Az Oremus-tulajdonos Vega Sicilia nagyvezérei hirtelen úgy döntöttek, itt az idő, hogy a magyar közönség egy szeletének alaposabban bemutassák, mire képesek a Duero völgyében. Az érdeklődőbbek eddig is bele-belekaphattak a jóba: a szortiment a Bortársaság jóvoltából elérhető, és ha nem tévedek, valamikor Malatinszky Csabánál is lehetett kapni egy-két palack Unicót. Ám olyan még nem adódott, hogy tulajdonos (Pablo Alvarez) és főborász (Javier Ausas) ecsetelje – Bacsó Andrással kiegészülve – Budapesten a részleteket. A három spanyol birtok négy nagy borát két Oremus-mű foglalta keretbe.

Oremus Mandolás Furmint 2005

Tokaj-Hegyalja egyik legjobban kitalált és megvalósított furmintjáról az imént volt szó, nem is mélyednék el benne mélyebben. Annyi biztos, percről percre, napról napra és hétről hétre finomodik a 2005-ös, amely fiatal, tükrösen aranysárga, olajos és tartalmas. Idő múltán a mineralitás is felhorgad. Hosszú, kiegyensúlyozott darab, aligha kell majd megbánnom, hogy vásároltam belőle egy kartonnal. Tartom a 6 pontot.

Pintia 2004

A csoport legifjabb birtoka a Toro borvidéken, 1997 óta építgetik, az első négy szüretből nem került bor a piacra, azokat az éveket a kísérletezésnek szentelték. Borászatról és boráról itten értekezünk bővebben, olvassák el, annyi megjegyzést megengednék magamnak, hogy nekem a 2003-as egy ponttal jobban tetszett, mint AM kollégának; ott volt a spiccen ügyesen.

A talaj köves, Javier Ausas közlése szerint gyerekfej méretű képződmények közt tekereg a szőlő, mélyebben agyag található. A tőkék kora 10 és 60 év között jár, fiatalabb szőlő mustja Pintia-, Alión vagy Vega Sicilia-borba sem kerülhet. A szüret szeptember közepén, második felében zajlik – az Aliónnál és a Vega Siciliánál később, októberben –, a bor hetven százalékban francia, harminc százalékban amerikai új fahordóban érik, 12-14 hónapig, minimum egy évet palackban tölt, utána hagyja el a borászatot. Száz százalékban tempranillo, avagy tinto de toro.

Lilás, fiatalos. Fűszeres, piros bogyós illat álltában, mozdítva mélyül, enyhe animalitással. Nagyon szépen bontakozik, szájban gazdag és friss, kiskorú, de intelligens tanninnal, gyümölcsösséggel. Jelentékeny testű, kimondottan magas szerkezetű példány, gramm lustaság vagy édesség sincs benne, tizenötös alkoholja ellenére. Tökéletesen tiszta, minden mellékzönge nélkül, nem a krémességre, az eleganciára hajt. 7 pont, most. AM-től meg fogja kapni a nyolcat, az fix.

Alión 2003

A csoport második számú birtoka a Ribera del Dueróban, ezerhordósnak találták ki, mint a többit is. Tényleg, ahogy Ausas főborász is mondta, mindegyiket száz-egynéhány hektárosra és 250 ezer palackosra tervezték, az Oremust is beleértve. Aliónnal először öt-hat éve találkoztam, nem emlékszem, honnan hozott melyikünk 1997-est, nem is fontos, a lényeg, hogy az előtte kóstolt hipermarket-tempranillók után megmutatkozott előttünk az ikszedik dimenzió. Zseniálisnak találtuk. Utána az 1998-as viszont csalódást okozott, vagy a bor volt rossz passzban éppen, vagy mi.

Agyagos-kavicsos talaj, száz százalékban francia új fa, 14-18 hónapig, hosszú palackos érlelés. Szeretjük a palackot, vallott színt Ausas. 2003 meleg év volt, villámgyors szürettel. A cél pedig nem más, mint hogy elkészítsék egy elegáns borvidék legmodernebb borát.

Feketébe hajló gránátvörös. Feketeribizli kapásból. Máris érezni, vastag, sűrű játékos. Rétegzett illatharmónia. Ízben is gömbölyű, érett, nagy. Közben jön az ásványosság, kéz a kézben a finom animáliákkal. Koncentrált és összetett, tökéletes egyensúllyal, és bár sokkal grandiózusabb, mint a Pintia, tisztaságát és szárazságát hülyeség lenne megkérdőjelezni. 8 pont.

Valbuena 2002

A Vega Siciliát 1982-ben vette át a kiterjedt Alvarez família, a borágazatot az említett Don Pablo viszi. Hogy a szortiment mikor alakult ki, hirtelen nem jut eszembe, mindegy is: a Valbuena és az Unico a két legfontosabb szín a palettán – előbbi a birtok második, utóbbi az első bora –, és bár sok év van, amikor mindkettő készül, olyan is akad, amikor vagy az egyik, vagy a másik. 1981 például csak unicós esztendő volt, elképesztően szerény volt a mennyiség, orbitális a minőség.

Ennél a bornál jutottunk el arra a szintre, hogy valakinek – hiába, benne van a téma a levegőben – muszáj legyen megkérdeznie, biodinamikus módszereket alkalmaznak-e spanyoljaink. Azt, hogy milyen pofákat vágtak, nem tudom leírni kifejezően. Kacagott a lelkem, ahogy akkor is, amikor diplomatikusan elmondták: a biodinamizmus divatos vallás, amelyben szabad hinnie annak, aki akar. A maguk részéről maximálisan respektálják a terroirt, továbbá a természetességet. Oszt jó napot.

Nyolcvan százalékban tempranillo – pontosabban tinto fino, ami ugyanaz –, húsz százalékban malbec és merlot. Hogy miért kellenek a világfajták? Úgymond, ilyenné alakult évtizedek alatt az ültetvényszerkezet. Fás és betonkádas erjesztés után nagy, nyolcvan-kétszáz hektós ászokokban pihen a bor, fele-fele arányban francia és amerikai barrique-ban érlelődik jó ideig, aztán palackozás előtt visszatér az óriás hordókba. Ez összesen három évig tart, hogy az egyes fázisok mennyi ideig, nincs leszögezve, a borász keze szabad. Aztán még ejtőzik a palackban is a lé, és a szüret utáni ötödik évben megy a polcokra.

Sötét szín, fél árnyalattal világosabb, mint az Alión. Mély, likőrös-bőrös csodakomplexitással kezd. Ízben sósság és ásványosság, a gyümölcsökön túl, összetettség és összeszedettség a korty elejétől a legvégéig, kiegyensúlyozott és dinamikus. Megint csak a tisztaság; valóban, ez a kulcsszó, ha ezeket a spanyolok jellemezni akarom. Fejlődik a pohárban, sokat-sokat, gazdag, erőteljes, elegáns, nagyszerű. 9 pont.

Unico 1996

Ugyanúgy készül, mint a Valbuena, csak tovább. A hat-hét éves hordós érlelést két-három évnyi palackos relaxáció követi. Összetétele sem pontosan ugyanaz, a nyolcvan százalék tinto finót húsz százalék cabernet sauvignon színezi. Az arányok a pince alapításától kezdve ugyanazok, állította Javier Ausas. A tőkék átlagos kora harminc-negyven év. Érdekes, hogy a vörössorban ennek a bornak volt a legszerényebb az alkoholtartalma: miszerint 13-as.

Színben fikarcnyit sem sötétebb, mint az előzők. Kezdetben zártnak sejlik, ám kisvártatva támad meghökkentően tartalmas és sallangmentes illat. Érett bordói – Ribera del Dueró-i, bocsánat – sűrűség, gyümölcsös, ásványos, halas is, mintha nekem találták volna ki. Tisztaság, elegancia és kifinomultság. Jön előre, mint a pinty. Szájban friss, rengeteg élet és lendület van benne, játszik, lehengerel. A legkevésbé sem a súlyával, hanem az energiáival. Hogy lehet egy öreg bor ennyire fiatal és tekintélyes egyszerre? Nyílik, borsos, balzsamos jegyek keverednek elő. Minden percben más. Hatalmas, izgalmas, hosszú. A tipikus gyorsborok perfekt ellentéte: biztos, hogy bármelyik borversenyen megbukna, nálam nem tesz ilyet. 9 pont. Simán el tudom képzelni, hogy 24 órával a bontás után 10-et ér.

Oremus 6 Puttonyos Aszú 2000

Ez mostanában kapta meg praxisom harmadik 10-esét, úgyhogy nem lelkesednék ismét hosszasan. Nem kérdés, frenetikus eleganciájával és gazdagságával megkoronázta a sort. Egyéniség, annak is hibátlan. Ezúttal azért kap mindössze 9 pontot, mert nem a szuperspanyolok fölé, hanem melléjük szeretném letenni. Hiszen ott a helye, kétségkívül.