A magyar syrah története egyelőre jellegzetes Kárpát-medencei íven halad: gyors siker és hurrá, aztán józanodás és tanácstalanság, végül depresszió és hullaszag. Talán még jöhet Bacsó Péter, hogy abszurdba fordítsa az abszurdba fordíthatót.

Amikor föltűntek az elsők, Weninger, Gál meg a többiek, volt nagy ujjongás, hogy itt az új vörös megváltó, a pannon terroir potenciális világsztárja. A 2003-as évjáratban jöttek is a csattanósnak tűnő borok: Vylyan, Bock, a Buttler erős syrah-jegyeket viselő bikavére. Sokan be is spájzoltak belőlük, nem kevés pénzért, aztán egy-másfél év múlva jött a koppanás: mintha kezdtek volna esni széjjel a nemrég még klasszisnak kóstolt borok. Egy testes, komoly vöröstől másfél év várható életkor elég vékony, komolytalan. A Vylyan 2003-asom 2006-ra büdös lett és kusza, bakelites istálló, a Buttler-bika valami hasonló, próbáltam eleget, volt kartonnyi otthon.

Villányi borász magyarázta a magyarázatot: a fiatal syrah – márpedig a magyar syrah majdnem mind szűztermés vagy közel szűztermés – bora nem tartósabb egy átlagos Megasztár-felfedezett sikerénél, ami nem lenne nagy baj, ha így készülne rá az ember, és az egynyári slágerek árkategóriájában is kapná meg, nem pedig négy-öt rugó felett.

Még mindig kallódik a borhűtőmben a nagy syrah-láz mementójaként néhány palack, előrántottam most a Vylyan 2004-est, bár sok reményt nem fűztem hozzája. Akár örülhetnék is, hogy igazam lett, de nem örülök. Nem lehet örülni annak, ha drága bor gyorsan tönkremegy.

Az illatból még nem sejthető a dráma. Először kis állatosság jön, vylyanos közhely, majd csillapodik, a bors veszi át a vezetést. Nagyon sok bors, kis frissen darált feketekávé és silós savanyúság. Ez már gyanús. A mozgás olajos, komoly. Még megpróbál megtéveszteni, mielőtt belekóstolok. De az íz kellemetlenül és menthetetlenül savanyú, nyoma sincsen benne, hm, nemhogy harmóniának vagy komplexitásnak, de még... de még... hát, semminek. Ez így szar. Pont.

Tulajdonképpen lehet sejteni benne azt a kis borsot, étcsokit meg a pörkölést, de a savanyúság lebirkóz mindent. Kellemetlen, almás savanyú. (Megengedem: krémes struktúrában. De nem mindegy, hogy a szar milyen állagú?) Tanninnal, utóízzel már minek foglalkozni? Ez a bor romokban van. Kész, passz. 2 pont.

(Üres pohárból az illat magint elég tisztességes: a bors mellé fahéj, étcsokolád. Halottnak a csók.)