A Tokaji Bormívelők Társasága után egy héttel színre lépett a Mádi Kör is. Hogy miért kellett azonos célokkal két egyesületnek létrejönnie, a magam részéről még mindig nem értem pontosan. Annyi biztos, a mádi kompánia első kóstolója előtti beszédében Szepsy István főkorifeus megjegyezte, bár elkerülhetetlen volt, hogy külön induljanak, el kell érni, hogy a jó oldal erői idővel egy táborba keveredjenek.
A Szepsy-elképzelések szerint az eredetvédelemnek alulról kell építkeznie, mindenekelőtt a településeknek célszerű kidolgozniuk a betartandó szabályokat. Ennek jegyében a kör "tevékenységének célja, hogy a mádi bort mint önálló fogalmat megteremtse, piaci érvényesülését megalapozza, ezáltal a bort létrehozó mádi polgárság életképességét erősítse, szellemi kiteljesedése előtt utat nyisson, önmegvalósítását segítse".
A mádi minőség- és eredetvédelmi rendszer háromszintű. Az elsőbe a községi, a másodikba a történelmi dűlőkből, a harmadikba a kertekből származó borok tartoznak. Utóbbi fogalomnak más a definíciója, mint a TBT szabályzatában. Szepsyéknél a kert "olyan mádi területen fekvő szőlőültetvény, amely fekvése, talaja, esetleg a szőlő fajtatípusa, kora, művelésmódja alapján megkülönböztetésre alkalmas, és lehetőséget ad a környezettől lényegesen eltérő borkarakter elérésére, magas, egyedi, évente ismételhető minőség mellett". Minden termelő egy kertet nevezhet meg.
A Mádi Kör tagjai igen szigorúan óhajtanak hozamkorlátozni. A leszüretelt ép szőlő mennyisége a községi bor esetében maximum ötven, a történelmi dűlősnél negyven, a kertesnél harminc mázsa hektáronként. Minősített községi bor hat-, történelmi dűlős nyolc-, kertes tízévesnél fiatalabb szőlőből nem készülhet.
A társaságnak tizenöt tagja van, felsorolom az összeset, ábécérendben: Árvay János, Barta Károly, Bodvin, Budaházy Péter, Demeter Ervin, Galambosi Imre, Gergely Vince (Úri Borok Pincészete), Gundel, Lenkey Pincészet, Matisa Carlo, Orosz Gábor, Royal Tokaj Zrt., Szepsy István, Tokaj Classic, Török Béla.
A mádi bemutatóra nem jöttek el mind, de kóstolni így is volt mit. Meg kell tanulni furmintul – mondta Szepsy, ennek megfelelően az ebből a fajtából készült szárazait töltögette a poharakba a zöm, igaz, csurrantak édeseik is. Ezúttal nem írok minden egyes borról, inkább azokat fényezem, akik-amik a legjobban tetszettek.
Demeter Ervinnek az Úrágyában van furmintja, mutatta a 2006-ost és a 2003-ast is – utóbbihoz évekkel ezelőtt volt már szerencsém –, előbbi klasszul élénk, jó savú, délceg versenyző, több benne az élet, mint korosodó párjában, nagyon jólesett.
Orosz Gábor egyaránt 2006-os furmintja és hárslevelűje nemkülönben lendületes. A furmint acélosan magas, szép és kiegyensúlyozott, a hárslevelű zamatos és csipetnyit füstös, vidám meglepetés mindkettő, érdemes lesz figyelni a borászra.
Megérkezett Barta Károly első bora is, 2006-os furmint a csodásan felújított-teraszosított Királyból. 2004-es telepítés extra szűz termése, alig néhány tucatnyi palack, talán kevés ahhoz, hogy kultusza támadjon. Pedig-pedig. Pici likőrösség, elsöprően köves-gyümölcsös illat, tökéletesen arányos test, színes, virgonc savak, gazdag lecsengés. A nap legjobbja, megosztva. Visszamentem egy-egy kortyért háromszor.
A nap másik legjobbja Szepsy István 2006-os Úrágya furmintja. A legkomplexebb-leggazdagabb száraz a mezőnyben, kevésbé ugrik, mint Barta Károlyé, de szélesebb, sűrűbb, bizonyára megmutatkozik a különbség az öreg és a fiatal szőlő között.
Budaházy Péter a múltkor dicsért furmintot most nem kóstoltatta, reduktív, hat hete palackozott zenitet prezentált helyette, ezt fölöttébb illatosnak és zamatosnak, jó ivásúnak, kedvesnek találtam.
Áts Károly, a Royal Tokaj főborásza is sűrű furminttal kísérletezik, becsülendő eredménnyel. 25 éves ültetvény, 30 hektoliteres hektáronkénti hozam, fahordó, saját élesztő. Kifinomult illatok, nagy test, a bor betölti a száj minden szegletét, körtés-vackoros zamatok, koncentráció. Nincs letöltve, Áts azt tervezi, néhány hónapos időközönként palackoz belőle valamennyit, megvizsgálandó, milyen verzió lehet a legideálisabb.
Gergely Vince kitűnő hárslevelűjéből természetesen megint kértem, aztán megállapítottam, ott van a spiccen a muskotály is. Illata elegáns, szerkezete magas, búcsúja száraz, minerális.
Ezen a ponton váltottam édesekre, közülük öt aszúról teszek említést hirtelen, mindegyik simán áthágta a 8 pontos lécet. Gergely Vince 2000-es és 1999-es 6 puttonyosa is óriás, grandiózus édességgel, mégis finom és elegendő savakkal, barackokkal, harmóniával, ilyesmivel. A 99-es keményebb, kis kenyérhéjas árnyalat is felüti benne a fejét. Hogy melyik különb, meg nem mondanám, ne kérdezzék.
A Royal 2003-as, furminthangsúlyos Szent Tamás 6 puttonyosa rettentően fiatalos, krémes is egyúttal, izgalmasan ifjú savakkal, elegánsan csípkednek itt-ott. Harapható a 2003-as Nyúlászó is, amely a birses-citruszos vonalon igyekszik hengerelni fogyasztóit.
Végül Szepsy István 2002-es 6 puttonyosáról annyit: jóval meggyőzőbbnek találtam, mint legutóbb. Hiába, a hely szelleme. Vagy az, hogy történetesen nem volt gyökérnapom szombaton. Akinek van belőle, el ne ajándékozza dőrén.
Utolsó kommentek