Legtöbbször húsz perc sem kell, hogy egy itthoni boros beszélgetésben felvetődjön a magyar borok, főleg a csúcsborok rossz, sőt sokak szerint erkölcstelenül gyatra ár-érték aránya. Mostantól úgy havonta-kéthavonta megpróbálok lehetőséget adni a hazai nemesség egy-egy arra méltó lovagjának, hogy párbajra hívjon egy nemzetközi bajnokot, és megvédje a honi elit becsületét.

A párbajok persze nem lesznek teljesen elfogulatlanok. Egyrészt itthonról csak nagy, kipróbált harcosokat delegálunk a viadalokra, másrészt, ami ennél fontosabb, magyar szájjal kóstolunk. Ez utóbbi rögtön az első összecsapás végkimenetelében döntő szerephez jutott, azt hiszem.

Kissé kudarckerülően Tokajjal és édes borral kezdünk, de mentségünkre legyen mondva, a Wine Spectator éves listája tálcán kínálta a tökéletes ellenfelet, a negyedik helyezett, 97 pontos Chateau Guiraud személyében. Mert hiába figyelmeztetnek a szakértők a különbségekre, az eltérő sav-, cukor- és alkoholtartalomra, az intenzívebb botritiszes tevékenységre, a szamorodnis feldolgozásra, hiába lennének Tokajjal rokonabb borvidékek Európában, igazság szerint ahogyan a vörösborokat mindenhol a világon Bordeaux-hoz, úgy az édeseket is Sauternes-höz mérik.

                                                                                                                         Bármennyire lejt is a hazai pálya, azért a súlycsoportokat igyekeztünk betartani, így nem olajos hat puttonyos aszúk, hanem a strukturálisan és a borkészítés módjában is több hasonlóságot mutató tokaji küvék közül válogattunk. Eredetileg ugyan egyetlen párbajhőst kívántunk felkutatni, végül egész kis tornát rendeztünk, három Demeter-borral.

Chateau Guiraud Sauternes 2005 premier grand cru classé

Egyike a 11 sauternes-i premier cru birtoknak, igazi főrangú nemes, kizárólag az Yquem előtt kénytelen hajbókolni, méghozzá minden nap, szomszédok ugyanis. A legsauternes-ibb sauternes-i: a település egyetlen első osztályú birtoka. (A borvidék határai túlnyúlnak a névadó faluén, természetesen.) A Wine Spectator 97, Rober Parker 91, Stephen Tanzer 92, Jancis Robinson 17/20 ponttal jutalmazta, a Cellartrackeren 92.7 pontos átlagot produkált mindeddig, merjen vele valaki ujjat húzni. Meglepően világos, citromsárga színnel fogad (arrafelé jelentősen magasabb az engedélyezett kén szintje) és intenzív, édes, alkoholos illattal.  A 13.5-ös alkohol nem mondható soknak, a törvényi szabályozás minimálisan 13-at ír elő, mégis dominál, többek rögtön avinált borokra asszociáltak. Orrban a szesz mellett leginkább a hordóra és botritiszre támaszkodik: kókuszos, csokoládés, vaníliás, nápolyis, konyakmeggyes, viaszos, mézes – különleges melegséget áraszt, télen venném elő leginkább. Csodálkozva olvasom a nemzetközi leírásokat, melyekben a bolygón termő valamennyi gyümölcs megjelenik, nekem egy darabot nem sikerült kihámozni az illatból, talán hosszas gondolkodás után egy kevés aszalt sárgabarackot, ami azért nem túl vastag kóstolói teljesítmény, valljuk be. A korty aztán még meglepőbb, az alkohol éget kissé, a savak lemaradnak, a gombás jelenlét intenzívebb az itthon megszokottnál, de az utóíz legalább hosszú. Persze gazdag, mély, koncentrált, de savhiányos – magyar szájjal.  Nagyjából értem, miért övezi nagy tisztelet ezt a bort, de megszeretni nem tudtam. Látom a kutyabőrön makulátlanul csillogó oroszlános címert, a bársony díszruhát hermelinprémmel, de nem tudom nem észrevenni a ferde testtartást, mellyel közelít felém. 6-7 pont, és ezzel a párbaj vélhetően zsebben van – de ne feledjük, ez csak az én elfogult értékelésem, a magyar édeseken nevelkedett, beszűkült ízlésemmel. (Volt olyan kóstoló, aki erős 8 pontra értékelte, például.) (0.375-ös palack 28 euró, AUX FINS GOURMETS)

Demeter Zoltán Főbor 2006

75% hárslevelű, 20% furmint, 5% sárga muskotály és üdítő, 10.7 % - os alkohol. A különbség már kitöltéskor orrba vág, sokkal kisebb terheket ró a hordó, annál nagyobbakat a gyümölcs vállára. Mandarin, őszibarack, birsalma, kamillatea és kevés mineralitás, már amennyire sikerült szétszálazni a nagyon egységes, kissé visszafogott illatot. Szájban sem harsog, inkább elegáns és csiszolt. Talán túlzottan sima is, bár a 116 grammnyi maradékcukor nem veszi át a hatalmat teljesen, talán kicsivel több sav, nagyobb lendület magasabbra repíthetné, még akkor is, ha a szép kesernyék segítenek megtartani az egyensúlyt. Így egy kifejezetten finom, harmonikus bor, de kicsit erőtlennek tűnik a kategóriájában. Gyenge 7 pont. (8000 Ft, Terroir Club)

Demeter Zoltán Főbor 2007

Fordult a kocka, 80% furmint, 20% hárslevelű. Hihetetlen, mennyire más, mint a 2006-os! Már a szín is sokkal mélyebb, aranyló, orrban pedig bár nem túl intenzív, egészen mély, tömény, aszúkra emlékeztető. Érettebbnek tűnik, mint idősebb testvére, az áradó botritisz nemességet, komolyságot kölcsönöz neki. Méz, aszalt kajszi, hársfatea, dohány és avar. Mások szerint ásványok is – meglehetősen komplex. Kóstolva egyértelművé válik, hogy elcsalta a mérlegelést, más súlycsoport, mindenféle értelemben. Óriási test, 181 gramm cukortartalom, aszús konzisztencia, megroppanthatatlan savgerinc. Sokkal koncentráltabb és összetettebb, mint az előző két bor, felvenné a versenyt nagy aszúkkal is. Egyedül a savak talán még túlzott agilitása zavar, a bő hat puttonnyi cukor mellett is kicsit élesnek tűnnek olykor. Ha kerekednek, meglehet a 9 pont is, egyelőre 8-at adnék rá. (8970 Ft, Terroir Club)

Királyudvar Ilona Cuvée 2007

70% furmint, 30%  hárslevelű, ez is Demeter Zoltán munkáját dicséri. Alapvetően hasonló világot tár elénk, mint a 2007-es Főbor, de a szerkesztés lazább, a színek vidámabbak. Intenzív és szupertiszta illat mézzel, botritisszel, nyers kukoricával, sült gesztenyével és nehezen meghatározható friss gyümölcsösséggel. Szájban szinte könnyed a 162 grammos cukrával, a korty felrobban, az ízek szanaszét röpködnek, megállíthatatlanul törnek be mindehová. Kevésbé mély és komplex, mint a Főbor, de sokkal jobban iható, áradóbb, kedvesebb. Kicsit még rakoncátlan, a savak itt is csillapodhatnának valamennyit, de így is csodálatos édes bor, kivételes erővel és tisztasággal. Minőségben nem érzek különbséget a 2007-esek között, így erős 8 pont ez is, az én szavazatom azonban az Ilona Cuvée-é: nőhöz illően súly helyett a légies  könnyedséget, komolyság helyett a derűt választja. (9500 Ft, Terroir Club)