Ha hiszik, ha nem, tényleg hosszú ideje iparkodtam jó Varga-borba botlani. Magyarország kedvenc pincészete az elmúlt egy-két évben kapott tőlem hideget eleget, meleget azonban még nem. Mondtam is múltkor, ahhoz, hogy Varga Péter és családja ne csak piacvezetővé, hanem tényezővé is váljon – hiszen azt szeretnék –, mindössze csak a színvonalon kéne emelni, igaz, azon sokat. Aztán nemrég megjelent az Aranymetszés borfamília, amelynek egyik tagját, a 2006-os badacsonyi olaszrizlinget hozzávetőleg ezer forintért emeltem le a polcról a Corában.
Az ár mellett a palackon és a dizájnon is látszik, többet akarnak a Vargák, mint eddig. Nyúlánk, sötét rajnai üveg, a kapszulán ott a pincészet neve, a hascímke értelemszerűen aranyszínű, melyről nem maradhat le legalább két latin szó – sectio aurea –, még szerencse, hogy nem hangsúlyosak. A hátcímke tele van betűvel, Varga Péter – aki fényképe és aláírása által is képviselteti magát a szövegtengerben – komplett kisregényben meséli el, mi az, hogy Aranymetszés. Úgy látszik, divat lesz a mennyiség.
Mondjuk, a magam részéről jobban szeretem, ha romantika helyett konkrét információval segítenek értenem a bort. Szívesen megtudnám, honnan származik a szőlő, hogyan művelték, mikor szüretelték, miben erjesztették-érlelték a bort, mikor palackozták. Ebben a pincészet honlapja sem siet kiokosítani. Viszont a textus itt-ott szórakoztató. Ez a közlés például az, ebben a formában: "Mint minden bor, ez a bor is tartalmaz kén-dioxidot."
Megjegyzem még, Vargáék szótárában is felbukkant a terroir kifejezés, miszerint „az olaszrizlingnél talán sikerült megközelítenünk a harmóniát, megtalálni a legjobb arányokat az illat és a testesség, a gyümölcsösség és az érettség, az alkohol és a savgerinc, a fajta és a terroir között”. Varga Péter 16 fokon ajánlja fogyasztani a delikvenst, fűszeres, nehéz ételekhez és éjszakai borozásokhoz.
Kicsit lázadtam, nem éjszaka, este hétkor dugóztam ki az alig hűtött palackot. Elsősorban halvány aranyszínűen, tisztán hömpölygő folyadékot láttam a poharamban. Aztán mélyen, melegen gyümölcsös illatokat éreztem orromban, amelyek visszafogott, decens ásványossággal és szürkebarátosan orvosságos-gyógynövényes árnyalatokkal egészültek ki. Semmi üres könnyedség, semmi rendezetlenség, tartalmas, összeérett fehérborság ehelyett. Nocsak, már-már tehetség, jegyeztem meg halkan.
Teste nagy, még ha nem is hatalmas, kerek és telt a korty, becsületes a szerkezet, finom zamatok játszadoznak selymesen sima savakkal. Minden szeglet legömbölyítve, nincs, ami disszonálna, elbizonytalanítana, harmonikusan nyeldekelteti magát. Ízeiben is visszaköszönnek a kövek, de távol maradnak belőlük a kesernyés mandulásságok, ennek is örülök. A bor hivatalosan száraz, ám határozott édesérzet mutatkozik a korty közepén. A címke glicerinre hivatkozik, de azért kíváncsi lennék, van-e maradékcukra, és ha igen, mennyi.
A tizenhat fok szerintem sok neki, bár kétségtelenül nem roppantja meg, ahogy egy szimpla reduktívval vagy édessel tenné. Egy-egy pohár ki-kitöltése és el-elfogyasztása közben be-betettem a frizsiderbe, elegánsabbá, üdítőbbé, frissebbé, lendületesebbé lett, ahogy hűlt-hűlögetett, komótosan.
Összességében több mint kellemes inni, el is fogyott, bőven azelőtt, hogy leszállt volna az éj. Nálam ez az olaszrizling simán ér 5 pontot. A jó Varga-bor tehát megvan. Most a többit kéne elfelejteni.
Utolsó kommentek