Gyerekkoromban többször hallottam a rokoni körből, hogy bizony a magyar labdarúgó bajnokságban (akkor még ez a kifejezés komoly jelentéstartalommal bírt) csak egy csapat van, a Fradi. A többiek azért vannak, hogy legyen kit megvernie a csapatnak. Kicsit ilyen érzésem volt az enoteca Montalcinoban megrendezett, 1997-es brunellokat felvonultató kóstoló után, az egész arra volt jó, hogy a Salicutti leverje a mezőnyt. Aztán másnap végignéztem a jegyzeteimet, pontjaimat, és rájöttem, hogy egy borzasztó erős mezőnyben sikerült ennek a bornak viszonylag nagy fölénnyel diadalmaskodnia.

Pár felvezető tétel után bele is csaptunk az 1997-es tételekbe. Az évjáratot Toszkánában szokás az évszázad legjobbjának tartani, így várakozásaink nagyok voltak. Pláne, hogy a sort Suhayda László és Németh Gábor a Wine Spectator pontjait figyelembe véve álították össze. A sort nyitó borok 95, a zárók 98 pontosok voltak egykor. (A Wine Spectator a borokat piacra bocsátáskor pontozza, utána nagy összehasonlítót teszteket már jellemzően nem végez.) Két bort kizártam, bár egyiket a kóstolók fele nem tartotta hibásnak, de a másik fél, velem együtt, enyhén dugósnak ítélte. Ezekről a borokról a cikkben nem olvashatnak, viszont életem első 10 pontos élményét meg fogják találni benne.

Salicutti Rosso di Montalcino 2000

Az első ráhangoló tétel egy igazán érett rosso volt, ami a kóstolás alapján már túl van a csúcsán. Az hagyján, hogy nagyon üledékes, de a gombás, izgalmas illat után kissé egysíkú bort kapunk. A lecsengést pedig eluralja a kesernye. Itt és most csak 4 pontra jó.

Il Marroneto Brunello 2003

Igazi felvezető bor - a brunellok középmezőnyéhez tartozhat. Illata kissé vegetális, kicsit sonkás (mintha rosszul kezelt magyar hordóban érlelődött volna a bor), valamint étcsokoládés. A meggyes-csokis ízvilág gyors lecsengésbe fordul át. 5 pontnál feljebb most nem jutott nálam.

Col D'Orcia Brunello 1993

Szép struktúrájú bor, amiben leginkább a tapadós tannin rontja az összképet. Meglepően eleven, ezt a javára kell írni, persze nem a pontozáskor. 5 pont ez is.

Poggio San Polo 1997

Zöldfűszeres (leginkább kakukkfüves) illat, paradicsomlekvárral, kis animalitással. Ízében aszalt szilva, fűszerek. Jó savak, szép tanninok, nagyon rendben van. Érezhető volt ennél a nyitó 1997-es tételnél, hogy jó esténk lesz, nagy évjáratot kóstolhatunk. 7 pont.

Gorelli 1997

Egyszer már dicsértem ezt a pincét, most sem teszek másként. Nagyon szép ez a bor: mediterrán fűszerkeverék, kis paradicsomlekvárba vegyítve, így tudom jellemezni az illatot leginkább. Vibráló, kellemesen cseres, szép, arányos korty jön ezután, hosszú-hosszú lecsengéssel. 8 pont.

Pian Delle Vigne 1997

Ez a bor is megörvendeztet az illatával, noha teljesen más jegyeket mutat, mint az eddigi borok. Vezető jegy itt a köménymag, mellette egy meglepő kókuszosság bukkan még fel. A hűvös, elegáns illatot sajnos a korty nem követi, kicsit lusta, kis hiányérzet marad bennem. Persze megint a kontextushoz kell viszonyítani, ebben a mezőnyben ez csak 7 pontot kapott.

Salvioni 1997

Zárkózott a nyitány, meg is ijedek, nehogy megint egy hibásnak tűnő tétel legyen. Aztán itt is beindul a kakukkfű, az oregánó, némi borssal vegyítve. A kortyot szinte harapni lehet, húsos, érett, és harmonikus. Nagyon hosszú lecsengés után erős 8 pontot adok rá.

Siro Pacenti 1997

Az obligát zöldfűszereken túl ennél a bornál érzem leginkább a modern stílust, nevezetesen a kicsit puncsos hordófűszereket. Hiába tiltakozok az újvilág ellen, ez egy nagyon izgalmas, vonzó illat. A kortyba is átmenti ezt a melegséget a bor, finom, érett, puha tanninokkal megtámogatva a gyümölcsöket. Ahogy szellőzik mind az illat, mind az íz elmozdul egy elegáns kávésságba. Itt már kiosztom a 9 pontot.

Ciacci Piccolomini 1997

Egy újabb fűszeres-gyümölcsös bor, aminél a paradicsomlekvár is megjelenik. Ennél érzek először túlérett illatokat, a töppedt szőlő a lecsengésben is megjelenik majd. Előtte egy ásványos-meszes, nagyon komplex korty örvendeztet meg minket. A harmónia már benne van, de a test, és sav még jó pár év potenciált is előrevetít. Nagy bor, 9 pont.

Podere Salicutti 1997

Az illat alapján még nem sejtettem, hogy eddigi kóstolásaim egyik, ha nem a csúcsa fog következni. Hozta a szép, komplex illatokat, az érett paradicsomtól kezdve az édesköményen át a pirosbogyósokig és földes jegyekig sok minden volt benne, szétszálazhatatlanul. Ennél összetettebb már csak a korty volt: gyümölcsök, kis kávé, érett tanninok és szép savak. Minden lekerekedve, de izgalmas egységet alkotva - ez nem a körzős-vonalzós bor, erről elhiszem, hogy az idő csiszolta egybe a bort, még akkor is, ha a borászat tulajdonosa eredetileg vegyészként tevékenykedett. Számomra hatalmas borélmény volt, életem első 10 pontját ki is osztottam rá. Az a ritka eset állt elő, hogy megegyezik a pontozásom a Wine Spectator-éval, náluk 98 pontot ért ez a bor anno.

Altesino Montosoli 1997

Dűlőszelektált brunello, az öt hektáros Montosoli területről. Szerencsétlen sorsolást kapott, az előző bor hatása alatt voltam még, így a hibáit sikerült leginkább lejegyeznem. Miszerint az animalitás túlzó, az istállószag eluralkodik rajta. Szellőztetve, forgatva viszont izgalmas karamelles-kávés illatok költöznek a pohárba. A korty ezek után csalódás, a sav és tannin már (vagy még?) külön utakon jár, kicsit erejét vesztett bor benyomását keltve. Hiányzik belőle a finesz, amolyan erőjátékos. Mindezek ellenére 8 pontra ez is jó volt.