Szívesen ostoroznám a magyar borvilágot, de az az igazság, hogy a butaság, mely trendként igyekszik megtépázni a cabernet sauvignon presztízsét, amerikai sütetű. Az ABC (Anything But Cabernet/Chardonnay - bármit, csak ne cabernet-t/chardonnay-t) persze itthon is remek táptalajra talált: a bortermelés peremére szorult országok dacos öntudatával átkozzuk ki a nemzetközi fajtákat, különösen a cabernet sauvignont, amúgy bosszúból, mert nem érik be nálunk.

A népharag, mely a kék szőlők királya ellen gyúlt, nem volt persze teljesen oktalan. Az egyformán és tömegesen előállított barrikolt cabernet-k kétségtelenül lelombozóak lehetnek, de emiatt igazságtalan a szőlőfajtát okolni – már ez a mostani ötfős mezőny is frappánsan cáfolt rá a legtöbb közhelyre a fajtával kapcsolatban.

Öt nagyágyút teszteltünk tehát vakon, köztük az általam ismert két legjobb magyar cabernet sauvignont – így ismét jelent némi előnyt a hazai pálya. A borok különböző ideig szellőztek palackban, 2 decit leöntve: a Sassicaia egy, a két magyar és a Dyer hat-hat, a Pontet-Canet pedig huszonnégy órát töltött levegőn a kóstoló előtt. Mivel a mezőny nagyon erős és szoros volt, kivételesen fél pontokat is használok az értékelésnél.

Bemelegítésként kóstoltunk két középkategóriás cabernet-t is, Luka Enikő 2007-ese nekem talán eddig a legszebb északi képviselője a fajtának itthonról, igazi soproni, ásványos, borsos-köményes, kissé édeskés, jó szerkezetű bor, 6 pontra is jó nálam, a Gere 2006-os barrique  tartalmas, koncentrált anyag, sok tanninnal, meggyel, kávéval, de nekem már túl erős animalitással, így 5 pontot adtam rá.

A borokat a kóstolás sorrendjében írom le.

Bock „Jammertal” Villányi Cabernet Sauvignon 2003

Dől belőle az érettség, minden értelemben! A mély rubin szín már kissé gránátba hajlik (de még tisztán kivehető maggal), az illatról pedig azonnal kissé korosodó mediterrán borok ugranak be. Nagyon jó borok. Szuperkomplex: primer, szekunder, tercier és még ki tudja milyen aromák teljesen együtt, ritkán tapasztalt gazdagsággal. Egyik jegy sem válik dominánssá, forgatva folyton változik, mindenki lázasan jegyzetel. Rumos dió, bors, kávé, pirítós, gyógyszer, fekete ribizli, füst, meggy- vagy cseresznyelekvár, medvecukor (ánizs). Az igazi csoda, hogy szájban sem csalódunk, nem túlextrahált, nem savhiányos, nem gyilkol a tannin, csak koncentrált és hosszú az egész. Azt hiszem, így hat órát szellőztetve nagyon közel járt a csúcsához. Ittam már többször Capellát vagy Magnificot, de számomra ez a legjobb Bock-bor, amit valaha kóstoltam, lehet, hogy a legjobb villányi is. Szerepelt már egyszer nálunk, akkor nyolc pontot kapott, amit csak megerősíteni tudok. Fél ponttal. 8.5 pont. (Gyűjtőtől, 10 ezer forint környékén.)

Dyer Cabernet Sauvignon Napa Valley 2003

Nem tiszta cabernet sauvignon, 20% franc is keveredett bele. Egyidős a Jamertallal, mégis jóval fiatalabb lilás szín, erős maggal, és intenzívebb, direktebb illat. Eleinte jól érezhető az újvilági jelleg, édeskés, kókuszos orrban, de idővel kinyílik, egyre szebb és elegánsabb lesz. Határozott ásványosság-földesség mellett kifejezetten természetes, gyümölcsös jelleg, egzotikus, görögdinnyére emlékeztető felhanggal. Kóstolva leginkább a szilárd struktúra feltűnő: a remek savak és óriási tanninok simán megtartják a nagy testet, az alkoholnak esélye sincs, szinte bordói szerkezetű bor. A tannin viszont erősen tapad, és bár bőven lehet még ideje simulni a jövőben (elég nagy tartalékokat érzek ebben a borban), a jelenben ez dekonstruálja a szépen felépített élményt némiképp. Így is 7.5 pont. (Ha mindenképp döntenem kellene, erős 7.) (Monarchia, 9400 forint)

Vesztergombi Cabernet Sauvignon Reserve 2003

Képtelen vagyok teljesen objektívan tekinteni erre a borra, azt hiszem, számomra a legkedvesebb magyar bor. Már ismeretlenül, leírás alapján beleszerettem, aztán ezzel ünnepeltük édesapám ötvenedik születésnapját. Úgy emlékszem, azóta kóstolok komolyabban bort, azóta tart a téboly, hogy aznap este együtt megittuk. És ez a bor azóta nem változik, meg sem moccan, nem érdekli az idő és nem érdeklem én sem: egyfelől nem öregszik semmit, másfelől csak azért sem tűnik rosszabbnak, hiába kóstoltam azóta számtalan komoly bort. Még mindig teljesen átlátszatlan maggal fogad, orrban is végtelenül mély, szokás szerint. A délies, mediterrán borokra jellemző illatok (dió, fakéreg, babérlevél, fahéj) mellett gyümölcsként leginkább szilvalekvár és kevés eper. Nekem a legtipikusabb cabernet a mezőnyből: nem játszik, nem fineszes, nem változik, egyszerűen végtelen, a mélység és a hosszúság hedonista bora. A korty strukturálisan nem hibátlan, kicsit élénkebb sav, selymesebb tannin kellene a tökéletességhez, de rendkívül zamatgazdag és kivételesen hosszú. A csersav sajnos mindig húz és tapad valamennyire, én pedig mindig megbocsátom. 8 pont. (Gyűjtőtől, 10 ezer forint környékén)

Tenuta san Guido Sassicaia 2004

Szintén nem először esik róla szó, őméltósága egyszer már megtisztelt minket, történetéről, összetételéről ott olvashatnak. Robert Parker 93, a Wine Spectator 94, Stephen Tanzer 96 pontra értékelte, CT átlag 92.4 jelenleg. Az eddigiek után éles váltás, simán átlátszó, közepes rubin szín, még opálos is ráadásul. Az illat egzotikus és tiszta: görögdinnye, paradicsom, oregano, karamell és inkább piros bogyósok – sokkal inkább olasz, mint cabernet sauvignon. Folyamatosan változik, később virágok, gyógynövények is feltűnnek. Szájban sem túl súlyos, ebben a mezőnyben nem is különösebben koncentrált, annál elegánsabb, fineszesebb és hosszabb. Kifejezetten természetes bornak tűnik. Közepesnél alig több tannin, alacsonynak tűnő alkohol, vibráló savak. Nekem, őszintén szólva, túlzottan is vibrálóak, ennyin múlott a kilenc pont. Erős 8 így is megvan, természetesen. (cca. 120 euro lehetett külföldön, amíg az évjárat piacon volt, a 2005-ös 26 ezer forint a Radovinben)

Chateau Pontet-Canet GCC Pauillac 2004

Kellett egy bordeaux-i is, még akkor is, ha csak 62%-ban cabernet sauvignon. (32% merlot, 5% cabernet franc, 1% petit verdot.) Tekintélyt parancsoló számok: RP 90, WS 93, ST 91, CT átlag 91.6. Elegancia és potenciál dolgában azonnal leiskolázta a mezőnyt: már első szippantásra érezni, hogy igazi kékvérű, és egy teljes nap szellőzéssel is messze a legfiatalabbnak tűnik még. Teljesen érett, mégis friss, északi, hűvös: meggy, grafit, gyógyszer, mentol. Visszafogott, zárkózott, szinte rideg; egyáltalán nem érdekli, mennyire szeretik – a bor méregeti kóstolóit, és nem fordítva. Kiváló szerkezet, tökéletes savak, közepesnél kicsit nagyobb test, az alkohol teljesen észrevétlen. Végtelenül kimért, igazi bordeaux-i. Roppant tartalékai lehetnek, ha idővel komplexebbé és intenzívebbé válik, amire minden esély megvan, még feljebb mehet, egyelőre 8 pont ez is. (45 euro, AUX FINS GOURMETS)