Kedves törzshozzászólónk, Zoranka Burgenlandban járt, és könnyedén beszerzett néhány palack kékfrankost. Aztán úgy gondolta, hozzátesznek valamit a Kékfrankosmaratonhoz. A gondolatot tett követte, a tettet élménybeszámoló-írás tetézte, mi meg közreadjuk az egészet, úgy, ahogyan volt. Zoranka szövege következik, olvassák el, hiszen érdekes.
Összejöttünk öten, és mindenki hozott magával még valamit. Egy-egy magyar kékfrankost a Dél-Dunántúlról. Így lettünk tizenöten. Öt osztrák, három villányi, két szekszárdi és az öt kóstoló. Tüzetes, előzetes vizsgálatok után titoktartási nyilatkozatot írattunk alá minden palackkal, és becsomagoltuk őket. Kevertük-kavartuk, véletlenszerű sorrendben kóstoltunk.
A kékfrankosok csatájának megénekléséhez néhány előzetes tudnivaló is tartozik. A burgenlandi komák összességében cirka háromezerrel kerültek többe, ami nagyjából 25 százalékos árpluszt jelent. Viszont igyekeztünk olyanokat válogatni, amelyek a helyenként négy-öt fajta Blaufränkischt kínáló pincészetek közepes termékei, vagyis azt akartuk, hogy ne a csúcskékfrankos csapjon össze a magyar vitézekkel, amelyek között volt válogatás és alap bor egyaránt. Kóstolás, visszakóstolás, pontozás. Arcok felfedése, kis csodálkozás. A többiről a végén.
Kerschbaum Mittelburgenland Hochäcker 2005
Kellemes, behízelgő, enyhén szedres, enyhén füstös illattal nyit. Nem túl erős illat, de az első versenyző hátránnyal indul mindig. Hagyjuk a pohárban pihenni, kicsit körbejátszatjuk az oldalán. Szépen gördül, tartalmasnak tűnik, ránézésre rubintos bársony, én az ízében is érzem ezt. Ami váratlanul erősebb, mint az illata. Füstölt-aszalt savanyú meggyesség, a háttérben málna is, és még több szeder. Közepesen hosszú, kicsit tovább tarthatna, szebben búcsúzhatna. Jó kezdet, bólint a zsűri. Megérdemli a 6 pontot. Kereken.
Iby Mittelburgenland Hochäcker 2005
Ránézésre kicsit soványabb, habár bordós árnyalatokkal is játszik. Kis animállal nyit illatban. Érezhetően alkoholos, benne van illatban, ízben is, túl erősen. Pedig százalékban 13, nem túl kimagasló a burgenlandi kékfrankosok között. Éretlen, túl korán szedett cseresznye, egy cigánymeggy, mindez túl karcosan, nyersen. Van a végében egy olyan kesernye, ami miatt csak 4 pont, annyit érdemel. Visszakóstolásnál van, aki ezt emelné, van, akinek csak a bors jön újra, de átlagban marad a négyes.
Plöchl Mittelburgenland Sonnberg 2005
Nekem ez volt az egyik sötét ló, nem a nagyobb nevű Horitschon vagy Neckermarkt szülötte, Lutzmannsburgban vásároltam. A helyi üdülőparadicsom vinotékájában termelői árakon lehet mittelburgenlandi borokat venni, vagy ötven pincétől. Plöchl is belekerült a sorba, amikor pár helyivel ismerkedtünk, haza is hoztam tőle. Az egyik legolcsóbb bor, alig 5 euró körüli pénzbe került. Ennek ellenére szépen, bíborosan kezd, illatában kis fűszeresség, sok meggy, ízében nagyon hízeleg. Enyhe barrikot fedeznek fel benne a kollégák, selymességet ad neki. Korrekt savgerinc. Tetszős, izgalmas, újrakóstoláskor ad még egy kicsit, illatban visszavesz. Emiatt 6 pont, stabilan.
Müller Villányi Kékfrankos Private Reserve 2005
"A Hordó Borválogatás". Vakon mondom rá, hogy Villány, és a végén boldog vagyok. Lehetnék boldogabb is. Kellemes az orrban, benne van a barrik, tisztesen. Elsőre az alkohol nagyon jön, egy óra múlva már szebb, gyümölcsösebb, krémesebb textúrájú. Ízben kis csalódás, rövid, hamar lecsen, kevés benne a gyümölcs, a fűszer, az alkohol és a tannin dominál. Pihentetés után javul az eredménye, de összességében ötösnél tovább nem futja. Az 5 pont is inkább a bizalom jele, ez azért pihentetve, egyedül, étel mellé annyit megér.
Günzer Tamás Villányi Kékfrankos 2005
Az első csalódás. Zavaró szúrósság az illatában, amivel elsőre nem tudunk mit kezdeni. Unalmas íz, semmitmondó zamat, levegős-gyenge, nem kívánok beleinni, muslincáknak jó – lesem ki társaim jegyzeteiből. Az első, amit tényleg gyengének érzek, talán még ebben a versenyben sincs helye. Hagyjuk állni. Szúrósság lassan oszlik. Ízben kis semmilyen továbbra is. Szinte semmi fajtajelleg. 3 pont, jóindulattal.
Gere Tamás Villányi Kékfrankos 2004
Az első nagy csalódás. A mélyből feltörő húgyszag dominál. Utólag rákerestem a neten, amikor kiderült, hogy ki is a termelő, mit írtak róla mások, csak nekünk volt-e ilyen alattomos ez a bor. Valamikor bő egy éve írta róla nem_s egy kommentben, hogy "nálunk semmi fűszeresség, csak pisiszag és üres korty, és egy kis romlott meggybefőtt". Alföldi Merlot adott rá 4 pontot, mi csak kerestük benne a pontokat, de sehol sem találtuk a budissága miatt. Nem tudom, hogy hibás palack jutott-e, de nagyon kilógott a sorból. Semmi másnak nem adott helyet, nem vagyok benne bizonyos, gyümölcsök voltak-e valaha, mára eltűnt ebből minden málnásság. Az avarosság a húgyszaggal kombinálva igen kevés. Sovány 2 pont.
Vesztergombi Szekszárdi Kékfrankos 2005
Nem tudom, az előző minta befolyásolta-e hosszan öblögetett ítélőképességünket, de ez a bor kifejezetten felüdülés volt. Könnyed, friss, gyümölcsös, jön belőle meggy, cseresznye, kis szeder. A kerti fajta, persze. Aztán kicsit hosszabb, fűszeresebb utóízre számítunk, de viszonylag rövid úton távozik. Nincs benne túl sok alkohol, utána megnéztem: tizenkettő és feles. Jól iható bulibor, mondjuk róla, nincs különösebb hiba benne, össze van rakva, de nem is a legemlékezetesebbek közé tesszük. Sovány 5 pontot megért.
Weninger Blaufränkisch Hochäcker 2005
Nagyon mély, szinte már vörösesbarna, téglába hajló színekkel érkezik poharainkba. Tiszteletet parancsoló, barrique-ban érett illat, amelyben ott vannak a fajta jellegzetesen gyümölcsös-fűszeres-meggyes vonásai is. Szép kortyú, tanninos-füstös, hosszan tartó íz, bársony, hosszú lecsengés, kicsit kevesebb gyümölcs a vártnál. Nem lehet belőle sokat inni, olyan férfias, "max félliteres". Némi pihentetés után picit sok a hordó, az alkohol a helyére kerül. Simogatjuk, örülünk neki. Megadjuk a 7 pontot, kicsit talán kevesebb, de a hatosnál jobbra érdemes.
Bodri Szekszárdi Kékfrankos 2005
Na, ez eltér a korábbiaktól. Ebben olyan sok fűszernövény van, hogy nem győzzük sorolni. Csalán, ánizs, fű és patika. Összetett, mégis könnyed. Lesimult, kipihent bor, aminek jót tett eddig minden. A hordó, a palack. A korai bontás. Aszalt meggyes, bogyós, ribizlis ízvilága összepasszol a fűszerekkel. A kaszálás utáni fűvel, amit amúgy veresben nehéz találni. De itt kellemes. Jót tesz a testnek, nem lóg ki se alkohol, se sav. Tetszik ez a könnyed komplexitás, a lazaság, amiben mégis van súly, tekintély és erő. Örülünk neki – máskor talán csak hatost adnék, van kérdőjel –, legalább 7 pontnyira.
Lang Blaufränkisch Exklusiv Hochberg 2004
Gondolkodtunk erősen, de aztán betettük a sorba. Két bor kivételével valamennyi 2005-ös évjáratú volt, Gere Tamásé és ez a Lang egy évvel idősebb. És a Lang árban is húzósabb, 3000 környékén, pinceáron. De bevállaltuk, hiszen az Exklusiv csak Lang hármas számú kékfrankosa az ötből, vagyis ez a középkategóriás termék. Itt és most nem volt közepes. Nagyon szép, sötétbordó a színválasztás. Erős a színben, kemény a testben. Érett úriemberként köszön. Sötét gyümölcsök, feketeribizli, feketeszeder, túlérett erdei málna. Ami mögé jelentős alkohol tart védő kart, közel tizennégyes. De egyáltalán nem zavaró, csak érzékelteti, hogy a második pohár után már óvatosan! Sosemboldog kolléga szerint tipikus hódító bor: töröl minden korábbi ízt. Erre persze visszakóstolunk. Megtaláljuk a fűszerességét is, az étcsokoládét a tanninok között, a csokoládékrémet a barrikolásban. Most mindent vitt. Hódolatot, csodálatot és ez alkalommal a talán túlzásnak mondható 8 pontot is.
31:22. Átlagban 6,2:4,4. Oda szépek, ide OK. Sajnos. Az osztrákok megmutatták, miért hívják Mittelburgenlandot Blaufränkischlandnek. Mi meg úgy érezzük, Szekszárdon több a tisztelete a kékfrankosnak (és talán jobb is a helye), mint Villányban. Egy fajta, három borvidék, közös pontokkal és eltérő felfogással. A szomszédok jól kitalált története a kékfrankos, nekünk meg helyenként biztató a kezdet. Vannak jó példák. Érdemes volna a felső kategóriát is összevetni egyszer. Egyelőre a 10 euró alatti délpannon blaufränkischek még kicsit kevesek, kicsit útkeresők. De ami jó: maradt kedv továbbiakhoz is.
Utolsó kommentek