Lassan két éve, hogy megvettem első palack Hollóvár-boromat. Jól (talán túl jól) választottam, hiszen a 2005-ös hárslevelű életem egyik legemlékezetesebb bora volt. Furcsa is számomra eléggé, hogy még mindig kapható. Éppen ez adta az ötletet viszont, hogy összedobjak egy házi Hollóvár hárs vertikálist, hiszen a legöregebbet is megvásárolhatja az olvasó, ha éppen kedvet kapna hozzá. Egyszerre bontottam mind a négyet, és mindenféle sorrendben megnéztem őket a több napon át tartó alapos vizsgálat során.

Hollóvár Hárslevelű 2005

A legidősebb szereplő, a hírnév megalapozója, életem legszárazabb érzetű félédese. Cseppet narancsba hajló szalmasárga. Illata egyszerre hűvös és kedves, ásványos, virágos és gyümölcsös. Meleg karakterű mégis elegánsan tartózkodó. Mézes tea, jó sok kővel, aszalt sárgabarackkal és kivivel és hófehér kissé éretlen banánnal. Szájban remek arányai vannak, bár korábbi találkozásainkhoz képest mintha kissé összement volna. Az öregedés jele? Magasabbra, szélesebbre, vastagabbra emlékeztem. Ízben viszont ugyanaz a vibráló izgalom. Édes, sós és frissítően savanykás. Cukor, sav és alkohol – minden a helyén. Friss és érett gyümölcsök: koncentráció és elegancia tündérien eltalált elegye. Talán nem csak az emlékezetem csalt, mikor kisebbnek éreztem régebbi énjénél, másnapra ugyanis a savak egy jelentős része elillant. A 7 pontot viszont az első napi csúcsteljesítményével bőven kiérdemelte, nálam is csak szigorúan tudományos célzattal maradt másnapra.

[Ábrahám István: Tavasz tündér; galeriapecs.hu]

Hollóvár Hárslevelű 2006

Nehéz örökséggel született a 2005-ös árnyékában. Mostanra már majdnem biztos, hogy nem is sikerült felnőnie hozzá. Talán, sosem fogom megtudni, hogyan tetszett volna, ha nem ismerem az elődöt, az én palackom ugyanis már határozottan az ördegedés jegyeit mutatta. Közepesen mély, szalmasárga színű. Illata intenzív, van benne valami tolakodó, émelyítő karakter. Korábbi találkozásaink során nem éreztem ezt, talán a palackérés hozta ki belőle. Rengeteg méz és rengeteg citrom, oszlásnak indult illatos virágok, finom kövesség. Határozott buja dekadencia. Szájban szikár: más, mint amit az illat ígér. A savak uralkodnak, a gyümölcs jóval szerényebb. Ugyanakkor szájban is felbukkanak az illatban már felfedezett bomlás jegyei, a gyümölcsök kezdik elhagyni a bort. A hosszú harcban ő öregedett meg leginkább, nekem most 4 pontnál többet nem ér.

[Győrfi András: Harcos 1; balikogaleria.hu]

Hollóvár Hárslevelű 2007

Inkább őt tartom a 2005-ös folytatásának, ha nem is emelkedik annak magasságaiba. Volt már forgalomban, aztán adminisztrációs problémák miatt visszavonták, de lesz még kapható, ha jól tudom. Szokatlan színű, nem is arany inkább narancssárga. Illata intenzív, tömény valahogy mégsem nehezül el. Sárgabaracklekvár, narancshéj, diólikőr, virágok. Egyszerre édes és friss. Szájban ugyanezt kapjuk: mindenből sok van benne, mégsem borul az egyensúly - főleg az első félidőben. Nagy test, rengeteg túlérett gyümölcs, szépen észrevétlen dolgozó savak, finom cserességgel megtámogatva. A korty második felétől a varázslat már nem olyan tökéletes, kezd lehullani a lepel. A magas alkohol részben önállósítja magát, a túlérettség és koncentráció pedig kissé egysíkú kesernyébe fordul. Nagyon hosszú, markáns lecsengése van. Én a gyengéit is szeretem, majdnem hetet írtam, de inkább legyen 6 pont.

[Schneider Csilla Krisztina: Varázsló asszony; festomuvesz.hu]

Hollóvár Hárslevelű 2008

Nem sokkal palackozás után kaptam, még várnak a forgalomba hozatallal. Meglehetősen halvány szalmasárga színű, fakó arany csillogással. Illata közepesnél jóval intenzívebb. Először somlóiasan köves, ásványos, azonban már ekkor is érződik, hogy a szokottnál jóval melegebb karakterű. Kisvártatva megérkeznek a gyümölcsök: körte, dió és őszibarack rummal. Kóstolva intenzív és sokrétű bor. Izmos testű, jó sok érett és túlérett gyümölcs, illetve markáns kesernye jellemzik. Hosszú lecsengésében a gyümölcsös édesség szolídan odaégett kesernyébe fordul. A korábbi évjáratokhoz képest azonban mindenképp ő a legvisszafogottab, a legkevésbé extrém és így a leginkább emberi. Másnapra vesztett savaiból, lehet, hogy gyorsan fog majd érni. Azért persze van még ideje, nálam egyelőre az 5 pont tetején van.

[Palack: A tündér, a harcos, a varázsló és az ember; amuva.hu]

Azt ugye fölösleges leírnom, hogy nagyon érdekes és tanulságos volt ez négy bort ilyen mélységben egymás mellett megnézni. Nagyon különbözőek voltak: ebben minden bizonnyal benne van a természet és Takács Lajos keze is. Ami közös volt, az a saját egyediségük.

Brian: Look, you've got it all wrong! You don't NEED to follow ME, You don't NEED to follow ANYBODY! You've got to think for your selves! You're ALL individuals!
The Crowd: Yes! We're all individuals!
Brian: You're all different!
The Crowd: Yes, we ARE all different!
Man in crowd: I'm not...
The Crowd: Sch!

[Monty Python: Life of Brian]

Október elsején a Terroir Clubban többek között ezt a négy bort is lehet majd kóstolni a Hollóvár vertikális kóstolón.