Hűséges olvasónk, lackó Eszterbauer-borokat kóstolt, és élményeit posztba rendezte, amit mi köszönettel közre adunk.

Egyre inkább úgy tűnik, valami történik Szekszárdon. Valami 21. századi villányi csoda. Mert egyre inkább felfedezzük Szekszárdot. Részemről legalábbis biztos. És úgy látom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Takler, Dúzsi, Vesztergombi (F. és J.), Heimann, Vida, Pálos Miklós... Isten lássa lelkömet, nem szeretnék én kihagyni senkit. Ebbe a sorba zárkózik fel Eszterbauer János és barátja-rokona-unokatestvére, Pálinkás Laci. A múlt héten, társaságunk legnagyobb örömére, módunk nyílt megkóstolni az Eszterbauer Borászat aktuális kínálatát. Épp egy nem túl régi „poszt” szólt garázspincékről, meg a klasszikus ár-érték arányról. Meg a kadarkáról. Hol a helye és mi is az? Az én válaszom már megszületett: Szekszárd és Eszterbauer.

Volt itt 6 bor. Tehát hogy ne csak Szekszárdról ömlengjek, hanem a minden objektivitást nélkülöző kóstolásról is szó essék, következzenek a kóstolási jegyzetek.

Eszterbauer Rozé 2008
Ennyi szénsavat régen találtam borban. Merthogy szénsav kell a rozéba, ez az én személyes alapállapotom. Node hogy egy rozé kapásból fröccs legyen? Egy palacknyi mennyiség jutott egy pohárba. Talán kicsit éretlen alapanyag, mindenesetre kemény(ke) savak, friss, ropogós, boros rozé. Nem mondom, hogy feltétlenül a trendi, standard fajtából. Valahol félúton a villányi tompaság és a Konyári-Balla-féle gyümölcsbomba között. Nem éreztem semmi különös, megkapó értéket benne, viszont nagyon tudnám inni. 4 pontra mindenképp érdemes.

Eszterbauer „Nagyapám” Kadarka 2007
A pincészet „alap” kadarkája (bár a csúcs kadarkák tartanának itt, kérem). Hordót sosem látott. Nem is kellett volna neki. Aszalt szilva, málna, kis fűszeresség, melegség a javából. Megkóstoltam volna tavaly is. Fűszeres bogyólé. Hiba nélkül. Az, aminek a kadarkának lennie kell. Semmi nehézség, ideális sav, minimális tannin. Érett alapanyag, hozzáértés és nagyon tömény behízelgés. Amolyan szoktató vörösbor. 5 pontos. Felülről.

Eszterbauer „Nagyapám” Kadarka válogatás
Mert ilyen is kell. Ha az előbbi bor aszalt szilva volt, akkor ez az abszolút keszicés bíbelődés. Mert a keszice Erdélyországban a hosszú órákon át, itt-ott kicsit odapörkölt, töményre főzött szilvalekvár – és ez nagyon szépen benne van a borban. Csupa gyümölcs. Nem súlyos, de nehéz bor. Csoda dolog az, hogy egy pince egy fajtából két stílust képvisel. Ez sem látott hordót, viszont fakádban erjedt, és utána került tartályba. Imádom Balla Géza kadarkáját, de itt azért eszembe ötlött: nem biztos, hogy felétlenül kell az a fa a veresnek. Barátkozik a lelkem az acéllal is. Talán a legszebb kadarka, amit kicsiny hazánkban kóstoltam. A maga műfajában magabiztos 7 pont.

Eszterbauer „Tüke” Bikavér 2006
Kékfrankos, cabernet sauvignon, franc és kadarka házassága. Állítsuk ki a Szekszárd táblához, hogy mondja a betérőknek: én vagyok a szekszárdi bikavér. Kóstolj meg, barátom. A sauvignon újhordóban ért, nekem ez kicsit kikönyökölt a borból, ami egy házasításnál talán nem a legszerencsésebb, ennek ellenére kerek, gyümölcsös bor, a frankostól örökölt éles savgerinccel. Talán a legkevésbé ő maradt meg egyre pusztuló agysejtjeim zugaiban. 5 pont. Amolyan közepes ötös.

Eszterbauer „Tanyamacska” Pinot noir 2006
Töltésnél jött a szép, összetéveszthetetlen barnás, terrás szín. Illatban kicsit acetonos, úgy tűnik, ez hozzátartozik a pinot-hoz vagy a magas alkoholhoz. Erre bizony választ várnék. Mint fajta talán nem a legegyértelműbb. Van benne gyümölcs, meggy, cseresznye, de van benne nehézség is. Mint vörösbor nagyon szép. Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, a magyar pinot élmezőnyben helye van. 5 és 6 pont között.

Eszterbauer „Mesterünk” Cuvée 2006
Mesterünk mestere Vesztergombi József volt. Tisztelgés előtte. Egy olyan bor, aminek feltétlenül helye van egy pincészet kínálatában. Egy klasszikus bordói cuvée. Szép hordóhasználat, szép illatok, kerekség, báj, kellem. Hibátlan, szép bor...de...szóval...van úgy, hogy gyönyörű valaki, mégsem szeretünk bele. Talán, mert van belőle még egynéhány. A maga kétezer forint körüli áráért biztos helye van az ünnepi asztalokon. 6 pont.

Szekszárdon határozottan történik valami, ami nagyon jó. Szekszárd egyedi és utánozhatatlan. Kell nagyon ez a fajta báj, kedvesség, amit ez a borvidék tartogat. És kellenek az Eszterbauer Jánosok is, akik a hatalmas üzlet reménye helyett szerelmükre áldozzák pénzüket. A címkéken pedig minden ott van, aminek ott kell lennie. Ipacs Géza újabb nagyszerű alkotásai. Úgy tűnik, a látszat ellenére így kerek a világ.