Lehet, hogy túl sok Borbarátot olvastam, de a Konyári Pince az utolsó, ahonnan nagy fehéret várnék. Egyáltalán a nagy fehér koncepciójába is beleégett a bicskám. Pedig amit keresek közelebb van, és közhelyesebb, mint Xanadu vagy a medvevallás. Szóval így augusztusban friss, finom és elegáns fehérekről álmodom. Olyan borról, amiben nem éget az alkohol, nem vagdalkoznak a savak, nem puncs a gyümölcse és nem vizesen súlytalan. Most két ilyet is találtam, és meglepetésemre a sauvignon blanc mindkettőben sarokelem.
Konyári Loliense 2008 fehér
Amennyire bejáratott a vörös Loliense, annyira periférikus a fehér. Árban is közel kétszeres a szorzó, ami a minőség alapján súlyos, ám számomra szerencsés aránytévesztés. A címke valami komolyat és súlyosat sugall, pedig ez a bor finom, könnyed, vidám. 60 százalék sauvignon blanc, 20 olaszrizling, 20 chardonnay. Az illat nem tolakodó, mégis magával ragad: gazdagon gyümölcsös (sárgadinnye, papaya, egres), virágos-mézes és fűszernövényes (menta, citromfű). Én teljesen belehabarodtam. Kóstolva ugyanaz a tisztaság és finom élénkség jellemzi, mint illatban. A tölgy kényszerzubbonya nélkül szabadon érvényesülhetnek a friss gyümölcsök és a jó bor életkedve. A korty krémes, kényeztető, a végén a gyümölcsök mellett mandulás kesernye jelenik meg. Melegebben kissé leül, savhiányosnak hat. A lecsengés vibráló, izgalmas, a kerek savak csipetnyi maradékcukorral játszanak. Szuperfinom fehérhúsú őszibarackkal búcsúzik. Lágy érintésű, intelligens bor és abszolút best buy. 6 pont
Légli Lugas 2008
Szánalmasan fantáziatlan címke. Ezt a modernista gagyit Légli Ottó helyében egyszerűen nem vettem volna át. A bor koncepciója viszont annál inkább tetszik: az első lépés a szűkebb szortiment és az egységesebb Légli-stílus irányába. Balszerencséjére ezúttal leárnyékolta a Loliense. A Lugas a Másfelestől a Lolienséig vezető útnak a harmadát sem tette meg, árban viszont a nyakában liheg (2160 Ft). 50 százalék sauvignon blanc, 30 olaszrizling, 20 rajnai. Minden szinten a nem teljesen érett SB határozza meg. Jóval zöldebb, kevésbé komplex, savasabb és vékonyabb, mint a Loliense. Az illatában kandúrhúgy, szőlő, egres, éretlen őszibarack és fémesség - friss, de nem igazán vonzó. Közepes test, barátságtalan, rideg korty éles savakkal. A lecsengés gazdagon gyümölcsös zellerszáras beütéssel. 5 pont - ezt a szintet minden második magyar SB hozza.
Konyári Szárhegy 2007
Ha nem kapok belőle egy palackot ajándékba, soha nem fedezem föl (pedig Műtannin figyelmeztetett). A címkének van egy kis szecessziós spinje, abszolút ajándékkonform. Az ára bátor, de azért a dűlős furmintokat nem fenyegeti. Sauvignon blanc, olaszrizling, hárslevelű azonos arányú házasítása. Már az első szippantásnál kiderül, hogy klasszis. Az illat magyar fehérnél egészen ritkán tapasztalható módon egységes, kifinomult és elegáns. Nehéz szétszálazni, de hasonlatként virágpor, szőlő, zöld körte jutott az eszembe. Kóstolva teljesen magátólértetődő, a leírás ezért óhatatlanul közhelyhalmaz: kerek, kiegyensúlyozott, krémes, sima felszínű, hosszú. Szolidan elegáns, nincs benne nyüzsgés, és nincs benne félénkség. Öröm volt minden korty. 8 pont
Magyar borászok házasítsatok!
[Az első illusztráció Botticelli A tavasz, a második Bronzino Lucrezia Panciatichi képmása című festményének részlete.]
Utolsó kommentek