szikár. A lecsengés szárít, és kíméletlenül száraz. Ennek a Volpaiának pedagógiai értéke van, mint az első pofonnak, de nem állnék érte sorba másodszor.
Aztán mégis. Másnapra igen derék borrá cseperedett. Az illatban csipkebogyóhús, avar, fenyőtű és naspolya. Sav és alkohol példás egyensúlyban. Sima, csiszolt bor, viszont nem egy bonyolult lélek. A szárító tannint leszámítva hibátlanul kivitelezett gyakorlat, igaz, a nehezebb elemeket kihagyták a kűrből. Asztali bornak telivér, de kissé drága.
6 pont

Frescobaldi Castelgiocondo Brunello 1999

Csak most látom, milyen óriás volt ’99 Montalcinóban. Megjelenésekor az évszázados klasszis 1997 árnyékában kissé alulértékelték, most pedig Suckling próbálja 2001 mögé tuszkolni. Aki teheti, gyűjtsön belőle, szórványosan még kapható.
Frescobaldiék szuperbrunellójának köszönhetően annak idején terroirista  megvilágosodásom támadt. Emlékeim szerint a Castelgiocondo finom bor, de ideológiailag veszélyes fajta, ún. tájküvé. Balszerencséjére most a brunellovalhalla egyik tagjával, a '99-es Lisinivel került párba, és elvérzett.
Bár állítólag nero d’avola is csorog az ereiben, azért összetéveszthetetlenül toszkán. Illatában cédrus, régi bútor, cseresznye ezerrel, faeper és befőtt. Sima, telt korty, de reszelős, szárító tannin. Komplex, jó struktúrájú bor, de hiányzik belőle a legjobb brunellók nemessége, lendülete és vasakarata. Nem olyan sűrű szövésű, mint a Lisini. Szép, szép, de mintha két szék között a földön találta volna magát: brunellónak nem elég hajlíthatatlan, nemzetközi stílusú "vörösbornak" nem elég hajlékony.
7 pont

Lisini Brunello di Montalcino 1999

Számomra "a" brunello. Vele kezdődött a máig tartó héjanász. Az Azienda Lisini Montalcinótól délre fekvő, nagy hírű és méretű, hagyományos stílusú borászat.
A ’99-es brunellójuk, mint egy természeti jelenség, vad, megzabolázhatatlan és fenséges. Nincs benne együttérzés, felebaráti szeretet – a nietzschei "ami-nem-pusztít-el-az-megerősít" vonulatba tartozik.
Valójában csak a bontás másnapján nyílt meg, addig zárt volt és komor. Monumentális bor, mélységesen mély. Végtelenített korona, percekkel a forgatás után is rendületlenül csorog. Illatában faeper, hús, bőr, gomba, balzsamecet – felmondja az egész brunelloleckét. A kortyban van valami virágos árnyalat és az obligát fekete cseresznye, de egyébként az illat egyenes folytatása. Barokkos tanninstruktúra, a lecsengésben ódon bútorra emlékeztető aromák. Illat, korty és lecsengés hibátlan logikával épül egymásra, nincsenek illesztési hézagok, nincs gödör a nyomatékgörbén. A súlyos anyagot V8-as savak tartják mozgásban. Végtelenül hosszú. Még óriási energiák szunnyadnak benne.
A brunello kvintesszenciája – a kóstolót is megméri. Általában úgy vélem, hogy egy kóstolás nem kóstolás, és ha valamely vidék, fajta boraival ismerkedünk, egyetlen minta alapján még átmeneti véleményt sem szabad mondanunk. De ha valaki szeretné megtudni, hogy mi is az a brunello, akkor a Lisini kötelező gyakorlat.
Nagyon erős 8 pont (szerintem lesz még 9 is)

Lisini Rosso di Montalcino 2004

Baráti körünk kedvenc rossója 2004-ből. Az ilyen rossóknál valóban elgondolkozik az ember, hogy ha kapna még időt, nem cseperedne-e brunellóvá. Egyébként nem. Ez egy gyümölcsösebb, humánus tanninokkal palackozott önmagában is teljes bor.
Illatában virágos rét, balzsamecet, meggy, széna, avar, bőr. Kóstolva gazdag, rétegzett és kiegyensúlyozott. Gyümölcsös és finom anélkül, hogy megtagadná a származását. Érett és markáns tannin. Hosszú, gyümölcsös és földes lecsengés. Nagy, erős, tiszta.
7 pont

Valdicava Rosso di Montalcino 2004

A Suckling-líbling birtok rossója. Tipikus sangiovese, tipikus rosso. Semmi engedmény a plebsnek. Elsőre animális, avaros, gyógyszeres illat. Aztán feketecseresznyés, faepres, bőrös jegyekkel gazdagodik. Kóstolva az illat egyenes folytatása. Erős közepes test, sűrű szövésű, húsos bor. Lendületes, jó inni. A szájat is tiszticcsa. A lecsengésben cseresznyemagos fanyarság, ásványosság, érett tannin. 14 euróért remek bor, és komoly tartalékokkal rendelkezik. Signor Abruzzese tovább nőtt a szememben.
6 pont (nagyon konzervatív megközelítésben)

Capanna Rosso di Montalcino 2004

A Lambardi mellett a kedvenc rossóm. 99-es Brunellójuk az egyik nagy kedvencem, és remélem, hogy idén még találok belőle néhány hírmondót.
Telivér, hagyományos rosso – sötét és intenzív. Illatában dohány, faeper, ibolya, avar, tinta és hús. Mindene nagy, mint a nagymamát nyelt farkasnak. A lelke viszont tiszta – tökéletesen barrikmentes. Talán részben ezért rengeteg színben játszik. Másnapra gyümölcsösebb, de továbbra is majd kicsattan az egészségtől. Masszív tannin, de nem reszel és nem szárít – real tannin for real men. A lecsengés fekete szeder, cseresznye és meggymag, avaros aláfestéssel.
Az egyik legjobb rosso valaha. 10 euróért kihagyhatatlan.
7 pont

Antinori Chianti Classico Péppoli 2004

Végre-valahára egy igazán jó és még megfizethető toszkán Antinori. Ezt valószínűleg nem macerálták annyit, és nem felejtették kint a napon, mint a 2003-ast. A Wine Spectator toszkán best buy listájának éllovasa.
Barrikzakóba öltöztetett, merlóval szelídített, de azért mégiscsak vad sangiovese egy kifogástalan évjáratból. Életteli, gyümölcsös, csiszolt és mindenekelőtt friss bor. Illatában faeper, cseresznye és kókusz. Kóstolva színtiszta cigánymeggy. Erős közepes test. Sűrű szövésű, zamatos bor. A tannin enyhén szárít, de jól áll neki. Mint az új James Bond – nem egy Sean Connery, de legalább nem borotválja a hónalját.
6 pont

Ha valakinek a fentiek nyomán kedve támadna brunellót vagy legalább rossót faggatni, én a következő borászatokat ajánlom: Siro Pacenti (modern, barrikolt), Talenti vagy Fanti (Carlo Ferrini úri szabóságából), Lisini és Il Poggione (arany közép), Capanna és Lambardi (ortodox kisgazdák).