Mindig is érdekelt, hogy van-e létjogosultsága a hordóválogatásoknak, szelekcióknak; ki hogy nevezi éppen saját megkülönböztetett tételét. Épp ezért most egymás mellett kóstoltam két Tóth István bikavért. Mindkettő 2003-as alapanyagból készült, beszerezni pedig azonos időben, a pincében sikerült őket. A fő forgalmazónál jelenleg a válogatás még nem kapható. Az objektivitás végett alufóliába tekertem a palackokat, így napokig nem tudtam, épp mit is iszok?
Tóth István Tradicionális Pincészetéről, és bikavér-fronton betöltött jelentős szerepéről most nem értekeznék, az elmúlt években ezt többen, többször megtettük. A bikavérrel magával azonban bizonytalan vagyok: milyen pohárban mutatja legelőnyösebb arcát vajon? [Ha valakinek van erre vonatkozó tapasztalata, ossza meg velünk!] Közvetlenül bontás után mindkét tételt megszagoltam egy bordeaux-i és egy burgundi kehelyből is. A rögtönzött teszt alapján végül burgundi pohárból fogyasztottam el a borokat; egész egyszerűen izgalmasabb volt mindkét tétel illata ebből a pohárfajtából.
A pohárba töltés után egyértelmű volt: nem a szín alapján fogok különbséget tenni a két tétel között: mindkét bor ugyanolyan volt, leginkább sötétpiros, éppen csak bordóba hajlóan mély. A pár órás intenzív faggatás, valamint a másnapi visszakóstolás alapján nálam egyértelműen a sima tétel nyerte a kóstolót, nem volt olyan időpillanat, amikor a válogatás jobban, vagy csak megközelítőleg is ugyanolyan jól szerepelt volna. Ezt hívják rajt-cél győzelemnek. No persze annyira nem volt csúfos a veresége.
Tóth István Egri Bikavér Válogatás 2003
A legelső szippantásnál egyértelműen meggyes illatok jönnek a pohárból, de nem csapnak orrba. Zárkózott, lassan megnyíló bor ez. A burgundi pohár jobban megoldja a nyelvét, teret enged némi fűszerességnek is, a meggy egyre érettebb lesz benne. Meglepően élénk savú, már-már kicsit karcos első érzetre a bor. A levegőzés ezen segít, a savérzet tompul közben. Friss, fiatalos az összhatás, a meggy-dominancia végig megmarad benne. Idővel a vége kissé kesernyéssé válik, a tanninok enyhe éretlenséget mutatnak. Éppen hogy csak öt pont.
Tóth István Egri Bikavér 2003
Itt már az első szippantás is izgalmas: érett gyümölcsök – meggy itt is van bőven – és markáns fűszeresség. Az édesebb jegyek (kardamom, ánizs) uralkodnak ennél a bornál. A korty is ígéretes: nagyon egyben van benne minden. Markáns, de szép savak; meleg, de nem túlzott alkohol; érezhető, de nem karcos tannin. Egy enyhe puncsosság is megjelenik benne idővel, de még ez is jólesik. A gyümölcsök közül itt érdekes módon inkább a szilva dominál. Telt és harmonikus az összkép, a lecsengés is hosszú, szép. Érzésem szerint épp a csúcsán lehet a bor, jutalma erős hat pont.
Ahogy emlékeimben kutatok, nem rémlik, hogy valaha is a sima bikavér jobban tetszett volna válogatott nagytestvérénél. Igaz, soha nem kóstoltam őket egymás mellett, vakon. Az eddigi itteni tapasztalatok is azt mutatják: István válogatott tételei rendre jobban szerepeltek az alap sorozat tagjainál. Kíváncsi vagyok kedves olvasóink ez irányú, és különösen a 2003-as borokkal kapcsolatos tapasztalataira.
Utolsó kommentek