Kelet-európai kalandozásaink folytatódnak. Ezúttal a Balkánon kötöttünk ki, kedvenc kiskereskedőink egyikének köszönhetően, aki belgrádi kirándulása során találomra leemelt négy palack bort egy hiperpolcról. A véletlenszerűség miatt ezekből semmilyen következtetést nem szabad levonni Montenegró, Szerbia és Macedónia borművészetéről – de annyit talán helyénvaló megjegyezni, hogy már-már rosszabbul jártunk, mint amikor ukrán borok közé keveredtünk. A címnek amúgy semmi köze semmihez – a Balkánt mint olyat leszámítva –, de jól hangzik.

Plantaze Crnogorski Krstac 2006

Crna Gora legnagyobb pincészetét aligha kell bemutatni, hiszen egyszer már bemutattuk. Fehérborukkal is találkoztam már, régen, még az Alkesz előtti időkben, de az chardonnay volt. A krstac viszont autochton, és annyira nem hallottam még róla, hogy azt sem tudtam, fehér-e, vagy vörös. Szép halvány aranyszín, egyszerre friss és mélyen gyümölcsös illat, érett almával és körtével, plusz valami ánizzsal, tisztára ouzo. Teste tisztes, savai szépek és finomak, kellemes a korty. Jó ízű, jól iható, nem éppen bonyolult bor, legyen erős 4 pont, és talán szűkmarkú voltam. Ezer forintba sem kerül odaát.

Vinarija Ivanovic Prokupac 2005

Érdekes felirat a címkén: Terroirs des Balkans. Származási hely: Szerbia, borvidék: Zupa, település: Aleksandrovac. Piros szín, fűszeres-málnás illatok, mintha kadarka és pinot noir házasítása lenne. Holott prokupac, amelyből állítólag egyre többet telepítenek, mert úgy tudják, hogy csavaros-fineszes borokat ad. Ez a versenyző ellenben soha nem játssza be magát a válogatottba. Ugyanis csak orrban jó. Ízben túlontúl karcsú, amitől még könnyed eleganciát is mutathatna, ha a savai nem borítanák fel alaposan. Savanyú a vége, és ez fáj. 3 pont.

Tikves Alexandria Cabernet Sauvignon 2005

Újabb országváltás. Szétnéztem az interneten ügyesen, és megállapítottam, hogy a Tikves az lehet Macedóniában, mint a Plantaze Montenegróban. Rengeteg hektár, 35 millió liter évente, huszonnégy fajta bor. Az Alexandria cabernet alulról a második kategóriában díszeleg, bizonyára vannak nála sokkal különbek is, amire a borászat honlapján található dűlőfotók is következtetni engednek. Kell is, hogy legyenek. Mélyebb vörös, kis barnás stichhel, zárt illat kabernés fűszerrel és bizonytalan gyümölcsösséggel. Szájban aztán keser és fanyar, sehol semmi tartás, semmi tisztaság. Érdektelen, bosszantó bor. 2 pont.

Radovanovic Cabernet Sauvignon 2005

Vissza Szerbiába, Smederevo és környéke a szakirodalom szerint holmi tüzes fehérekről híres, a cabernet azonban arrafelé is vörös. Ezt a pincészetet érthető okokból – a neve miatt – nem hagyhatta ki emberünk. Ennek az illatában már találtunk némi gyümölcsös-meggyes mélységet. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha ízben is élvezhető lenne, de végül mégsem. Igaz, legalább a tannin és a sav nem bánt, de ez önmagában kevés az üdvösséghez. 3 pont, és nincs tovább.