A 2007-es év bazaltboraiból az elmúlt időszakban több borbemutatót is tartott Laposa Bence. Úgy adódott tehát, hogy bár különböző időben és helyen, de ketten is végigkóstoltuk a sort, ha nem is ugyanazt és nem is ugyanabban a sorrendben. Bob a Decanter borboltban még decemberben, vörös és fehér pedig a Monarchia borklubban január végén. A két kóstoló tanulságait és borait egy cikkbe gereblyéztük össze.
V&F: A Bazaltbor 2005-ös évjárata magasra tette a mércémet. Az akkori somlainál jobb rizlinget sokáig nem ittam, kifinomultnak és izgalmasnak találtam a szürkebarátot is. A 2006-os sor kevésbé volt már meggyőző, a juhfark magasan kitűnt abból a mezőnyből, a kísérleti hárslevelű is magával ragadó volt, de az olaszrizlingek közül csak a badacsonyit tudtam feltétel nélkül szeretni. 2007 forrósága pedig a most kóstolt sorra erősen rányomta a bélyegét – no meg némi stílusváltás is beköszöntött a pincénél. Ennek iránya pedig nem esik egybe a jelenlegi ízlésemmel.
BOB: Számomra a Bazaltbor - főleg a 2004-es és 2005-ös évjáratú boraival - a sallangmentes, mégis megkapó fehérborok pincészetét jelentette, a borba varrt terroirt. Rajongtam érte írásban is eleget (itt is és itt is). 2006-ban aztán - talán a jó évjárat hatására - kissé megkavarodott a szortiment, a korábbi borok mellett/felett újabb és újabb kísérletek és szelekciók jelentek meg, én pedig megzavarodtam közöttük, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Meglehetős kiváncsisággal készültem ezért a 2007-es borok befogadására, hátha sikerül legalább megközelítőleg betájolnom, hogy a Laposa Bence nevével fémjelzett új irány merre is vezet tulajdonképpen.
Csobánci Sárgamuskotály-Rajnai Rizling Cuvée 2007
BOB: Laposa Bence szerint a sárgamuskotály szinte az egyetlen illatos fajta, amivel érdemes foglalkozni. Azért túlzásba ezt sem vitte, rajnaival házasította és acéltartályban készítette el. Az alapanyag a Csobánc keleti lankáiról származik. Az eredmény pedig minden, amit eddig a pincészetről nem hittünk, vagy nem akartunk hinni. Illatos, reduktív. Mint akin átgázolt egy Hilltop-henger. Ennek ellenére persze egyáltalán nem rossz bor, sőt. Ásványok, halvány alma, még halványabb szőlőlevél illatával kedveskedik. Szájban enyhén muskotályos, szép, hosszú utóízű, viszont a 13 foknyi alkohol egy kicsit kilóg belőle. Levegőzéssel a muskotályos jegyek erősödnek benne. Tehetség, azaz 5 pont.
Somlói Juhfark 2007
V&F: Meghökkentő volt a sor nyitása: juhfark. A 2006-os lécet nem sikerült 2007-ben átugrani, ez év közben is látszott, így egy könnyed bort készítettek az alapanyagból Bencéék. Virágos illatába kis viaszosság keveredett, némi túlérett birssel. Az íze ennél egyszerűbb, a jól iható jelzővel írható le. Mindene közepes: teste, alkoholja; egyedül a savak lógnak ki ebből, felfele. A lecsengése határozottan gyógyszeres-kesernyés. Szolid 4 pont.
BOB: A kettőezerhatos juhfarkot mai napig egyik kedvenc boromként tartom nyilván. Nagy volt és áradó, ásványos és komplex. Hamar ki is ürült a pincéből és a kereskedelemből is, a 2007-es utód pedig láthatóan egy számmal kisebb gúnyába lett öltöztetve. Zöldalmás, birses illata kedves és harmonikus. Szájban kerek, jól iható, kissé egyszerű bor. A korty végében elegáns kesernyék játszadoznak. Nekem nem sok a sav, ez talán egyéni ízlés kérdése. Hibái nincsenek, viszont erénye sem túl sok. 4 pont teteje.
Badacsonyi Olaszrizling 2007
V&F: Újabb meghökkenés: az alapanyag 50%-a acéltartályban erjedt, érlelődött. Bence ízlését tükröző bor, az elkészítése során a végső paramétereket előre meghatározták, egy kevés maradékcukor szándékosan maradt benne. Illatában körtét és szőlőt találtam, ízében alkoholhangsúlyt, lomhaságot. A cukor itt inkább elfed, mintsem kiemel. Nálam alig 4 pont.
BOB: A bor több kisebb területről származik, így egyfajta birtokborként kerül forgalomba. Talán a szétaprózóttság miatt, talán a félig acélos érlelés miatt számomra nem olyan karakteres, mint a korábban megismert bazaltborok. Rizlinges kesernyék, mandulásság és sok alkohol jellemzi az illattól egészen a lecsengésig. Könnyen érthető és jó ivású bor, de a szeszek sajnos megborítják a harmóniáját. 4 pont alja.
Nagy-Somlói Olaszrizling 2007
V&F: Nálam az est győztese, már-már a 2005-ös okozta örömöket hozta vissza. Sokkal hűvösebb, zárkózottabb illatú, mint a badacsonyi. Citrusokat és csonthéjasokat szagolok, enyhe hordót, annyit, amennyit még szeretek. A korty koncentrált, telt. A savak elevenek, vibrálnak, lendületet adnak. A lecsengés hosszú, de se mandula, se rezeda nincs benne, van viszont mineralitás, 6 pont.
BOB: a Somlai Rizling a 2004-es évjárat óta folyamatosan és megkérdőjelezhetetlenül a kedvencem a Bazaltbor-skálából. Karakteres, maszkulin, szép savú, elgondolkodtatóan ásványos szokott lenni. A kísérletezőkedv szerencsémre 2007-ben is elkerülte, megmaradt a hagyományos nagy ászokhordóban, így számomra talán a kóstoló legautentikusabb, "leglaposásabb" bora lett. A citrusos, virágos illatvilág, a leheletnyi fa nyomai, az ásványok, a karakteres, zamatos korty jó harmóniával és hosszú lecsengéssel most is elvarázsol. Én ide teszem a voksom, mondhatni talán tüntetőleg is. Vaskos 6 pont.
Bazalt Cuvée 2007
V&F: 2007-ben az olaszrizling mellé csobánci pinot blanc került. Illatában harsány, nagy csokor tavaszi virág üti meg az orrom. Később némi gyümölcs is felzárkózik mellé, de főleg ízben jelennek meg a gyümölcsös aromák. Lendületesen indít a korty, de a közepére el is fárad, a hajrát nem bírja, leül. Ennek ellenére egy könnyed vacsora mellé el lehet iszogatni, erős 4 pontot adtam rá.
BOB: A Bazalt Cuvée-vel én úgy vagyok, hogy mikor frissen piacra kerül, számomra általában értelmezhetetlenül és öncélúan ásványosnak tűnik, hogy aztán egy-két év múlva már teljesen más borként varázsoljon el. Az idő kiműveltebbé és decensebbé szokta tenni. Ezért nem is lepődök meg, mikor a 2007-es Bazalt Cuvée-ben ugyanúgy nem fedezek fel szinte semmit az ásványokon kívül, mint korábbi évjárataiban. Pici virágot talán. Szájban strukturált, de kicsit kesernyés. Fiatal nagyon. Ez a bor arra való, hogy szépen bedugjuk egy pince mélyére és legalább egy évig rá se nézzünk. Megéri a várakozást. Jelen állapotában 5 pontot osztok rá.
Badacsonyi Szürkebarát 2007
V&F: Az est csalódása, nálam. A színében rózsaszín villanások is megjelennek, illata édeskés, túlérett gyümölcs, mazsola és kis hordó fedezhető fel benne. Ízében az alkohol dübörög, a savaknak semmilyen teret nem hagy. A lecsengés pedig csak ront a képen: keserűség árad szét a nyelvemen. 3 pont.
BOB: A szürkebarát száraz verzióban nehéz műfaj, hajlamos a savait elhagyni. A kettőezerhetes esztendő pedig igazi savgyilkos volt. A badacsonyi szürkebarát ennek megfelelően nem lett egy kifejezetten délceg bor. Illata visszafogott, virágos, enyhén mézes. Haványan friss must aromái is meglibbennek a pohár felett. Szájban tömör struktúrájú, de a gerincét nem a sav adja, hanem az alkohol. A korty vége krémes kesernyékbe fordul, melyek a lecsengésre is rányomják bélyegüket. Némi jóindulattal eléri a 4 pontot.
Rizling2 2007
V&F: Azaz rizling a négyzeten. A legszebb rajnai és olaszrizlingek találkozása az új fahordóval. Illatban legalábbis egyelőre a hordó dominál, mellette virágos, citrusos jegyek. Ízben a komoly test, finom krémesség a meghatározó, kicsit kilógó alkohollal, még (?) nem integrálódott fával. Lecsengésében a magas extrakt és az alkohol édességet csempész. Idővel szebb lehet, most 5 pontot ért nálam.
BOB: Ha minden igaz, ez egy prémiumbor lesz a Laposa-szortimentben. Jelen állapotában azonban még a Bazalt Cuvée-nél is kócosabb, ziláltabb. A friss, rajnais szőlősség, virágok és alma aromái mellett erőteljes hordós aromák uralkodak felette. Szájban nagy testű, idővel harmonikus is lehet majd, de ez a nagy test ma még szerteszalad, rendezetlen, kócos frizurájú. Sok sav és alkohol érződik, de egyik itt savanyít, másik ott fűt, nincs benne még rendszer. Minimum egy, de inkább két év múlva kellene újrakóstolni. Nálam potenciális pannon klasszis, de jelen állapotában inkább 5 pontot érdemel.
Badacsonyi Rózsakő 2007
V&F: A kéknyelűt és budai zöldet keresztezte 1957-ben dr. Király Ferenc, Badacsony 36 néven is ismert fajta. Savgyűjtőnek kikiáltott szőlő; 2007-ben azonban a forróság ezt is megviselte. Túlérett illatokkal mutatkozik be, birssel, virágokkal, kis mandarinnal. Íze nem hozza ezt a komplexitást, egy kedveskedő édes bor, erények és hibák nélkül. A korty közepe üres, lecsengése rövid. 4 pont.
BOB: Egy újabb kísérlet. A rózsakőt mostanában arra használják, hogy a budai zöld helyett a kéknyelű porzója legyen. És ha már oda kell ültetni, bort is szűrhetünk belőle, nemdebár. Laposáék ezt az alapanyagot a badacsonyi kutatótól vásárolták. Illata szinte traminisen rózsás, florális, enyhén déligyümölcsös. A 12 gramm cukor mellé szájban is nagy test, sok alkohol párosul. Az íze azonban egyszerű, fő erényei a cukorban rejtőznek. Hibája persze nincs, ez éppen feljogosítja 4 pontra.
Badacsonyi Olaszrizling Válogatás 2007
V&F: A végére egy olyan bor került elő, ami lehet, hogy nem is fog megjelenni a polcokon. Kis területről származó szőlőt dolgoztak fel külön Laposáék, a badacsonyi terroir bemutatása a cél vele. Én bevallom nem értem, hogy akkor miért kap ennyi új hordós érlelést egy tétel? Így leginkább a finoman pörkölt hordót éreztem az illatban, az ásványokat, trópusi gyümölcsöket úgy kellett kihámoznom mögüle. Ízében is a fa dominál, kíváncsi vagyok, elbír-e idővel a közepes test vele? Lecsengését az alkohol megédesíti ennek is. 5 pontnál többre nálam nem volt jó.
V&F: Összességében nekem csalódás volt a kóstoló, az eddigi nagy kedvenceimhez méltó bort összesen egy pohárban leltem. Szomorúságomat fokozta, hogy az eddig visszafogott árak merészen elszálltak, 2500 forint alatt csak a badacsonyi rizling maradt.
BOB: Az kétségtelen, hogy Laposa Bence legalábbis részben szakítani látszik a hagyományos Bazaltbor-stílussal. Középpincészet lebeg szemei előtt, a nagyobb mennyiségű értékesítéshez pedig törvényszerűen populárisabb stílusú borokat is piacra kell dobnia. Számomra a legszebb mégis a hagyományos Bazaltbor-értékeket megcsillantó somlai olaszrizling volt. Kérdés, hogy a kísérletezés időszakos-e, avagy hosszú távon is ebbe az irányba fogja vinni a pincészetet. Hogy feláldozható-e egy komoly értékeket felmutatni képes terroirborászat a popularitás oltárán, avagy megfér egymás mellett a két stílus. Az idő majd talán eldönti.
Utolsó kommentek