Amikor Frittmann János elnyerte az év bortermelője címet, nyájas olvasóink körében parázs vita kerekedett. Tény, hogy igencsak nehéz ésszel fölérni, hogy milyen szempontok alapján ítélik oda ezt a címet, de erről nem Frittmannék tehetnek. Ők olcsón jó borokat készítenek egy mélyen lenézett borvidéken. Mostani összeállításunk azt bizonyítja, hogy saját körletükben büszkén parádézhatnak: valamennyi gazdaságos kihívójukat felülmúlták minőségben, alul árban. Ahogy a költő mondja: "ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van/mondok valamit, hülyegyerek, ott van a Frittmann".
Frittmann Cserszegi Fűszeres 2007 (Vörös & fehér)
Először hadd szögezzem le, mit is várok egy cserszegi fűszerestől (a fajtától, amit Bakonyi Károly nemesítette Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével). Markáns, határozott, de semmiképpen sem harsány, főleg nem pacsulis illatokat; könnyedséget, játékosságot. Tömören: egy tipikus kvaterkázó bort, amivel sörös barátokat, barátnőket rá lehet terelni a borozás útjára. Ehhez jelen pillanatban kóstolásunk tárgya ideális alany. Első szippantásra nagy csokor virágot szagolhatunk, némi direkt bodzával. Ízében egyensúly van, a savakat ugyan a szén-dioxidnak kell megtámogatnia kicsinyt, hogy tartsák a lépést a 13,5-es alkohollal. Ugyanakkor rövid bor, a végére pont el is fogy minden lendület belőle. Másnapra a szénsav visszavonul, így az édesség már felüti a fejét, de a korrekt bor képe nem sérül. 1200 forint körüli ára baráti. Erős 4 pont a jutalma.
Hilltop Woodcutter's White (cserszegi fűszeres) 2007 (Vörös & fehér)
Fiatal egyetemistaként, kezdő borkedvelőként nagy becsben tartottam ezt a furcsa nevű bort. (Tegye fel a kezét, aki harmincon túl van, és még sosem ivott belőle egy palackkal sem!) Az angol piacra készült, és ott szép sikereket ért el ez a neszmélyi fajtabor – bár engem meglepett, hogy a mai napig hivatkoznak a hátcímkén a londoni, 1998-as év fehérbora győzelemre. Ennél is nagyobb volt a csodálkozásom, mikor beleszagolva a pohárba fülledt, tornacipős szaggal találkoztam – nem gondoltam, hogy ezt a bort is szellőztetni fogom. De megtettem, és utána fémes illatok kísérték a tavaszi virágokat, másnapra pedig az összkép határozottan fruttis lett. A kortynak legnagyobb előnye, hogy jól csúszik – köszönhetően a szelíd, 11,5-es alkoholnak. Hátránya, hogy nem csak ez a komponens visszafogott benne, hanem minden. Se teste, se lecsengése nincs a bornak, a pohár letevésekor masszív hiányérzet maradt bennem. 3 pont
Frittmann Kadarka 2006 (palack)
Sötét sillerszín, kicsit pinot-s, barnás. Illata közepesen intenzív, finom, friss, édes eperdzsem. Friss és vonzó. Szájban viszont túl sok kesernyét, és túl kevés egyebet kapunk. Vékony test, lágynak semmiképp sem nevezhető savak. Ízéből a kadarka kedvesebb, izgalmasabb fele szinte kimaradt. A kesernye mögött leheletnyi édesség, gyümölcs gyanánt egy kis éretlen málna, fűszerek leginkább sehol. Utóíze rövidke, ami marad hosszabban az a kadárkától meglepő tapadós tannin. Mindezekkel együtt van benne valami természetes könnyedség, ami miatt azért le tud csúszni gond nélkül. Legyen ezért gyenge 4 pont. Borfalu Bortéka 900 Ft.
Szent Gaál Kastély Szekszárdi Kadarka 2007 (palack)
Teljesen siller színű, szép téglavörös. Illatában olvadt málnaízű savanyúcukor és karamell. Kóstolva élénk savak és kifejezetten rossz íz fogad. Az illatban megismert savanyúcukor nem éppen természetes aromája keveredik némi szőlőmag kesernyéjével és odaégett karamellel. Határozottan testesebb, mint a Frittman, ám ebben az esetben a több kevesebb. A kadarka játékos fűszerességét itt is hiábavaló keresni. Utóízében sem változik semmilyen irányba, de legalább gyorsan lecseng. Másnapra vesztett intenzitásából ízben és illatban is, és ez bizony jót tett neki. Ezzel együtt gyenge 3 pont. Borfalu Bortéka 1050 Ft.
Frittmann Kunsági Kékfrankos 2006 (AM)
Sok éve annak, hogy utoljára ilyen tőről metszett kékfrankost ittam. Ma már mindenki kitanulta, hogyan lehet a kékfrankost felhízlalni és tekintélyesebbé tenni, és az ezerötszáz forint körüli kategóriában már talán egyetlen "csupasz" kékfrankos sincs. Szerencsére itt vannak Frittmannék, akik egy az ártatlanság elvesztése előtti, és ezer alatti kékfrankossal bizonyítják, hogy szebb a gyümölcs, mint a fa. Az illat elsőre tiszta és gyümölcsös. Ha jobban beleütjük az orrunkat, egész aromakavalkád bontakozik ki: cseresznye, málna, szilva, grafit, avar és vanília. Kóstolva kissé savhangsúlyos, de üdítően természetes, gyümölcsös, eleven és vidám bor. A korty második felében fűszeresre vált, a lecsengés kissé fanyar. Puha, érett tannin. Ennyi pénzért (800 ft) még megközelítőleg sem ittam ilyen jó vöröset. 4 pont és best buy
Tüske Pince Szekszárdi Kékfrankos 2006 (AM)
Tavaly sem repestem tőle, most az unplugged Frittmann mellett labdába sem rúgott. Amit a 2005-ösről írtam, szó szerint idemásolhatom: "A tisztes karcsúság helyett a kétes vastagságot választotta. Fenyegetően sötét lila. Az illatban az alaphangot a málnacukor, a lakk és az ánizs adja meg. Régebben jobban szerettem az ilyen rámenős borokat. Kóstolva édes és tanninos, egy furcsa, bélyegragasztóra emlékeztető mellékízzel. A korty vége parfümös. Közepes test, az alkohol csíp, a tannin húz. A lecsengés zsúfolt, a vége keserű." Akkor toleránsabb voltam a pontozással, most háromnál behúztam a kéziféket. Egyetlen érdeme, hogy kidomborította a Frittmann erényeit. (Kár, hogy ezért két és félszer annyit kellett fizetnem.)
Frittmann Irsai Olivér 2007 (Albert gazda)
Abban nincsen semmi új, hogy ha az ember 1000 forint alatt akar biztosra menni, akkor Frittmannékkal is számol, pláne, hogy sok korábban 1000 alatti bor 1000 fölött kapható ma már – többek között az is, amely az itt elemzett párja lett most. De róla később. Az irsai olivér köztudomásúan kiváló szoktatóbor, illatos és finom, ha jól van megcsinálva, sokkal jobb, mint a félédes lőrék és mint a fanta, bár utóbbira karakterében hasonlít. Mindazonáltal tud pocsék is lenni, láttunk már karón varnyút és lusta, parfümös, kiábrándító olivért.
Frittmannék 2007-ese kétségkívül a jobbak közé tartozik. Kb. 800 forintba került, préselt dugót kell belőle kihúzni, halvány, de tükrös színt szemrevételezni, virágos illatokba szagolni. Parfüm nincs, frissesség van. A korty élénk, csipetnyi, de tényleg csak csipetnyi szénsav támogatja, karcsú, lendületes és gyümölcsös, utóíze tiszta, és el is tart egy darabig. Egyben van, korrekt, kiegyensúlyozott, jó inni, lehet belőle nagyokat kortyolni, a 12,5-es alkohol rendben van, bár talán elég lenne kevesebb is. Gömbölyű 4 pontot érdemel.
Nyakas Irsai Olivér 2007 (Albert gazda)
A töki Nyakas Pince borait kifejezetten kedvelem – bár akkoriban még jobban szerettem őket, amikor még olcsóbbak voltak, és a nagy siker sauvignon blanc kivételével csak három számjegyet kellett adni értük. Ezt az olivért is 1100-valamennyiért vásároltam a hipermarketben.
A dugó műanyag, a színe halvány, kicsit matt. Enyhén habzik. Illata nyakasos – vagyis bodzás, füves, sauvignonos. Parfüm szerencsére itt sincs, de vitalitásból több kellene. Szájban is tompább, mint vetélytársa, gyümölcsösségnek nincs híján, a párharcot mégis simán elveszíti. Rövid. Fröccsnek ezzel szemben kiváló: finomabb, ízletesebb így, jobban üdít. Az most annyi, mint 3 pont.
Frittmann Irsai Olivér 2008 (W.Y.)
Amit a fajtáról tudni érdemes, leírta Albert gazda. Talán egy valamit lehetne hozzátenni, ami persze roppan szubjektív betoldás: bár a fajta nem a komoly borairól híres, egyfajta mércéje tud lenni mégis a borász felkészültségének és ízlésének: megmutatja, hogyan tud egyensúlyozni a fajtából kézenfekvően adódó pacsulis-parfümös semmitmondás, illetve az üde gyümölcsösség, a könnyed elegancia között húzódó igencsak beretvavékonyka határon. Ebből a szempontból keresve sem találtam volna jobb ellentétpárt, mint a Frittmannéké és a Feindéké. A Frittmannék olivére halvány zöldes-sárgás színű, a fajtához képest igencsak visszafogot, virágos, gyümölcsös, fűszeres illatú bor. Semmi sem lóg ki, nem tör elő, nem akar háttérbe szorítani mást komponens. Gyümölcsös, szinte megfoghatóan elénk varázsolja a szőlőfürtöt, mégis határozottan borszerű. Szájban a savak a finom szénsavas erősítéssel remekül helytállnak. Minden a helyén, pontosan annyi sav, annyi szénsav, pontosan annyi aroma, ami erősíteni tudja a liberóérzést: biztos kézben vagyunk, önfeledten kortyolhatunk. És már le is csúszott a palack. Nincs mit elemezni rajta: biztos kézzel megkonstruált, könnyed nyári bor, azaz biztos 4 pont; a felső korlátot talán a fajta szabja.
Feind Irsai Olivér 2007 (W.Y.)
Mivelhogy a 2008-as irsaik beszerzésével csak nem haladtam, kerestem egy borászt, aki a könnyed fajtákat hagyományosan jól iskolázza: például mint Feind Lajos. Maga a palack is élmény: átlátszó fóliacímke és kapszula, melyeken a zöld és a fehér dominál, a címkével és kicsit a bor színével is harmonizáló zöld plasztik dugó... Igazán fiatalos és feltűnő ruha. Ez a feltűnősdi jellemzi a bort is – sajnos. Szinte bántóan illatos, orrbaverően pacsulis, mintha a must illatát sűrítve adták volna a borhoz. Aroma és szőlő, szőlő és aroma – illatsűrítmény. Ez még talán nem is volna baj, ha az aromáknak ez az intenzítása nem folytatódna a szájban – savak nélkül. Ettől az egész mesterségesen ízesített szűrt szőlőlévé lesz. Kifejezetten édesnek hat, pedig nem az. Ezek után erényként könyvelem el, hogy az alkohol (11%) észrevétlen marad, ahogy a borság is. Technológiai szempontból persze hibátlan, de ez kevés; így 3 pont.
Utolsó kommentek