Már a címadásnál bajban voltunk, hiszen a modern magyar borászat néhai vezéralakjának nevét merőben ízléstelen lett volna a tilóval összefüggésbe hozni, másrészről kevés olyan ismert pincészet van, amelynek integrálása e sorozatba hasonlóan indokolt, hiszen a Gál-borokról alig esik érdemben szó. Így a borászatot elvben immár négy éve vezető ifj. Gál Tibor nevét, pontosabban a borral is vállalt becenevét vettük elő, ami viszont kínosan jól passzol a címhez (mi kérünk elnézést). Ami a borokat illeti, sajnálatosan sokatmondó momentum, hogy tiloláshoz munkaerőt még soha nem volt ilyen nehéz toborozni. Szinte könyörögni kellett, hogy összejöjjön az a négy-öt szerző, aki hajlandó finanszírozni a Gál-bor és riválisának beszerzését. Ez egy soha ki nem mondott, de most látványosan kibukott véleményt tükröz: Gáléknál elvált az ár és az érték. Ezt az előszót még az egyes párbajok leadása előtt írom [AM], így magam sem tudom, hogy a kóstolások tükrében ez a vélemény alaptalan előítéletnek vagy kiforrott bölcsességnek bizonyul-e.

Gál Tibor Pinot Noir 2005 (AM)

Ha olyan a fogadjisten, mint az adjonisten, akkor ennek a bornak legfeljebb pinot- és/vagy Gál Tibor-rajongóknál van esélye megmelegedni. 2200 forint nem sok egy pinot-ért, de a nyitó élményért dupla felárasnak tűnik. Finoman pezseg, az illatot harapófogóval kell kihúzni belőle, kóstolva pedig szelíd, mint Fásy Zsülike a Drága pici szívem közben. Aztán ha adunk neki időt, és minden rezdülésére figyelünk, meg lehet kedvelni. A színe olyan halovány, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az illatban eleinte valami ecetes jegy kóvályog, aztán levegőzéssel széna, baromfiudvar, nyereg, szamóca és citromfű sejlik föl. Ám ahhoz, hogy ebből bármit észleljünk, maxra kell zoomolnunk a nyálkahártya optikával. Kóstolva is szerény, ám kétségtelenül harmonikus. Jellegzetes pinot-s savszerkezet, cseresznyés-szamócás díszítőjegyek, alig érzékelhető cseresség. Hogy Heim Pétert is behozzuk a képbe, a lecsengés intenzitása „szuboptimális”, de az a kevés, ami érzékszervileg megragadható, teljesen tiszta és zavarmentes. Az évjárat nyűgét és nyilait derekasan állja, és örömtelien hordómentes. 5 pont (2190 Ft)

St. Andrea Pinot Noir 2006 (AM)

Az első széria szűretlen volt, és nekem nagyon tetszett. Aztán olyan tempóban kezdett megborulni, hogy visszahívták a kereskedésekből, és utószűrték. Ez már a viszonylag tükrös, cenzúrázott változat. Sötétebb és sokkal erőteljesebb, mint a Gál Tibor. Az illatban gesztenyeméz, erjedt eper, nedves széna és ánizs. Érdekes. Kóstolva húsos, remek savakkal, cseresznyemagos, gombás, kissé fanyar ízjegyekkel. Jóval súlyosabb egyéniség, mint a 2005-ös Gál. A vége szaftos, gyümölcsös, jól érzékelhető, de nem húzós tanninokkal. Önmagában kóstolva, és nagyon föltekert potméterrel a Gál Tibor harmonikusabb, de étel mellett a Gál meghalt, a St. Andrea virult. 6 pont (2940 Ft)

Gál Tibor Pinot Noir 2004 Sík-hegy dűlő (dagadtos)

Elsőre sajnos dohos palackba futottunk, és bár a bor becsületesen tartotta magát, végül mindent benőtt és megfojtott a nedves rohadás. A csereüveg már tiszta, egészséges, de meglehetősen visszafogott illattal fogad. Forgatással elsősorban egries-pinot-s ribizli, kakaó (de úgy tűnik, nem a hordótól, az mindvégig észrevétlen), gumicukor, idővel pedig egyfajta őszibarackra hasonlító aroma, melyet néha burgundi boroknál is érzek, de minden nagyon halványan. Kóstolva közepesnél nagyobb testű, és az illathoz hasonlóan erőtlen kicsit: az ízek nem töltik be kellően a szájat, a struktúra a némileg tompa savak miatt nem elég feszes, így a korty a kerekség és lomhaság határán dülöngél, de még a jó oldalon landol. Összeségében lenyelésig ez a pinot nekem így 6 ezer magasságában gyenge és túl egyszerű is, viszont a finisben óriási hajrát nyit, az utóíz jóval intenzívebb és komplexebb, mint addig bármi a borban, ezzel pedig sikerül 6 pontig kapaszkodnia. A savak miatt viszont már nem tartogatnám sokáig. (5970 Ft)

Gróf Buttler Pinot Noir 2004 (dagadtos)

Másfél éve kóstolhattam először ezt a bort, azóta is a legjobb magyar pinot noir számomra, így az összevetés nem túl fair.  (Bár annak idején a Buttler még olcsóbb is volt valamivel.) Halvány rubin szín, téglás karimával, opálosan. Az illat intenzív és egészen komplex, megőrizte múltbéli értékeit, de újabbakkal is gazdagodott az érésnek köszönhetően: a régtől meglévő csipkebogyós, ribizlis, avaros és főleg rózsás jegyek mellé immár gombássá, füstössé is nemesedett. Szájban is javult, a tavaly még kissé agresszív sav kezd integrálódni, a szerkezet így tökéletes, a nagy glicerines test pedig sós-borsos rózsaolajként hömpölyög a szájban. Áradó korty, hosszú és gazdag lecsengés – már nagyon közel a csúcsához, szerintem még idén el is éri. 8 pont. (cca. 4000 Ft volt)

Gál Tibor Egri Cabernet Franc 2005 (palack)

Szép sötétbe hajló bíbor szín, nem túl vastag gyűrűvel. Orrban először fülledt volt, nagyon kérte a levegőt. Szellőzés után inkább visszafogott, tiszta gyümölcsös illat maradt, cseresznyebefőttre emlékeztetett leginkább. Eper mellett aztán jött némi paprika és füst is, csipetnyi étcsokoládéval fűszerezve. Szájban közepesnél nagyobb intenzitással indul: remek savakkal és puha tanninokkal. A korty második felében aztán mindez olyan szépen belesimul a vastagnak nem éppen mondható testbe, hogy lendületét veszti, és kellemes emléket hagyva, ám túlzottan gyorsan búcsúzik. Ízében megkapjuk az illatban ígért piros gyümölcsöket – főleg a második félidőtől – némi kesernyével kiegészítve. Jóízű, gyümölcsös, kerek, a fajtához képest viszont inkább könnyed, kedves bor. Napokkal bontás után is vastag 5 pont. (2830 Ft)

Chateau Teleki-Villány Cabernet Franc 2005 (palack)

Sötét bíbor szín, vékony gyűrűvel. Illata a közepesnél intenzívebb, rögtön ugrik és stabilan hozza a formáját. Frissen főzött szilva és eperlekvár, puncsos hízelkedés, kevés avar és gomba. Ahogy szellőzik a pohárban, túlsúlyba kerül a puncsosság, és kezd túl egyszerűvé válni. Szájban is inkább intenzív, határozott savakkal, határozott, a korty végén már eléggé szárító tanninokkal. Teste a közepesnél vékonyabb, lecsengése főként a tanninnak köszönhetően hosszú, ám nem túl izgalmas. Íze harmóniában van az illattal: édes, gyümölcsös, puncsos, kesernyés. Inkább gasztrobornak mondanám: étel mellett sokkal jobban mutat, mint egyedül. Önmagában egysíkúvá tud válni, nem lehet olyan kellemesen kortyolgatni, mint Gál Tiborét. Az 5 pont megvan, de jó fél ponttal haloványabban azért. (2580 Ft)

Gál Tibor Egri Bikavér 2005 (BOB)

Tükrös, nem túl intenzív színű, enyhén barnába forduló szélű. Illatában cigánymeggy és fás kesernyék, de valahogy maga az illat sem túl intenzív. Forgatással halvány hordós dohosság tör magának utat. Nehéz évjárat könnyű bora - szólal meg bennem a rosszindulat. Pici zöldesség is mocorog az illatban, elegáns, fűszeres-papíros jegyekkel kísérve. Még tovább forgatva a vegetális jegyek erősödnek, később az illat az elegancia irányába tolódik, a hordó pedig egyre intenzívebb lesz.

A korty elsőre kesernyés, mi több: erősen kesernyés. Ugyanakkor kellően intenzív, a szájat rendesen betölti. Telt struktúrájú, az alkohol jól fűti, az összkép az intenzitás mellett is jó egyensúlyú. A korty közepéből viszont hiányzik némi gyümölcs, ez okozza a kesernyés hatást. A második pohártól (mit tesz az idő s a levegő) a kesernyék szépen eltűnnek, helyüket elegáns fűszerek veszik át. A cserzőanyag szép, sima, nem túl intenzív. Az utóíz viszont marad kissé fanyar, meggymagos, közepesnél kicsit hosszabb.
Erős 5 pont a vége (2450 Ft).

Tóth István Egri Bikavér 2003 (BOB)

2003-as létére sokkal fiatalosabb színű, mint társa a kóstolásban. Talán még egy pici lilás magot is felfedezni vélek. Ugyanakkor színanyagban gazdagabb, sötétebb is a látvány. Illatban először erős hordósságot érzek, jóval erősebbet, mint a Gál-bikánál. Mellé kissé túlérett szilva, meggy, halvány széna, némi puncs érkezik. Fásabb, érettebb, intenzívebb és gyümölcsösebb. Talán édesebb is ezért. Forgatással aztán a fa besimul, a gyümölcs és széna erősödik. Fordított utat jár be, mint a Titi-bika.

Szájban a szilva, a meggy és a széna viszi a prímet, halvány fás fanyarsággal kísérve. A Gál-bikánál talán picit nagyobb testű, ugyanakkor legalább olyan harmonikus. A tanninjai egy picit érdesebbek. Gyümölcsösebb a korty, ugyanakkor érezhetően korosabb is. Az utóíz viszont rövidebb, mint várnám, és az összhatás is arra mutat, mintha egy picit túl volna a csúcsán ez a bor. Élmény tekintetében egyébként szinte teljesen egyezik Gál Tibor bikavérével, talán a százas rendszerben is csak 1 ponttal tenném magasabbra. Stílusában viszont itt inkább a kékfrankos gyümölcsei dominálnak, míg a Gál-bika hűvös, fás-pinot-s eleganciával szedheti áldozatait. A stílusbeli különbségtől eltekintve Tóth István 2003-as bikavérje is erős 5 pontnyi élményt nyújt nekem (1990 Ft).

Gál Tibor Chardonnay 2006 (WY)

Az egri chardonnay-m – ha emlékezetem nem csal, '98 táján ismerkedtem meg vele (fehér bordói palack, a címkén ágaskodó ló). „Nagyformátumú bor, szokatlanul nagy potenciállal. Egy Montrachet-ra emlékeztet” – írta akkori borvezetőm. Később azt is megtudtam, hogy finom seprőn, fahordóban érlelt. De mindez lényegtelen volt amellett, hogy nagyon szerettem, és rajongásomat sok-sok palack megvásárlásával fejeztem ki. Aztán hosszú szünet következett, így kíváncsi voltam: hol tart ma a Gál chardonnay, avagy hol tart ma az orrom?
Érettebb, aranylóba hajló szín. Illatában ropogós nyári alma, trópusi gyümölcsök, barack, kevés fás füstösség, kovásság, szellőzés után pedig határozott citrusosság. Az illatban karakteres, de egyáltalán nem bántó fa az ízben is nyomulna, de mellette ott az izmos, jól szálkásított test a hozzá illő fickós savakkal és sajnos bántó alkoholhangsúllyal, ami a lecsengést pálinkássá teszi.
Egy nap pihenő jót tett testének-lelkének, illata sokrétűbbé vált: grépfrút és sok egyéb citrusféle, aztán őszibarack, ananász, birs, sárgadinnye, kis vanília és fűszeresség. Szájban krémes, telt, remek extrakt-sav arányú, zamatos. Ha a hossza illeszkedne a szélességéhez, és a korty végében nem tűnne fel egy kis zavaró savanyúság az égető szesz kíséretében, harmonikusabbnak és nagyobbnak is gondolnám, de így is megér 6 pontot. (Albert gazdának majd vörös és fehér kollégának is tetszett) (3150 Ft)

Juhász Egri Chardonnay 2006 Barrique (WY)

Eger feltörekvő ifjainak fehérborai eleddig elkerültek. (Ellenben vöröseik közül a 2002-es bikavér hosszú időn át vezette titkos besztbáj listámat.) Ezt a bort az isten is arra teremtette, hogy a Gál chardonnay-val összevessem: évjárat, feldolgozás módja, ár... És ezzel sajnos a rokon vonások sorának vége is szakad. Illatában mindent eluralnak a pörkölt illatok, kicsit odaégetett földimogyoró, odakozmált dió, égő gázolaj. Hosszas szellőztetés után kerül elő a mélyből némi citrusosság és trópusi gyümölcsök egyike-másika. Szájban méla unalom, lágyak a savai, nincs benne lendület, és persze a sok fa minden zamatot elfed, csak az alkoholt nem – az ebben a borban is több a kelleténél.
Másnapra az illatában kicsit visszafogottabbá válnak a pörkölt jegyek, ellenben megjelenik az alma, jobban érvényesülnek a citrusfélék, markánsabbá válik a tropikális vonal, szájban azonban továbbra is mindent visz a fa: íze a kesernyésre égetett toastkenyeret idézi. Érdekes ugyanakkor, hogy a pörkölt jegyek mellett határozott sós-ásványos ízvilág is kibontakozik, ami még a viszonylagos savhiánnyal együtt is ad némi izgalmas zamatot a bornak. Kár a sok fáért. A kevesebb talán több lett volna. Így a 4 pont alját rugdossa. (2200 Ft)

Korábbi tilolások:
Frittmann
Bock
Szeremley
Nyakas

[A kép forrása: http://www.junibor.hu/?tag=gal-tibor]