Alföldi Merlot kolléga az immár kilencedik fejezeténél tartó Rizlingodisszeában már jó ideje gyűri az olaszrizlingtémát. Ehhez képest én most szűkített merítést fogok megvizsgálni, szigorúan a 2006-os évjáratra koncentrálva. Persze átfedések így is vannak, lesznek. Több száj többet kóstol. Huszonvalahány palackot bontok, de még akár harminc is lehet belőle. Természetesen részletekben, régiónként adagolva. Kezdésként a Balaton – nem meglepő módon – mindjárt három részre való anyagot is szolgáltat. Az első részben balatonszőlősi és csopaki olaszrizlingek következnek a Figula, a Jásdi és a Tamás pincétől.

Figula Mihály, a 2000-es év borásza két tétellel képviselteti magát. Az alap olaszrizlingje mellett egy dűlőválogatást is megkóstoltam tőle Balatonszőlősről.

Figula Balatonszőlősi Olaszrizling 2006

Sápadt sárga szín, kitöltéskor milliónyi apró buborék. Vastag korona, villámgyors mozgás. Intenzív, friss, mégsem igazán vonzó illat. Élesztős, zöldes jelleg, kis banánhéjjal édesítve. Ha nem adjuk fel, nagy szemű, érett fehér szőlő, az a külföldi fajta, amit ilyenkor télen veszünk a gyereknek.

Szájban is ez a zöldes, banános érzet dominál. Intenzitására nem lehet panasz, szétárad rendesen. Egyrészt ott vannak a savak: erősek, de nem karcolnak, viszont lehetnének jobb ízűek. Aztán van egy édesebb, gyümölcsös érzet: banán, körte. A csipetnyi szénsav pajkosan szúrja a nyelv hátát, kellemesen frissítővé teszi a kortyot. Utóíze közepesen hosszú, gyümölcsös, egyáltalán nem kesernyés. Az olaszrizling friss savú, gyümölcsös, karcsú változata, csak ízben nálam kicsit mellé lőtt. A 4 pont azért így sem kérdéses.

Figula Sóskút Selection 2006

Szintén balatonszőlősi olaszrizling, csak dűlőválogatás. Ő sem aranysárga, de a sima olaszrizlinghez képest sötétebb, teltebb színű. Viszont kitöltéskor még több buborékja van, ami legelőször, amikor vakon kóstoltam őket, tökéletesen félrevezetett. (És nemcsak ez, mint rögtön kiderül.) Mozgása is hasonló, bizony nem komótos. Illata intenzív, friss, édeskés, fajélesztős. Nincs ott az előző zöldes, banánhéjas jellege, tisztább a behízelgés.

Szájban is kerekebb, érettebb, jobb alapanyagot lehet sejteni benne. Vastagabb is valamivel, azonban messze nem annyival, amennyivel a vásárló pénztárcája kell hogy legyen hozzá. Savai élénkek, szépen tartják a gyümölcsös édességet. Körte, túlérett grépfrút. Utóíze hosszú, én kesernyésebbre szeretném, ha már olaszrizling. Jó kis bor, ám dűlőválogatásnak nagyon kevés. Abszolút értéken 5 pontot jóindulattal megkaphat. Az már az én (szerencsére nem mindig) hiú vágyam, hogy ilyen a sima legyen, egy selection pedig mutasson jóval többet.

Jásdiék alap olaszrizlingje mindig megbízható minőséget és kellemes élményt szokott nyújtani. Kiváló alapanyag színvonalas berúgásra vagy könnyű nyáresti kikapcsolódáshoz. A dűlőválogatások már más kategóriába tartoznak, élmény, no meg ár tekintetében is. A 2006-os évjáratból eddig csak a Lőczedombiról hallottam, ám nem sikerült megszereznem, így most egyedül maradt a sima.

Jásdi Csopaki Olaszrizling 2006

Színe inkább a selection Figula, sőt talán mélyebb, de még így is meglehetősen halovány. Elég fürge, bírja a tempót. Orrban jóval visszafogottabb, nem harsog. Valami savanykás zöldesség itt is játszik, aztán ott az érett szőlő és a napsütötte réti vadvirág illata.

Szájban is szerényebben viselkedik, jóval kevesebb helyet követel magának a nyelven. Viszont van annyira húsos, mint a Sóskút, csak sokkal szárazabb. Bár méreteiben mindenképp kevesebb: a sav, a gyümölcs, a szélesség, a magasság; azonban jobban összeáll az egész. Közhely, de igaz: van, amikor a kevesebb több. Lecsengése végre igazi olaszrizlinges. A friss gyümölcsíz észevétlen finom (csak azért sem keserűmandulára emlékeztető) kesernyébe fordul, és jó ideig ott marad a szájban. Itt is megvan az 5 pont és ezzel ár/érték fronton csúnyán leveri a Sóskutat.

Ha olaszrizlingsor, akkor a Tamás pince semmiképp sem maradhat ki: 2002 óta minden évjáratban kiválóakat készítettek, és a 2002-es, a 2003-as vagy a 2004-es is köszöni szépen, remekül van. Bár Tamásék nem váltak sztárokká, nálam ott vannak a fajta nagymesterei közt – és ez nem csak az én különvéleményem. (Zárójelben azért nem bírom magamban tartani, hogy árképzésükben érzek némi furcsaságot. Nem értem, miért úgy a legdrágább, ha egyenesen a pincénél, Csopakon veszem bort.)

Tamás Csopaki Olaszrizling 2006

Már gyönyörű telt aranysárga színével is kitűnt mezőnyből. Tükrös, tiszta, és végre valaki szépen is tud rajzolni a pohár falára. Illata először szinte szúrt, kellett neki némi szellőzés. Aztán viszont gazdagság és elegancia. Virágos, mézes, gyümölcsös, földes. A nap perzselte Csopak. A terroir varázsa.

Szájban sem tör-zúz, és nem is dörgölőzik. Inkább elegáns, szép és nagyon finom. Érett gyümölcs, ásványosság, csiszolt, intelligens savak jellemzik. Húsos és vibráló a korty, minden nyelettel jobban meg lehet ismerni, és bizony érdemes így tenni. Komplex ízében az édes, sós és kesernyés komponensek dinamikus egyensúlyban vannak. Figyelni kell rá, magától nem tolakszik a középpontba. Utóíze hosszú, tökéletesen olaszrizlinges, gyümölcsös, teás, finoman kesernyés. Egyértelműen más kategória, mint az eddigiek. Eléri a 7 pontot is.

A következő részben elindulunk nyugat felé, és a Balaton középső tájékán vizsgálódunk, átruccanva a déli partra is.

Végül egy kis pályázatot hirdetek. Ha úgy érzi a Kedves Olvasó, valamelyik részből kimaradt olyan tétel (szigorúan 2006-os, és tiszta olaszrizling), ami kihagyhatatlan, jelezze bátran. Személyes tapasztalattól fellelkesült, érdek nélküli fogyasztók előnyben. Profitorientált, kilógó lólábú kereskedők hátrányban. Ha lesz megfelelő számú izgalmasnak ígérkező és nem utolsósorban a főváros környékén beszerezhető pályamű, külön fejezetet szánnék ezek bemutatására. Keressük együtt a 2006-os esztendő olaszrizlingjét jeligére.