(Az előző részek tartalmából:  Somlói Apátsági Pince Hilla Cuvée, Tornai Furmint 2002, Royal Tokaji Furmint 2005 és 2006, Oremus Mandolás, Szepsy Szent Tamás 2003.)

Szőke Mátyás Paskomi Chardonnay 2006
A címkén még az is szerepel, hogy dűlős tétel, és barrique. Pedig sok dűlőst nem éreztem benne, igaz, nem is vagyok annyira otthon a gyöngyöstarjáni terroiron, hogy csípőből kiszúrjam a dűlőket, viszont ez a bor nekem simán lehetett volna Hilltop is: kellemes, parfümös, friss, kis hordó, ízléssel, obligát vaj, zöldalma, de finoman, olajosság. Nagyjából ennyi. Semmi különös. Semmi gáz, semmi nagy erény. Dűlőfüggetlen négy pont. Nem több.

Légli Riesling 2006
Egy szilveszteri műsorból leselejtezett, Sas Józsi-szintű szóviccel kedveskednénk önöknek legitt:
- Hogy hívják a kínai borászt?
- Lég Li.

Volt már szó erről a rajnairól, ünnepelte is Alföldi Merlot. És Albert gazda is. Csatlakoznánk.

Balatonboglár különben is különleges helyet foglal el szívünkben, egyrészről odavalósi a blog.hu édesapja, Blumi, másrészről a boglári mólón ismerkedtünk meg a hetvenes évek végén a dévérhorgászat alapfogásaival.

Légli pedig új dimenziókba emeli a boglári bort.

Körtevirág, datolya, csodálatos rétek, méz és kevés kő. Gyufa. Pazar illat.

Rendkívül sűrű; glicerinjét Nobel Alfréd is megkönnyezné.

Szépen telt, gördülékeny és arányos, a glicerin mellé friss savak társulnak, tehát a nagy test friss és élénk, nem lustul, az ásványok ízben ugyan nem meghatározóak, de észrevehetők.

Szép, hosszú bor. Különös módon hosszú, mert a korty után csöndesedik, majd újra belerősít, hosszan tartja ki a kicsit cseres, savas melegséget.

Háromezer körül igazi nagy, balatoni fehér. Korrekt ár, vettem egy kartonnal gyorsan. Hét pont is megvan nekem.

És nagy boldogság, hogy ilyen léptekkel jön föl a rajnai.