Címkék

Utolsó kommentek

  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • tiboz: A cikkben a Château Beau-Séjour Bécot pincészet 2011-es évjáratáról esett szó. Most találtam egy c... (2015.10.22. 12:48) Bordeaux en primeur, Budapest
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

  • Hibás feed URL.

Alkoholista a Facebookon

Great white hope

Olaszrizlingsiralom

2009.04.28. 07:00 - alföldi merlot

Az olaszrizling olyan nagy reménységem nekem, hogy valahányszor lebőg a furmint, én hátradőlve bazsalygok, mert tudni vélem, hogy nincs minden veszve. Él még fajta e hazán, melynek lesz méltó nagy híre. Mi sem egyszerűbb persze, mint a pénzcsapot megnyitni, és néhány palack árán kísérletileg megalapozni vagy eloszlatni e nagy reményt. De a próbát egyre csak terveztem, mintegy öntudatlanul is védve a schadenfreude forrását.

A hétvégén azonban eljött a szembesítés ideje. Fogtam egy Györgykovács olaszrizlinget meg egy Bussayt, és akkor már egy Szepsy Furmintot is, és végül egy Geyerhof zöldveltelinit. Az utóbbival már bőven átléptem a tudomány álcája mögötti kéjes dorbézolás területére, de ki mondta, hogy a kutatás nem lehet élvezet. Györgykovács olaszrizlingje számomra etalon. Minden újonnan fölbukkanó olaszrizlingnek hozzá kell felnőnie, és ezen az sem változtat, hogy akadt már olyan, ami fölé kerekedett. A 2006-os Györgykovács mellé bontott 2006-os Bussay amolyan kísérleti tétel volt, tudtommal nem került kereskedelmi forgalomba, én az Etyeki Pincefesztiválon vettem belőle néhány palackkal (másfél rugóért alkalmi vételnek tűnt). Aztán jött a Rizlingodisszea rutinkörét nagy jelentőségű kísérletté átminősítő Szepsy Furmint, amit én mindig is szerettem, és örömmel láttam, hogy a furmint grand prix-n is súlyosnak találtatott. A Geyerhof pedig egy tizenöt hektáros biodinamikus pincészet Kremstalban, ami a Festetics Palotában rendezett Renaissance des Appelations bemutatón jött velem szembe, és én azonnal beleszerettem. Ez a boruk az osztrák Intersparban 11 és fél euró.

Meglepetésből meglepetésbe bucskáztam. Arra számítottam, hogy a Györgykovács állni fogja a sarat a Szepsyvel, sőt arányosabb felépítésűnek, harmonikusabbnak fog bizonyulni. A Bussayt sötét lónak gondoltam, mivel a korábbi kóstolások közepesnek mutatták, de az idő mindig Bussaynak dolgozik. A Geyerhoftól sokat vártam, de volt egy olyan félelmem, hogy koncentrációban túlságosan elmarad a Szepsy mögött ahhoz, hogy egyéb erényei kiegyenlítsék ezt a hendikepet. A Szepsy nagyságában nem kételkedtem, de kíváncsi voltam, hogy a szabvány nagy-furmint betegségeket – magas alkohol, pörölyszerű savak, fémes kesernye - mennyire emeli ki a vegyes kóstoló.

Kezdjük a legnagyobb buktával. Ahogyan már említettem, Györgykovács számomra a magyar olaszrizling-etalon. Igaz, a 2006-osról legutóbb ezt írtam: „Mostani állapotában inkább öt [pont], de a hat némi fektetéssel garantált, és csalódás volna, ha soha nem érné el a hetet.” Majdnem egy évvel később távolodni látszik az a hetes. Először is iszonyúan kénes volt. Legalább két napig. Illat alig, mármint a gyógyfürdőn kívül, gyümölcs nulla. Minerális, mentegetném, de nekem savanyú a bazalt. Viszonylag jó szerkezetű, ám elképesztően fanyar. Citrusos savak és határozott cseresség kínozza a kóstolót. Egyszerű, örömtelen bor, a többit már régen elfelejtettük, mire a palack feléig eljutottunk.

Folytassuk a második legnagyobb buktával. Györgykovácsot tisztelem, Bussay Lászlónak viszont házi oltára van nálam. Gyakorlatilag az Esküvé az egyetlen magyar bor, amit gyűjtök. Nyilván ebben az árnak és a bérnek is fontos szerepe van, de magán a tényen ez nem változtat. Nos a 2006-os Bussay Olaszrizling kedves bor, de egyszerű, mint egy barlangrajz. A szőlő egyszerűen nem elég érett, a bor savanykásságba hajlik, a korty vizes. Nagyon nehéz elhinni róla, hogy az egy tőke/palack képlet gyümölcse egy jó évből. Ez is inkább négyes, mint ötös, de több benne az öröm.

Aztán jött a Szepsy Furmint. Egy más világ. Az illat tízpontos. Árad, magával ragad, elsodor. Az előző két bort körülbelül az ötödükre kellett volna desztillálni, hogy ilyen koncentrációt érjenek el. A kép a korty második felétől sötétül el, akcióba lépnek a furmint-erünniszek: kesernye, cseresség és alkohol. Tartom a hét pontot. Számomra továbbra is etalon. Szőröstül-bőröstül.

Végül a Geyerhof Grüner Veltliner Steinleithn 2007. Az illatban sárgadinnye, ananász, citromfű, borsosmenta. Intenzív, elegáns és hűs. Kóstolva hibátlan arányok, csiszolt savak, könnyedség, tisztaság és tökéletes érettség. A hosszú lecsengésben birsalma, zsírkréta, őszibarack. A Szepsy Furmint koncentráltabb, több kiszögeléssel és érdekességgel. Talán nagyobb is, hiszen mindene nagyobb. De a Geyerhof mellett félkésznek hat. Sorjás élek, bumfordi ívek, bizonytalan vonalvezetés. Persze hiba az almát a körtével összehasonlítani. De addig, amíg az eleganciát, a kifinomultságot belülről nem kapjuk meg, az ember kénytelen kifelé mutogatni. (Az olaszrizlinget pedig fölösleges is benevezni ebbe az összehasonlításba.) 

Én ugye kaptam már egyszer egy osztrák pofont. Most jött hozzá egy olasz. Mindenesetre sűrgösen le kell szoknom a bazsalygásról (és meg kell kóstolnom a friss Kabócást).

Címkék: kóstolás ausztria olaszrizling györgykovács bussay furmint grüner veltliner szepsy zöldveltelini esszészerű geyerhof

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr101090764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lackó 2009.04.28. 08:37:23

A Györgykovács rizling nálunk sem szerepelt valami jól, de ezt már megbeszéltük (talán az a bizonyos rejtőzködő dugó...).

Azért a Légi Baranya-völgyi mellett sem érdemes szó nélkül elszaladni.

Azt hiszem a rizling mindannyiunk nagy-nagy reménysége, ahogy azt is gondolom, hogy ez a fajta két igazi utat tud: vagy jön egy friss, citrusos, kicsit fanyar, amolyan fröccsbor, szomjoltóként, vagy egy kései szüretes, esetleg pici maradék cukros, nehézbombázó. Nekem úgy tűnik, nem nagyon van középút. A rizlinget barrique-ba tenni számomra egyenesen karaktergyilkosság...

balafánt · http://csakakorrekt.blog.hu 2009.04.28. 11:11:16

Hát nem tudom. Nálam pont a tökéletes középút: Gál Lajos több olaszrizlingje (a tóbércet és tagit sem gondolom jellegzetesen késeinek), Laposáék olaszai, Légli banyászója mindenképen. De itt nem zárul le a sor. Nálam ezek az irányok azok, amik szeretett borrá tehetik a fajtából sajtolt nedűt.

lackó 2009.04.28. 12:54:26

@balafánt: Légli nálam is nagyon nyerő volt, bár a Szászi Kabócás szerintem etalon...Laposáéktól legutóbb a Szent-György hegyit kóstoltuk és az nagyon nem volt a topon, inkább talaj, mint fajta. Ezzel mondjuk nem is lenne baj, csak a kettő egyensúlya hiányzik.

Rozé fronton 2008-ból tud valaki valami csemegét?

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2009.04.28. 13:57:00

én azt veszem észre, hogy az olasznak jól áll egy kis maradékcukor! Német Attila 2006-osa meg Bussay doki 2007-ese szép példája ennek! Meg a Szentesi József 2006-osa, abban is volt cukor, ha jól emlékszem!
szárazban eddig nekem az etalon a Jásdi 2006-os Siralomvágója!

töppedt 2009.04.28. 14:15:37

A maradékcukor nem ritka és nem Isten ellen való az olaszrizlingben. Ha jól emlékszem, Orsolyáék 2006-os zseniális rizlingje szintén jócskán tartalmazott maradékcukrot. Györgykovács rizlingjét sokáig verhetetlennek láttam, ma már azonban Szászi Kabócása letaszítani látszik trónról. Bussay is nagyon jó, bár én Léglit, Laposát is nagyon szeretem. Hajrá Olaszrizling !!!

töppedt 2009.04.28. 14:20:57

"letaszítani látszik trónról"
Bocs, kicsit Rózsaszin Párducosan írok

alföldi merlot 2009.04.28. 14:22:28

@ringsider: Én jobban örülnék a száraznak, de tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben sorra bukkannak föl a félédesek/édesek a legjobb termelőktől. Németh Attila Oldalrizlingje valóban remekmű ebben a műfajban, és persze Bussayé is. A 2007-es Hollóvárt sajnos még nem kóstoltam. A 2006-os Györgykovácsról másnak nincsenek tapasztalatai?

dalton1 2009.04.28. 16:49:41

Én elég régen kóstoltam a '06-os Györgykovácsot, ez volt az első bor amit tőle kóstoltam és nem voltam túlzottan lenyűgözve. Ennyire talán nem ítéltem súlyosnak a helyzetet de nem volt nagy élmény.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.04.28. 17:08:07

@ringsider: Ó, én nagyon nem szeretem a rizlingben a maradékcukrot. Amit viszont nagyon kedvelek, a kései szüret glicerines-alkoholos édessége.

tunderninja 2009.04.28. 18:42:42

Nekem nem tetszik a maradékcukor ennél a fajtánál.A Györgykovácsot én nem kóstoltam,amik ennél a fajtánál kiemelkedők voltak számomra azok ezek.
Tamás Olaszrizling 2005
Gál Lajos Tagi 2007
Gál Lajos Tóbérc 2007 ezekből 500palackok készültek.
Illetev Dr.Tóth Sándor Táltoshegyi Olaszrizling 2002,ebből 2008 őszén felcsaptam az utolsó palackomat és még mindig fenomén.:)Esetleg nem tud senki infót,hogy ezt még valahol lehet szerezni?

zoli 2009.04.28. 20:32:46

Már megbocsássatok, én egészen másképpen gondolkodom.
Megállapítani egy adott pontozósdiból, hogy melyik fajta, mire hivatott, ez nekem nonszensz.
Csak összevetésképpen: vegyük elő Mo. kedvenc chardonnay-jait és ezen logika mentén akár kijelenthetnénk, hogy nem egy perspektívikus fajta, miközben világsiker és nem mellékesen kevésbé mostohagyerek idehaza...
Sőt, gyors sikerei alapján akár azt is mndhatnánk nagy bölcsen, hogy a cserszegi fűszeressel kell foglalkoznia az országnak...

Hogy melyikből, kitől ittam a legtöbbpontosat és ez alapján jósolni, bocsánat, ezzel a logikával nem tudok mit kezdeni.
Kicsit tudományosabban is hozzá lehetne állni a kérdéshez. Példának okáért: melyik mennyire ad kiegyenlített/megbízható termést, mit lehet kihozni belőle, milyen arcai vannak, merre termesztik, hol perspektívikus, hova szeretnénk pozicionálni, mi a tervünk vele, mennyire tudatosan termesztjük...fajtavariációk/klónok/termesztés- és pincetechnológiája, estébé, estébé és nem az okostojáskodás miatt soroltam ezeket, de az, hogy a Szepsy furmintja vagy a Györgykovács olasza-e a jobb, az azért fajtabeli esélylatolgatásnak nem sokkal több, mint egy kártyajóslás a Budapest tévén...

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2009.04.28. 21:49:03

@RAMBO: és tunderninja!
az általam említett borokat kóstoljátok meg, nem lesz okotok panaszra! :-)

Ray Tango 2009.04.28. 22:54:50

Bizony, Németh Attila 2006-os Oldalrizlingje megér egy misét vagy egy estét, igazi örömbor!

morc 2009.04.29. 13:47:30

@alföldi merlot: A 2006-os olaszrizling kb. 1 évvel ezelőtt és most sem nyűgözött le. Györgykovácsról mindig azt gondoltam, hogy soha nem nyúl mellé, de ezzel a borral valahogy mégis sikerült.

A kb. 1 évvel ezelőtti palack nem volt rossz, de nem volt igazán jó sem, a most vásárolt már hibásnak tűnt: némileg kénesnek (igaz, inkább csak kicsit, mint nagyon), de a legnagyobb baj, hogy teljesen hiányzott belőle az a megfoghatatlan valami, ami miatt annyira szoktam szeretni a Györgykovács-borokat. (Lehet, hogy a most kapható palackok másik hordóból vagy másik palackozásból vannak, és valami hordó- vagy palackozási hiba történt?)

A jó hír, hogy a 2007-esben viszont megtaláltam azt a bizonyos megfoghatatlan valamit. (Ráadásul 3 nap alatt napról napra szépült.)

hegyaljai 2009.04.30. 12:56:35

Kedves AM!
Ha valóban "a szabvány nagy-furmint betegségek" szabványszerűek lennének, akkor nem először látnám most leírva a "fémes kesernye" kifejezést. Eddigi szerény ismereteim szerint a keserűség tipusaira a "csersanas" a "kinines" keserűséget használták. A fehér borok esetében a túlpréselésből - kocsányból, magból - származó csersavasság a leggyakoribb keserű ízhiba. A túlérett, botrytiszes keserűség más. A bogyóhéjban fajtajellegként meglévő - és a borba átmenő - keserűség sem a két alaptípushoz tartozik, és nem a furmintra, hanem inkább az olaszrizlingre, kövidinkára vagy a hárslevlűre jellemző.