A kaliforniai borok kapásból lenyűgöztek a 90-es években. Akkor, amikor először találkoztam velük. Mert vastagok voltak és bársonyosak. De már másodjára kiderült, hogy az egyik pontosan olyan, mint a másik. Harmadjára pláne. Kis túlzással, ofkorz. Természetesen vannak kivételek. Kóstoltam egyszer egy Joseph Phelps-cabernet-t, máig érzem földesen-izgalmasan-gyümölcsösen-bordóiasan komplex illatait. Alig néhány hónapja az Allora Lussót tartottam indokoltnak dicsérni. Akárhogy is, az utóbbi időben többször eszembe jutott, érdekes lenne megnézni, hol is tartunk éppen – mármint én és a kaliforniaiak. Úgyhogy kapóra jött, hogy N. Prof. tengerentúli turnéja során szert tett három érdekesnek ígérkező tételre, a 60-70 dolláros kategóriából.

Rai Vini Egri Cabernet Sauvignon 2003

Magyar versenyzőket is csatába küldtünk, elsőként ezt. A Rai Vini bioborászatként hirdeti magát, hogy ez pontosan mit jelent náluk művelésmódban, terhelésben, borászati munkában, azt nem tudom. Az biztos, hogy azok a borok, amelyekhez szortimentjükből szerencsém volt, nem hatottak meg. Ez sem. Meglepően töpszli dugó, átlagosan rubintos szín. Nagyon animális illat, cefrés, éretlen meggyes jegyekkel. Ízben annyira nem savanyú, hogy ihatatlan legyen. A második körben már egészen brutálisan istállószagú, ember legyen a talpán, akinek marad kedve belenyalni. 3 pont, maximális jóindulattal.

Chateau St. Jean Cinq Cepages 2003

Kultuszbor a Sonoma-völgyből, ha jól emlékszem, néhánnyal korábbi évjárata év bora címet szerzett a Wine Spectatortől. De az sem kizárt, hogy mástól. Öt szőlőfajta termése, a két cabernet-t és a merlot-t petit verdot és malbec színesíti. 14,4-es alkohol, mély bíbor szín, meleg illat. Likőrös és aszalt gyümölcsös, nem nélkülözi a komplexitást. Szájban is vannak tartalmai, de sok az édesség – annak ellenére, hogy a végén elég rendesen szárít a tannin. Az illata nyílik is, de az ízében kevés a kanyar, egy svunggal hömpölyög végig, sokkal több összetettségre lenne szüksége, hogy igazán szeressem. 6 pont.

Gere Attila Kopár 2004

Alig egy hónapja bántottam a 2003-as Kopárt. Nem ízlett, kaotikusnak, visszafogottnak, kellemetlennek találtam. Ám azt hallottam, ahogy a 2004-es fekete címkés barrique cabernet, úgy a 2004-es Kopár is különb formát mutat, mint egy évvel korosabb, szuper évjáratból származó párja. Színe rendben, illata máris fineszesebb. Az obligát erdei gyümölcsökön túl pörkölt csonthéjasok izegnek benne, meg kellemesen kulturált minerális frissesség. Testben karcsúbb, mint az amerikai, de jó tartású, rétegzett ízekkel. Finom, kellemes, jó ivású. Bőrös-leveshúsos árnyalatok gazdagítják. Lecsengését savanykásság billenti meg, de a második körre ez eltűnik. Illatai még áradóbbakká válnak, a korty egyensúlyban van, szépen tartja magát a búcsúig. Szerintem eléri a 7 pontot.

Casa Lapostolle Clos Apalta 2004

Michel Rolland legfontosabb chilei munkaadójáról alaposan leszedtük a keresztvizet bécsi túránk után. Most itt volt az alkalom, hogy a Lapostolle–Marnier-érdekeltség lemossa a gyalázatot. Mégpedig csúcsbora, a Clos Apalta 2004-es verziójával. Bordeaux-i blend. Talán a legmélyebb szín. Vastag, sűrű orrban, nem kevésbé szájban. Sok erdei gyümölcs, csipetnyi furcsa, parfümös mellékszál. Nem kellemetlen és direkt, hanem érdekes, nem éreztem még ilyet, képtelen vagyok leírni pontosan. Hatalmas és gömbölyű, ha azt állítanám, hogy játékos és izgalmas is, túloznék, de okvetlen érdekesebb, mint a kaliforniaiak. Búcsújában nemcsak tannin van, de gyümölcsösség és lendület is. Jó bor. 7 pont.

Vesztergombi Pince Csaba Cuvée 2003

Irigyen figyeltem régebben Alföldi Merlot kolléga és barátai Vesztergombi-rajongását, különös tekintettel a szelektív cabernet sauvignonra. Sajnáltam nagyon, hogy nekem azokból a bizonyos 2003-as válogatásokból pont a CS-t nem sikerült beszereznem, hanem csak a többit. Amelyek általában bicegtek. Öt ponttal zárt régen a cabernet franc, egy-két hónapja bontottam kékfrankost, Műtannin véleményét közelinek éreztem az enyémhez. Végül úgy döntöttem, ebben az amerikás sorban hátha dobbant a Csaba Cuvée. Csakhogy. Illata abszolút bizonytalan. Káosz és rendezetlenség, ráadásul erősen tejes, amit sehogy sem tolerálok. Ízben komplexül sűrűnek, nagynak mutatkozik, hömpölyög, betölti a szájat, de a savak nem szépek, a tannin szárít, a végéből visszaköszön a tejesség. Részletekben gazdag, de a részletek az istennek se állnak össze egésszé. Lehet, hogy a palackkal volt gond. Pedig nagyon megnéztem a dugót: ilyen szépet, hosszút és egészségeset ritkán látni magyar üvegben. 5 pont.

Joseph Phelps Napa Cabernet Sauvignon 2004

A legnagyobb név a mezőnyben. Nyilván az Insignia miatt bálványozzák, de azzal nemcsak az a baj, hogy kinek van rá pénze, hanem az is, hogy ember legyen a talpán, aki fel tud hajtani belőle egy példányt. A Napa-völgyi CS sem kispályás. Nagyvörösbor-szín, áradóan széles-súlyos illatvilág. Mintaszerűen hozza a cabernet sauvignon kassziszos-eukaliptuszos jegyeit – de nem sokkal többet. Rengeteg édesség, széles-magas test, egyenes, pontosan tudja, mit akar, és azt hogyan is érheti el. Aki nem szereti a vörösbort, ennek alapján megszereti. Aki azonban azt szereti, ha a vörösbor férfias és energikus, nem szereti. Hiába jön elő valami ribizli, hiába okosodik, ahogy szellőzik, hiába nem ismeri a zöldet hírből sem, nincs benne az a haraphatóság, az az izgalom, amely a szememben igazán klasszissá tehetné. Hiába sok, mégis kevés. 6 pont.