Brunello kóstolót tartott a Montalcino Enoteca, nem is akármilyet. Ugyanis a frissen piacra került 2004-es évjárat palackjaiból nyitottak ki tízet. Az évjárat az első ötcsillagos 1997 óta, az évkezdő kóstoló pedig részben azt a célt szolgálta, hogy a tulajdonos képet kapjon: a friss tételek mennyire nyűgözik le a törzsvevőket. Iparkodnia kell ugyanis Suhayda Lászlónak, ha be akar tárazni egyes pincészetek boraiból, ugyanis a kurrens készletek jellemzően február közepére ki is futnak.

Magáról a Brunello di Montalcino-ról nem értekeznék, egyrészt tapasztalataim gyérek, másrészt alföldi merlot ezt kimerítően megtette már anno. Azt azért muszáj megjegyeznem, hogy könnyű rajongóvá válni egy ilyen kóstoló után. Hiába volt hangos ez az oldal is a 2003-as év megsegített negyedik csillagától, a sangiovese mellé kevert egyéb fajtáktól – ezek a fiatal brunellok szinte mind remekművek voltak. Külön kiemelném a kóstoló profi lebonyolítását: nem csak személyes élményeit osztotta meg az Enoteca tulaja az egyes pincészetekről, de majdnem minden tétel mellé jutott részletes leírás is – no meg a Consorzio del Vino Brunello di Montalcino által kibocsátott térképen László minden tétel származási helyét meg is jelölte.

Két rosso-val kezdtük a kóstolót, a 2006-os Capanna Rosso di Montalcino gyümölcsös, lendületes, a savak talán túlságosan metszők, fémesek voltak benne. Bár a rosso-kat nem a hosszú eltarthatóság jellemzi, de ennek a bornak szerintem egy év pihenés még jót fog tenni. A Sesta di Sopra 2007-es rosso-ja viszont már most jobb állapotban van: rengeteg gyümölcs, főleg meggy, finom, érett tanninok. Még időt kér ez a tétel is, de mindene nagyobb, mint a Capanna-nak – igaz, az ára is. [Előbbi 4900, utóbbi 6700 forintos áron kapható.]

A 2004-es brunello-k közül elsőként a Tenuta di Sesta pincészet által szűrt bor került a poharunkba. 30 hektáros birtok 20 hektós hordókban érlelt tétele volt ez, ami meglepően animális illattal fogadott minket. A forgatás kissé lekváros jegyeket csal még elő. Kóstolva aszalt szilvás, a kissé kilógó alkohol miatt rumos diós ízek jellemzik, a vége enyhén kesernyés. Négy-öt pont közé tenném ezt a bort.

Nem sokkal volt szebb a Lazzeretti sem: liliomos, petúniás jegyek mögül kellett kikaparni a cseresznyés illatot. A tannin markáns, de mellette a savak is magasabbak. Érdekes, ámde nem kifejezetten szép bor, könnyen adja magát, misztikum, fejtegetni való rétegek híján van. Öt pont.

A Capanna brunello-ja volt a legszebb az első hármasból. [A három tétel egyaránt 9700 forintba kerül.] Illatában érett piros bogyósgyümölcsök, enyhén rumos dióval keverve. A szájban meleg, buja, kicsit édeskés, nagyon szép struktúrával. A most bora, már remekül iható. Hat pont.

A Casanova di Neri-vel egy szinttel magasabb árkategóriába ugrottunk, a következő borokért 12700 forintot kell adni. A pincészet „sima” tétele nagy hordókban (botti-ban) érlelődött 45 hónapig. Hűvös, diszkrét illatában a gyümölcsök mellett fűszernövények is megjelennek. A fiatalság, zabolázatlanság egyértelműen érezhető rajta, de a szép struktúra, a puha tanninok, a hosszú élettartamot előrevetítő markáns savgerinc is tetten érhető. A fa is még időt kér a teljes belesimuláshoz, de jelen állapotban is már eléri a bor a hét pontot.

Az est egyetlen igazi csalódása a La Serena volt, mely illatát animalitás, és határozott ásványosság uralta, túlfőtt gyümölcsök mellett. A savak metszők, a tanninok szárítók benne, a korty végét a keserűség uralja el. Lehet, hogy pár év múlva felnő ez is a többi tételhez, de itt a 4 pontot is éppen csak elérte.

Az Uccelliera kicsit újvilági illatokkal köszönt be: édes, kompótos, kicsit vaníliás az első benyomás. Kóstolva ismét a szép struktúrát tudom kiemelni: helyén vannak a tanninok, lendületes, kicsit édes, de nem lekváros a bor. Már most jól iható, a lecsengésben feltűnő kávés kesernye az egyetlen zavaró komponens. Nálam ez is hetes.

A következő tételt egy 6 hektáros kispincészet szálította: La Potazzine Gorelli a nevük. A bor illata talán a legegyedibb volt: határozottan tejkaramellás jegy uralkodott benne. Ízében a beígért édesség folytatódik is, némi minőségi keserű feketecsokoládéval keveredve. A gyümölcsöket az áfonya, szeder, szilva képviseli. A kortyot az elegancia jellemzi, vaskos hét pont a jutalma.

A sor legdrágább tétele a Casanova di Neri – Tenuta Nuova bora volt, 19700 forintos árában közrejátszik minden bizonnyal a Wine Spectator által 2006-ban adományozott Év Bora cím is. A várakozás így ennél a bornál felfokozott volt; én nem csalódtam. Illata lenyűgözően elegáns, hűvös: markáns mineralitás, fűszernövények (kakukkfű, oregánó), és sok gyümölcs. Kóstolva az új hordó még talán túlzottan jelen van, noha a komplexitáshoz hozzáad. Kicsit édeskés, nagyon gyümölcsös, kifejezetten hosszú bor, ez nálam a nyolc-kilenc pont határán egyensúlyozik, egyelőre még előbbi pontszámhoz áll közelebb.

A Sesta di Sopra brunello-ja már most asztalra tehető. Kicsit lekváros illatű, a magas alkohol által uralt bor, amibe az ásványok azért némi izgalmat belecsempésznek. Tanninjai nem szőrösek, lecsengése kellően hosszú – szép, szép, de mégsem az én világom. 6 pont jár ennek a 16700 forintos bornak.

Nem hengerelt le a Ciacci Piccolimini dűlőszelektált tétele, a Pianrosso sem, nekem a túl direkt illatjegyek egy ilyen sorban inkább hátrányt jelentenek. (Fontosnak tartom megjegyezni: egy bor megítélésénél a kontextus szerepe igen nagy. Elképzelhető, hogy otthon, egyesével kóstolva a borokat más pontszámokat adnék nekik.) Itt a vanília telepedett rá a gyümölcsökre, elsősorban a fekete meggyre. A csersav itt sem húzta össze a számat, puha érzetű volt. Az alkohol édessége uralta az ízképet, az illat alapján meglepően szépen integrált hordót találtam viszont a kortyban. Nálam 7 pont járt ennek a bornak.

Összességében meglepően érett, már-már kész borokat kaptunk – noha mindegyikben jó pár év potenciál lapul még. A sor szépen bemutatta a pincészetek különböző borkészítési filozófiáit. Jó évjáratban, úgy tűnik, mindegyik út jól járható.

A borokról készült képeket Herczeg Ágnestől kértem, kaptam - köszönet érte.