Kreinbacher és St. Andrea, a magyar borászat kései gyermekei, akik az elődök vállán óriásnak tűntek, ám ideje volna bevizsgálni, vajon saját jogon is ülve nyalják-e a Holdat.  A nagykorúságot mindenesetre szépen bizonyítaná, ha elengednék végre barrikanyu kezét. Dr. Spock előtt erőspaprikával kenték be az orálisan fixált kisdedek hüvelykjét, és sokért nem adnám, ha ennek valamilyen önológiai megfelelőjével sikerülne Szentilonkáékat és Szentandiékat leszoktatni az újfázásról. A hitvallások szerint ugyan mindkét borászat a termőhely és a természetes borászkodás bűvkörében él, ám a boraikat kóstolva a hordótól ritkán látni a terroirt. A most kóstolt ömlesztett küvék kapcsán három kérdésre vártam választ: van-e egyáltalán megoldás az ilyen sokismeretlenes egyenletekre (hét fajtánál alább egyik sem adja), fogyik-e a barrik, és végül milyen messze van a Hold?

Az első nap vakon kóstoltam, a második nap látva. Az elvárásaim ezúttal magasabbak voltak a szokásosnál – elvégre mindhárom volt vagy van Pannon Bormustra csúcsbora.

Szent Ilona Borház Taposó-Kút Cuvée 2005

Sajátos házasítás: az egyik fele olaszrizling, a másik pedig régi, vegyes ültetvényekről származó szőlő – juhfark, furmint, hárslevelű, rizlingszilváni, ezerjó, sárfehér stb. A négyes Taposó-Kút kiváló alany volt a kockázamentes nyalakodáshoz. A puncsot nyilván nem a bazaltból szívta magába, de szálka legalább nem állt a nyelvünkbe. A 2005-ösben kevesebb a puncs és merészebb a sav. Hogy aztán ezek a merész savak élénkek vagy élesek, nehezen tudnám eldönteni. Voltak selymes, kerek kortyok, amikor az él csak a végén metszett, és voltak savanykás, savas kortyok, amikor a nyelvbegytől a garatig hasított. Afelől ellenben nincs kétségem, hogy ennyi matéria kevés felöltöztetni a savakat. Különösen a korty közepe ásít az ürességtől. Persze a Taposó-Kút nem reménytelen eset – csak szerényebben kell hozzá közelíteni. Némi jóindulattal friss és dinamikus bornak is nevezhető, amely legjobb pillanataiban ledobja magáról a köves fanyarságot, és pompás őszibarackkal lepi meg a kóstolót. Bár a furmint elvileg a Barát-Sziklában meghatározó fajta, én itt is éreztem egy sajátos, általam a furminttal asszociált fanyarságot. Öröm, hogy a 2004-eshez képest visszahúzódott a fa, üröm, hogy nincs, ami a helyére lépjen. Így került két szék között a földre: ínyenceknek túl egyszerű és savhangsúlyos, örömivóknak sovány és savhangsúlyos. A palackérés még faraghat rajta, de 5 ponton túlra aligha lendíti. (Albert gazda derűlátóbban ítélte meg.)

Szent Ilona Borház Barát-Szikla Cuvée 2004

A palackérés pozitív példájának szántam. És vakon Taposó-Kútnak néztem, mert fő jellemzője a puncs és az üresség. Ám úgy látszik, a puncs nem a 04-es Taposó-Kút privilégiuma volt, hanem a hordók akkori állapotát tükrözte. A Taposó-Kúthoz hasonlóan ez is vegyes ültetvényről származik, de itt az olaszrizling helyére furmint került. Illatában puncs és szőlő, a háttérben zsírkréta. Olajos, lustán mozog a pohárban. Kóstolva mindent maga alá gyűr a puncsaroma. Megfelelő hőmérsékleten (vagy hosszas szájban forgatás után) kemény húsú őszibarack is bevillan. Közepes test, selymes textúra, alkoholos hév a lecsengésben. Egyszerű bor – a szőlő esélyt sem kapott a hordóval szemben. Egy sima reduktívnál persze komplexebb, de a magasabb harmóniát csak ugatja.
4 pont

St. Andrea Örökké 2006

Az első magyar butikborászat, a mikrotételek zsonglőre. Már csak egy lépés, és minden hordó külön nevet kap. 600 palack ebből, 800 palack abból. Aki kimarad, lemarad. És ez a taktika, úgy látszik, bevált: a hívők minden újdonságot felszippantanak. Pöccre indul a marketing mobile.

Az elismerésre méltóan magas szintű borászati munka és az exkluzivitás mellett a névadás és a dizájn a kultuszképzés másik motorja. Az Örökkéhez Ipacs Géza ef Zámbó István motívumkészletét fejte meg, és öntötte nyakon angyalkás-aranyos szósszal. A név pedig jól illeszkedik a lila köd szériába: Őrzöm csodálatos álmodat, Angyal szállt el a város felett és Önmagát író történet – néhány további névötlet grátisz: Szeplőtelen fogantatás, Iszonyú minden angyal, Plakátmagányban ázó éjjelek. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon a borhoz keresnek nevet és címkét, vagy fordítva? Az Örökké hét szőlőfajta házasítása: chardonnay, szürkebarát, pinot blanc, olaszrizling, rajnai rizling, hárslevelű és viognier. Variáció a Napborra.

Szalmasárga, lassú mozgású. Az illatban agyag, szőlővirág, vilmoskörte és őszibarack. Vastagabb, olajosabb, tartalmasabb, mint a szentilonák. A három ömlesztett küvé közül az Örökké az egyetlen, ahol volt mivel bebugyolálni a savakat. Higanymozgásúnak nem nevezném, de most örült a szám, hogy végre kushadnak a savak. Maga a korty nem túl zamatos, viszont jól strukturált. Ízben enyhén parfümös, őszibarackos. A korty végétől megemelkedik, és a lecsengésben végre olyan, amilyennek mindvégig lennie kellett volna: lendületes, gazdag, sokszínű és finom. Viszont az alkohol enyhén éget, az üres pohárból jön a fa – ismét a földön járunk. Egy négyezer forintos bortól, amit ráadásul Örökkének hívnak, többet várok.
kegyelem 6 pont

A 2005-ös Taposó-Kút és a 2006-os Örökké egyaránt a barriknyomás csökkenését mutatja. Más kérdés, hogy a Taposó-Kútban nincs elég anyag kitölteni a hiányt. Az Örökkében majdnem túlvilági nyugalom uralkodik, pedig a 2006-os Landord megmutatta, hogy a chardonnay nem feltétlenül jelent egyet az agyonszedált, ingerszegény, vajas korttyal. Mindent összevetve: messze még a Hold.

(Mielőtt valaki a cím kapcsán rosszízű szóalkotással vádolna, a faszobrászt Kassáktól loptam (A ló meghal, a madarak kirepülnek („már jött is a félkrisztus faszobrász/fiatal volt és gyalázatosan igazságszagu”)).)