Úgy döntöttem, egy posztban hozom össze a terroiristák volt és aktuális ikonját, illetve egyik mumusát. Mégpedig azért, mert az elmúlt egy-két hétben összehozott a jó sorsom mindhármuk egy-egy magasra pozicionált termékével – és nem ízlett egyik sem.

Szepsy István Király Hárslevelű 2005

Bő egy évvel ezelőtt végigkóstoltuk a mádi mester 2005-ös száraz tételeit, és nem nagyon tudtunk mit kezdeni velük. Elsősorban savhiányosnak és egysíkúnak találtuk őket, de annyira meglepődtünk – ma már ez jobban látszik –, hogy el sem vertük rajtuk a port igazán. Nem voltunk hozzászokva, hogy Szepsy István hibázhat. Aztán azt gondoltuk, hátha túl fiatalok ezek a borok, és ahogy tel-múl az idő, összeszedik magukat, gazdagabbá, intelligensebbé nemesednek. Nemrég azt hallottam, javulgatnak valóban. S bár furmintom nem maradt, egy palack Király-dűlős hárslevelű még akadt a tarsolyban.

Mélyülő aranyszín, nagyon szép. Illatában kis méz, növényi jegyek, mineralitás, érettség, finomnak sejlik. Szájban azonban nem tudja teljesíteni, amit orrban ígért. Hömpölygős, de lusta, nincs mese, túlzásba vihették az almasavbontást. Hiába a zamatok, a savérzet nulla, nincs, amit megtartsa, ellenpontozza az egyéb tartalmakat. Nem vibrál, nem lendületes, nem izgalmas. Nem kérdés, hogy meg lehet inni, jól is esik, de az egyensúly és a kraft hiánya miatt nem kaphat többet 5 pontnál.

Gróf Buttler Pinot Noir Selection 2004

Bukolyi László munkásságának hamarabb jött a híre, mint a borai, a 2000. év környékén beszéltem vele először, akkortájt, amikor megszerezte hektárjait a Nagy-Egeden. Értesültem arról is, hogy kitűnőek a telepítései, később hallottam, jók az első borok. Néhány évvel ezelőtt, a 2004-es vagy a 2005-ös borfesztiválon belekóstoltam a 2003-as pinot blanc-ba, lenyűgözött. A terroiristák csakhamar magasra emelték a Gróf Buttlert, masszív rajongótábor alakult ki körülötte. Én meg nem tudtam mit kezdeni vele, a pinot blanc után nem jött vidám folytatás. Kicsit ismétlem magam: nem győzött meg a 2003-as prémium bikavér, nem tetszett a Borbarátban ötcsillagossá minősített portugieser, még kevésbé a Csite kolléga által dicsért cabernet sauvignon, annyira sem a 2004-es B Cuvée. De miután két alkesztárs is top 10-be sorolta a Szarkás-tetőn termett szelekciós pinot-t, muszáj volt tennem próbát megint.

Színében zsenge korához képest túlontúl sok a barna árnyalat, jó, hogy pinot, de akkor is több tükrösséget szeretnék. Illata rétegzett, málna, bőrösség, füst, kávé, már-már mintaszerűen fajtajelleges, ám a háttérben bujkál valami szúrós nyersesség, ami szájban előretör. Ízeiben marad valamennyi az okos-visszafogott kifinomultságból, de savai élesek, buták, egyszerűek. A tannin sem segíti ki, kevés, de kemény, a savval karöltve végigkaparja a nyelőcsövet. Komplexnek még mondhatnám is, de koncentrációja minimális. Két pohár elég belőle. Hiába szellőzik, nem gömbölyödik. Nyilván nagy az anyag – de közepes a bor. Pedig tényleg úgy álltam neki, hogy végre jót fogok inni és írni a Gróf Buttlertől és -ről, mert kizárt, hogy a kemény mag nem ért semmit, csak én vagyok okos. Ugyanaz az iskola, mint a cabernet sauvignon és a portugieser – de mit ér a terroir, ha nincs elegancia és harmónia? Terroiristák, döngöljetek a földbe. 7 pontról indult, 5 pontnál ért talajt.

Gere Attila Kopár 2003

Ha már terroiristák és kemény mag, Villány legsikeresebb emberét épphogy inkább nem szeretni szokás bizonyos körökben. Nekem viszont többnyire tetszik, amit csinál. A végéhez közeledő esztendőben az Sz. Kis László-féle retrospektív kóstolón szerepeltek a borai a legfényesebben, de sokakkal ellentétben nem haragudtam 2005-ös szelekcióira sem. A 2003-as Kopárra viszont most haragszom – bár játszott sokkal jobban is. Az is lehet, hogy pont abban a csúcsévjáratban nem jöttek össze igazán Gere Attila dolgai. Két példa: a 2003-as Solus engem nem győzött meg, a 2003-as barrique cabernet sauvignon Bob kollégát sújtotta le.

Igen mély szín, kevéssé rendezett illatok. Gyümölcsös-hordós-zűrzavaros, tipikusan villányi, tipikusan gerés, itt-ott kis bőrös-avaros felhangok is feltűnnek, de vonzónak csak hazudni tudnám. Ízben sok nyers tannin és alkoholédesség. Erő van, de a harmóniát és az eleganciát hírből sem ismeri. Egyszerűen nem szép. Nem elég telt, nem elég komplex, nem elég játékos. Szerkezetében is furcsán keszekusza. Karakterében sem meleg, sem hűvös. Nem tudom, hova rakni, nem tudom, mit kezdjek vele, négy év alatt különbül is összeállhatott volna. 5 pont.