Az olcsó Champagne-ban reménykedő fogyasztók jobb, ha egy időre jegelik ezirányú várakozásaikat. A régió pezsgőházai ugyanis elhatározták, hogy világválság ide vagy oda, ők bizony nem adják olcsóbban a buborékost. Inkább hagyják a termés felét a tőkén elrothadni, mintsem hogy a túltermelés és a gazdasági válság hatására csökkenteniük kelljen áraikat. És ha jól látjuk, nincsenek ezzel egyedül.
A válság hatására szinte minden területen csökkennek az eladások, miért is lenne ez másképp a borágazatban. Champagne nagy pezsgőházai azonban elhatározták, hogy drasztikus lépésekkel próbálják elejét venni az árzuhanásnak. A piac fenyítésének eszköze ez esetben a jól bevált OPEC-módszer, azaz a termelés jelentős visszafogása. Egy iparági bennfetes véleménye szerint ezzel minden szereplő egyetért, mert senki nem akar zuhanó árakat látni (vajon a fogyasztók véleménye is egyezik ezzel?), az egyedüli kérdés csupán a korlátozás mértéke.
A vita hátterében természetesen a champagne-i termelőket is érintő világgazdasági válság áll. A 2007-es év 338 millió palackos eladása 2008-ra 322 millió palackra csökkent. Az idei évre azonban ennél jóval nagyobb mértékű csökkenést jósolnak, mindössze 270 millió palack értékesítésével. Ez 2 év alatt több, mint 20%-os visszaesést jelent. A visszaesésnek nagyjából fele tényleges keresletcsökkenésből ered, másik fele mögött a kereskedőházak készletcsökkentési szándéka áll, különösen Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Az eredmény pedig sok kilométernyi, eladatlan Champagne-t tároló polc képében jelenik meg.
A kereskedői raktárakban jelenleg 1.2 milliárd flaska fekszik és a jelenk szerint ez a szám folyamatosan növekszik. Normális esetben 3 évjárat mennyiségének megfelelő készlet parkolhatna a raktárakban, ez ma több, mint négy évjáratnyi. Nem véletlen hát, hogy a kereskedők inkább a jelenlegi készleteket szeretnék kipörgetni újabb rendelések helyett.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a megzuhant árakban reménykedő alkoholisták súlyos koppanásra számíthatnak. A nevesebb pezsgőházak ugyanis, mint a Taittinger, vagy a Moët&Chandon és a Dom Pérignon márkákat birtokló LVMH elhatározták, hogy megelőzik az áresést. A hamarosan elkövetkező szüreti időszakra hektáronként 75 mázsában korlátozzák a mennyiséget, ami a tavalyi 130 mázsás átlag után jelentős mennyiségcsökkenést fog okozni a piacon. Mivel azonban a tőkéken jelenleg 145 mázsányi szőlő van hektáronként, a korlátozásról szóló döntés azt jelenti, hogy akár a fürtök fele is a tőkén maradhat, a seregélyek legnagyobb örömére.
A patinás termelők e szándék kapcsán egyébként jelentős vitában állnak a régió azon pezsgőkészítőivel, akik a termésmennyiséget ennél magasabban, hektáronként 104 mázsában limitálnák. E termelők szerint nagy házaknak kedvező döntés mintegy 35 százalékos visszaesést jelentene árbevételükben, csődközeli helyzetbe hozná többüket, ráadásul túlzottan pesszimista jóslataival e néhány pezsgőház az egész régió hírnevét veszélyezteti. A termelők és kereskedők szerdán (azaz holnap) ülnek össze, hogy a terméskorlátozási vita végére pontot tegyenek.
Amikor év elején alkoholistailag Villányban jártunk, néhányunkban felvetődött a borok és árak viszonya, nevezetesen hogy túlárazottak-e a villányi borok, illetve a válság hatására várható-e ebben változás. Bock József többek között azt válaszolta, hogy mivel ezek nemzetközileg is kiváló minőségű és értékes borok, áresésre senki ne számítson, mert ennyiért is hamar elfogynak a készletek. Ha pedig mégsem, inkább megisszák ők maguk a hordók tartalmát, minthogy olcsón piacra dobják.
Úgy tűnik tehát, hogy a borágazat egyelőre dacolni kíván a válsággal úgy Franciaországban, mint Magyarországon. Ha kell, a tőkén maradnak a fürtök, ha kell, a borászok isszák meg a bort, de árcsökkenést nem terveznek. A kérdés csak az maradt, mit tehet ilyen helyzetben a fogyasztó.
Utolsó kommentek