A sorban olyan furmintok következtek ezután, amik nem jutottak el széles néptömegekhez. Van, amelyik azért nem, mert még nincs forgalomban, van, aminél a mennyiség egy hordóra korlátozódik, és van, amelyik egyszerűen csak kalandos életet él. Ezeknél a boroknál már az egyediség a meghatározó, mindannyian kézműves borok.

Balassabor Mézes Mály Furmint 2006

A fiatal pincéről már lehetett ezeken a hasábokon is olvasni, erre a kóstolóra a borász két palackot küldött, kézzel feliratozva, hiszen még nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Mindkét bornál felmerült az illósság kérdése, ugyanis nyitás után egy kicsit lakkos, ragasztós, szúrós szag ütötte fel a fejét, mely pár óra alatt sem tűnt el teljesen. Ezt a tapasztalatot megosztottam Istvánnal is, szerinte a kóstolási hőmérséklet volt túl magas, ez hozta ki az alkoholból a szúrósabb észteri illatokat. Mindenesetre a címkére már használati utasítás is fog kerülni, ami figyelmeztet a szokottnál alacsonyabb fogyasztási (de legalább: felbontási) hőfokra. Ahogy a bor levegőzni kezdett, elindultak a gyümölcsök, virágok is: barack és bodza. Kóstolva a magas alkohol uralta a kortyot, a végét el is vitte egy kissé égető, kesernyés irányba, noha savhiányban nem szenved a tétel. A furmint palettán egy érdekes színfolt ez a bor, érdemes lesz időnként ránézni. A tehetség ezen a boron most annyira nem ütött át, egyelőre ötös alát osztok ki rá.

Balassabor Betsek Dűlő Furmint 2006

A fenti megállapítás erre a borra is igaz volt, a magas alkohol itt is alacsony kóstolási hőmérsékletet kíván. Sokkal tisztább, kerekebb arcát mutatta azonban ez a palack, illatban és ízben is mélyebb, komplexebb volt. Kissé lassan bontakozott ki a barackos pités illat, de hosszan megmaradt. Ízben már-már krémes hatást keltett a bor, engem a frissen eltett őszibarack befőttre emlékeztet. Kellemesen melegít a lecsengés, a kesernyés utóíz itt elmarad, egyértelműen tehetségről tanúskodó, azaz erős öt pontos tétel.

Köpcös Furmint 2005

Léder Zoltán, alias "Köpcös" az Alföldön, Csengődön készíti borait, rozéja, kékfrankosa is figyelemreméltó. Azonban 2005-ben úgy esett, hogy Szepsy István megharagudott az Úrágya és a Szent Tamás dűlők második szüreti termésére, és úgy döntött, hogy ő a saját neve alatt azokból bort nem készít. Így került ez Köpcös neve alatt palackba, s pár helyen forgalomba. Többször kóstoltam már ezt a bort, utoljára épp lefelé hanyatló korában, jó fél éve, kíváncsi voltam mi van most vele. Jelentem, feltámadott. Nagyon mély, aranyló szín mellett a hársas-mézes illat mutatja a vitalitást, aztán felbukkan még némi almás, vaníliás jegy is. Kóstolva lendületes, virgonc, könnyen és jól iható. A gyümölcsök uralkodnak benne, pici sós ásványossággal. Olyan hat pont, hogy csak na. (1350 Ft, best buy, de tessék most fogyasztani.)

Laposa Furmint 2006

Ez a pince első furmint kísérlete, forgalomba nem került, annyira kevés lett belőle (egy hordónyi, ha jól tudom). A sor egyik leghalkabb tétele volt, jó pár órás szellőzés után is leginkább a badacsonyi kövek nyári izzását adta vissza az illat. Ízben azonban már fortissimo következik: egyrészt a maradékcukor ad neki egy teltséget, másrészt a lédús, húsos őszibarack zamata tölti be a szájat. Lecsengése hosszú, egyszerre édes és sós; a következő tétel előtt tartsunk pihenőt. Hét pontos bor, megéri utánajárni. (A boltban pult alól 4950 forint volt a palack.)

A záró fejezetre négy neves borász maradt, öt különleges furminttal.