Sokszor gondban van az egyszeri fogyasztó: vajh mit tegyünk akkor, ha egy borba beleszerelmesedünk első találkozásunkkor? Ráadásul az egy frissen polcra került tétel. Vajon kiábrándulunk-e belőle 1-2 év múlva? Ezekre a kínzó kérdésekre kerestem a választ, amikor baráti körben kibontottam pár palackkal azokból a borokból, amik valamikor, valamiért megdobogtatták a szívem. A Nagy Kóstoló előtt és után is hasonlóakat nyitottam - ők a közös fényképezésről lemaradtak. A maradékokat másnap, néha harmadnap is visszakóstoltam. Általánosságban megállapíthattam: gyorsan szétesők ezek a borok. Van, amelyik már pár óra alatt – és van, amelyiknek már nincs is hova szétesnie.

Bolyki Királyleányka Barrique 2006

A februári Egri Borok Gáláján tetszett, utána a tavaszi borfesztiválon is kóstoltam reduktív társával egyetemben. Ott szereztem be ezt a palackot, ha jól rémlik 1200 forintnál többet nem kértek érte. Színe szokatlanul mély, mintha kései alapanyaggal dolgozott volna a borász. Illatában elsősorban a hordós érlelés köszön vissza, sőt, szinte csak az – a királyleányka üde, virágos illata alig lelhető fel. Karamellt és pörkölt mogyorót (egyszóval: grillázst) véltem felfedezni a pohárba szippantva. Pici reszelt alma jelzi: bizony ez a bor már túl van a csúcspontján. Ahogy melegszik mézet és birset jegyzek fel. A kortyból eltűntek a komplexebb jegyek, maradt a szétálló sav és alkohol, disszonáns összehatást keltve. Az elején csíp, a végén éget a bor. Ez nem a „még összerázódhat”-klisé ideje. Összességében 3 pontnál többet nem adok már rá.

Légli Riesling 2006

Légli Ottó 2006-ban elkészítette azt a magyar rajnait, ami nem osztotta meg a blog szerzőit. Összesen 28 pontot kapott itt, négy szerző állította egyöntetűen: ez egy pannon klasszis. Most én is beállok a sorba: valóban. Igaz, a kóstolójegyzetem némiképp elüt a többiekétől, ugyanis én már egy érett, pályája csúcsához közelítő bort találtam a palackomban. Az első benyomás: nagyon sűrű anyagból szőtték ezt az italt: mély szalmasárga a színe; lassú, pohárhoz tapadó a lefolyása. Illatában immár a petrol a vezető jegy; szellőztetve jönnek utána azért még az érett és aszalt gyümölcsök: datolyától a sárgabarackig. Friss és ropogós a korty, nem egysíkú, hanem csipkézett, játékos a savérzet. Kis sósság, enyhe cseresség járul hozzá a komplexitáshoz. Kíváncsi lennék rá később is – de sajnos az utolsó palackomat bontottam. Talán pont jókor. 7 pont.

Bussay Szürkebarát 2006

Valahogy nincs szerencsém a doktor boraival. Ezt egy éttermi vacsora hatására lőttem – ott remekül kísérte az előételt (ne kérdezzék, mi volt az). Bontás után, túlhűtve a palackot igencsak frissnek hat: visszafogott, citrusos illattal nyit, majd akácméz és virágos rét köszönt. Ekkor még maradéktalanul boldog vagyok. Aztán melegedve elkezd belőle kikacsintani a magas (15 feletti) alkohol, kissé szúróssá válik a bor, egyre inkább előtérbe kerülnek a túlérett jegyek. Körtekompót, mazsola és szegfűszeg jellemző ekkor rá. A kortyban a beharangozott komplexitás elmarad, az alkohol felperzsel minden ízt – sajnos a savak eltűntek már. Hidegen még öt pontot is adok rá, de "normál" hőfokon már csak négyest érdemel.

Villa Tolnay Szürkebarát Reserve 2005

Bevallom férfiasan: nem tudom, milyen apropóból vettem meg ezt a bort. De még épp jókor nyitottam ki. Illatában elsőre, majd másodjára is a hordó jegyei köszönnek vissza – sok vanília mögül kell előbányászni a mondanivalót. Ami azért van a borban: virágos rét, kicsit betöppedt szőlő is jelentkezik. Ízben a fáradtság (főleg másnapra) már erősen eluralkodik. A savak letompultak, a lendület az évek alatt elszállt. Maradt az édeskés alkohol, az egyszerű szerkezet. 4 pontra még jó a bor, de akinek van: fogyassza el hamarost.

Bazaltbor Somlai Rizling 2005

Ez a somlai olaszrizling volt az, amivel a kedvenc borászataim közé emelkedtek Laposáék. Azóta is ott vannak, noha az elmúlt évek somlai rizlingjei rendre csalódást keltettek – mármint a magasra helyezett léchez képest. 2006-ból jobb szerettem a kedves-arcú badacsonyit, a pár korty erejéig kóstolt 2007-es somlai felett meg főleg a fa uralkodott még. Erőteljes palackbukéval nyit a bor, amit fél óra alatt szépen levetkőzik. Ezután egy hűvös, kicsit citrusos, kicsit virágos, enyhén mandulás illat veszi át a főszerepet, és tart ki a palack végéig. Hosszú és harmonikus a korty – a jó pillanataiban. Odafigyelést, törődést igényel; a megfelelő kóstolási hőmérsékletet kiköveteli magának. Igazi öregúr. 6 pont.

St. Andrea Napbor 2006

Kezdetben szerettem a Napbort, aztán a túlzó hordóhasználat elvette tőle a kedvem. Pár év kihagyás után a 2006-os volt, amivel újra próbálkoztam – és bár kifinomultabbnak tűnt a korábbi évjáratoknál, a St. Andrea borok közül nem ez a tétel lesz a kedvencem eztán sem. Illatában nyitáskor a fa még mindig meghatározó, mondhatni túlzó – ám ahogy telik az idő, úgy válik egyre sokrétűbbé. Finom fűszeresség, kellemes mézesség és virágosság zárkózik fel a vanília mellé. A korty többet mutat, mint amit vártam: telt, krémes, és gyümölcsös. Azonban félúton előre tör a mindent megédesítő alkohol (14-es, amúgy), és az amúgy sem virgonc savakat hátra taszítja. Pláne ha hagyjuk túlmelegedni a poharunkat. Úgyhogy ne hagyjuk. Akkor 5 pontos lesz az élmény.

Orsolya Pince Nagy-galagonyás Kékfrankos 2005

A pince eddigi tételeit kóstolva már kialakult bennem egy reflex: jó pár órával fogyasztás előtt el kell kezdeni szellőztetni a palackokat. Most is így tettem – és jól jártam, a vendégek pláne. Bontás után ugyanis némi fülledtséget fedeztem fel benne. Pár óra múlva izgalmas meggyes, fűszeres, füstös illattal tér magához a bor. A kortyban, ahogy eddigi kóstolásaimkor, továbbra is a savanyúbb jegyek vezetnek: ribizli, hecsedli kerül a jegyzetbe. Tannin- és testszegény bor, az évjárat nehézségeit magán viseli. Több érettséggel többre vihetné. Nehéz megjósolnom a jövőjét: komoly, nagy bor nem lesz egy év múlva sem. De majd meglátjuk, ebből a tételből még maradt a tárolóban. Most a tehetség még látszik benne – 5 pont.

Bock Villányi Cabernet Franc 2003

Volt jó pár évig egy fajtakóstoló-sorozat a Maligánban. Az utolsó ottani cabernet franc teszten jól szerepelt ez a bor; el is hoztam belőle egy palackkal. Bontás után pedig örültem, milyen szépen tartja magát. A pohárból ugyanis áradt az egzotikus fűszerkeverék, mellette pedig kissé lekváros gyümölcsillat. Megkóstoltam, és az alkohol-túlsúly mellett málnás ízeket jegyeztem fel, no meg a lecsengésben keserű csokoládét és kávét. Három óra elteltével ezeket magyarázom a társaságnak, ők meg értetlenül néznek rám. Belekóstolok, és egy teljesen szétesett, megkeseredett bort találok a palackban. Az alkohol külön utakon perzsel ekkor már, csak fanyarság a társa. 5 pontról esett le 2-re a bor.

Turay Villányi Cabernet Franc 2004

A már citált kóstoló nagy felfedezettje. Se előtte, se azóta nem hallottam a pincéről – mint megtudtam: egy külföldi tulajdonos jött, majd ment is. Úgyhogy a Maligánban a pince egyetlen évjáratának fajtaborát vehettem meg. Illata ennek a franc-nak is lehengerlő: borsos, erdei gyümölcsös. Ez viszont még másnap is hozza mellette az ízeket is: puha tanninokon földes jegyek, kiegészülve érett fekete cseresznyével és erdei szederrel. Másnap pedig kicsit meggyes, kakaós. Hosszú, fűszeres a lecsengése, amibe az alkohol belenyom némi édességet. Fáradtságnak nyoma sincs, 6 pontra is képes a bor.

Gróf Buttler Egri Kadarka 2005

Egyik legnagyobb élményem volt ez a bor – én még ilyen szép kadarkát nem kóstoltam, benne volt minden, amit a fajtában keresek. Fűszerek, kerekség, komplexitás; mindez visszafogott kivitelben. És ez a mai napig benne is van. Halvány, már-már silleres színnel fogad a bor; enyhén barnás karimája árulkodik csak a korról. Az illat továbbra is lenyűgözően összetett: hecsedlilekvár, bors, rózsa, avar és gomba bizsergeti az orrom. A korty pedig lépést tart vele: hosszú, fűszeres; hol az édesebb összetevők uralják, hol pedig a fanyarabb komponensek dominálnak. Itt-ott a tannin is felbukkan benne, puhán. Szívesen ittam most is ezt a bort. Nálam ez bizony 9 pont.