Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Elalmásodás

2009.12.29. 09:55 - alföldi merlot

A magyar borsajtót olvasva nem egyszer támadt olyan érzésem, hogy a száraz furmint útjában már csak egyetlen trónbitorló áll, a burgundi fehér. Ez a bizonyos burgundi fehér viszont a leglegebb a fehérek között, és az egész világot elbűvölő és meghódító chardonnay-ból készül. A chardonnay-t persze megdúlták az ausztrálok, a kaliforniaiak és a fél fejlődő világ, szelídebben fogalmazva: minden feltörekvő borrégió a maga képére szabta, vagy még inkább a kasszásítható univerzális fogyasztó képére. A burgundi fehérek presztízsét ez azonban nem ingatta meg, a felnövekvő chardonnay-nemzedék literátus hányada megtanulta, hogy az út végén Burgundia áll.

Amikor 2006-ban a Decanter belement abba a játékba, hogy megválassza a világ 10 legjobb fehérborászát, akkor az első és a második helyen is burgundi végzett (Anne-Claude Leflaive és Dominique Lafon). Azok, akik fenntartás nélkül hisznek a száraz furmint trónigényének jogosságában, leginkább a korai öregedés miatt aggódnak. A fiatalon szép furmintok ritkán szépülnek tovább, ellenben annál gyakrabban rohannak a kukoricás, reszelt almás szépkorúságba. A burgundiakkal ilyesmi természetesen nem fordulhat elő. Az előbb hivatkozott Decanter számban két Domaine des Comtes Lafon vertikálisról is beszámolnak, és az 1985-ös Genevrieres illetve Montrachet - a kóstolás időpontjában 21 évesen - öt csillagot kap.

Néhány éve egyszer belefutottam egy disszonáns topikba, amely a burgundi fehérek körében tapasztalt járványszerűen terjedő korai oxidációról számolt be. Gondoltam, ez csak afféle műbalhé, előbb-utóbb minden királyról megpróbálják lerángatni a ruhát. Aztán eljutottam odáig, hogy megkóstoljak néhány jobbnevű termelőtől, kereskedőháztól származó, persze messze nem a legdrágábbak közé tartozó burgundit, és finoman szólva vegyes benyomásokat szereztem. Amikor az ősz folyamán újra belebotlottam a korai oxidáció kérdését boncoló topikba, döbbenten vettem észre, hogy visszaköszönnek a kóstolási jegyzeteim. Majd e topik egyik mellékhajtásaként wikipédiás oldalt is kapott a jelenség, végül a mainstream média, sőt, Clive Coates is fölvette a szálat. A korai oxidáció gyaníthatóan nem csak a fehér burgundiakat sújtja, de e borok rendkívüli rangja és tekintélyparancsoló ára miatt, mégis ez váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Röviden megkísérlem fölvázolni a fontosabb pontokat; a részletekért azonban a forrásokhoz kell elzarándokolni!

A kiindulópontot az a tény jelentette, hogy 2002-től egyre többen tapasztaltak fiatalnak számító burgundi fehéreknél oxidációra utaló jegyeket. Mik ezek a jegyek, és milyen fokozatai vannak az oxidációnak? A részlegesen oxidálódott bor sötétebb színű, mint évfolyamtársai, és vagy hiányoznak belőle a megszokott aromák, ízek, illetve kóstolva lapos, vagy az oxidációra jellemző jegyeket mutatja: megbarnult alma, gabonapehely, pirítós kenyér, sherry vagy érett konyak. A szépen érett borokhoz társított jegyek is utalhatnak oxidációra, mint pl. a méz, a karamell, a dió, a mandula. A részleges oxidáció szakaszában lévő bor még gond nélkül fogyasztható, sőt lehet nagyon élvezetes is. Az oxidáció előrehaladottabb állapotában lévő bor telt aranyszínű vagy narancssárga-aranyos, esetleg már barnába hajló, és annyira tolakodóan gabonapehelyre, túlpirított kenyérre, vagy sherryre emlékeztető jegyeket mutat, hogy szinte ihatatlanná válik.

A jelenség magyarázatára számtalan elmélet született, de úgy tűnik, hogy nem egyetlen, hanem több tényező eredőjeként áll elő. A burgundi fehérek korai oxidációjára először az 1995-ös évjárat borainál figyeltek föl, és 2003 őszén vált komoly beszédtémává, amikor az addigra hetedik évükbe lépett 1996-osoknál is jelentkezett. Eleinte az évjáratban keresték a hibát, de mivel ’95 és ’96 jelentősen különböztek, és az utóbbi egy extra tiszta, magas savú, klasszikus évjárat volt, így ez a magyarázat nem állt meg. Azóta minden hetedik életévébe lépő évjáratnál jelentkezett a probléma, de 2000 és 2001 kevésbé „fertőzött”. Nagy átlagban a borok 10-20 százaléka érintett, de a legrosszabbnak számító 1995-ös évjáratban minden második palack oxidált. A hibák megoszlása termelőspecifikusnak tűnik. A legnagyobb kockázatot (minimum 1:3) Guy Amiot, Bonneau du Martray, Colin-Deleger, Coutoux, Droin, Fontaine-Gagnard, Jouard, Juillot, Tessier and Verget borainak vásárlásával vállaljuk. Kisebb kockázatot, de az átlagosnál nagyobbat jelent az alábbi termelők borainak vásárlása: Carillon, Girardin, Jadot, Lafon, Hubert Lamy, Matrot, Montille, Jean-Marc Pillot, Ramonet, Sauzet és Roumier. Az átlagos kockázati sávba (10-15 százalék) esnek a legtöbben (a többi kategóriában név szerint nem említettek). Aztán vanank olyanok, akiknél csak egy-egy évjárat és/vagy egy-egy bor érintett: Pernot (1995), Roulot (1996 Meursault Perrieres és talán mások), Leroy SA (1996 Meursault Perrieres kezdeti palackozás) és Pierre Morey (1999). Végül vannak „tiszta” borászatok, ahol a korai oxidáció elhanyagolható, és nem mutat emelkedést, pl: Coche-Dury, DRC, Leflaive, Leroy/D'Auvenay és Raveneau.

Az okok keresése egy lezáratlan bűnügy krónikájára emlékeztet: féltucatnyi gyanúsítottal és megszámlálhatatlan érvvel és ellenérvvel. Gyanúba keveredtek a dugók (egyenetlen zárás, beszivárgó oxigén), a kénezés visszafogása, a batonázs (seprőfelkavarás), a szűrés mellőzése stb. Látszólag mindegyiket meggyőző érvekkel lehet cáfolni, ördög tudja, ki, hol csúsztat, miben téved. De az 1996-os évjárattal kapcsolatban a sokat emlegetett topikot indító Rovani-elemzésben egy érdekes, számomra legalábbis új szempont is fölmerült: „Vannak, akik azt állítják, hogy a burgundi fehéreknél a sav adja azt a gerincet, amely az érlelést lehetővé teszi, de ez tévedés. A vörösökhöz hasonlóan a gyümölcsök koncentrációja és az egyensúly a kulcstényező. Minél több idő telik el, annál biztosabb vagyok benne, hogy sok 1996-os burgundiból hiányzott az egyensúly, túltengett a sav, és hiányzott a gyümölcs. Én úgy vélem, hogy a sokukban uralkodó, éretlen savak felelősek a korai oxidációért.”

(Szerintem ez egy érdekes felvetés, és lehet, hogy a hazai fehéreknél is releváns. Talán akad olyan szakértő olvasónk, aki megosztja velünk erről a véleményét, tapasztalatait.)

De vissza a burgundiakhoz! Az említett topik kétezervalahány hozzászólása között bolyongva találtam ezt a 2005-ös kommentet, ami az egyik erős bástyán ütött rést: „Most jártam a Domaine Leflaive-nél, és megkértem Anne-Claude-ot, hogy bontson nekem egy ’96-os Folatieres-t. Az első dugós volt, és a jó hír az, hogy a második pont olyan volt, mint az a kettő, amit otthon, a saját pincémből bontottam… a rossz hír az, hogy olyan volt, mint egy fino sherry. Anne-Claude értetlenül állt az eset előtt, és arra kért, hogy legyek még két évig türelemmel. Fogadást kötöttünk, szerinte ki fognak egyenesedni, szerintem viszont ezeknek a boroknak már harangoztak.”

A lényeg a lényeg: a korai oxidáció miatt a legnagyobb borászoknak is fő a feje. 

(PS: Nem rendelkezem olyan áttekintéssel a száraz furmintokat illetően, hogy a véleményemet komolyan lehessen venni. De azért valami szöget ütött a fejemben, és kíváncsi vagyok, hogy másoknak is volt-e hasonló tapasztalata. A közelmúltban három nagyobb szabású tokaji kóstolón is részt vettem, és utólag elemezve a tapasztaltakat egy bántóan primitív szabályszerűség rajzolódott ki: a 2008-as furmintok és hárslevelűek jobban tetszettek, mint a 2007-esek, és a 2007-esek jobban tetszettek, mint a 2006-osak. Lehet, hogy minél fiatalabb egy tokaji száraz, annál inkább tetszik, és minél idősebb, annál kevésbé? Persze az is lehet, hogy 2008 jobb volt, mint 2007, és 2007 jobb volt, mint 2006.)
 

Címkék: szemle tokaj furmint chardonnay burgundia wine advocate esszészerű leflaive korai oxidáció

41 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr381629881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

napoletano 2009.12.29. 10:29:45

Kedves Merlot
Utanamentem nehany linknek, ami a posztodban van, de hamar arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy elegge hadonaszasrol van szo, nem a tema valodi korbejarasarol. Azt hiszem, szet kellene valasztani a ket dolgot: egyfelol a burgundi feherek ido elotti oxidalodasanak kerdeset, amit inkabb hanyagolni kene, mert az olvasok tulnyomo resze (magam belertve) tapasztalati modon nem tud hozzatenni semmit, innen-onnan olvasott dolgokat meg minek.
A masik a furmint idoallosaganak kerdese, amit meg valoban alaposan, termeloket is bevonva lenne erdemes vizsgalni. Addig csak azt a tenyt regisztralom, hogy a MA-n irok nagy resze nem szereti a furmintot. V. errol ugy ir, mintha allandoan a kiralyrol kene tepkedni a ruhat (ami egyesek szerint rajta sincsen). Ezzel en nem ertek egyet (de azzal sem, hogy a furmint maris a burgundi baberjaira tor; Szepsy Istvan felvetese, mely szerint a tokaji furmintban benne van a potencial, hogy a burgundi chardonayhoz hasonloan a vilag egyik nagy szaraz bora legyen, annak ellenere, hogy en hiszek benne, egyelore meg eldontetlen, bar igen meggyozo modon indult a bizonyitas).
Amugy a fotok fejtorest okoztak - az elson vegulis felfedeztem, hogy azon ket szelet alma van, erre Freud biztosan tudna valami magyarazatot, meg tan a fotos is. A masik is gondolkodoba ejt, mert en ilyen furmint-szineket meg nem lattam, burgundi chardonnay-ban sem. Honnan van ez a foto? Ha ui. nem kulonbozo koru chardonnayk vannak a foton, akkor ez bizony csusztatas, es nem dicserendo.
Es meg egy kulonvelemeny: a Decanter nemes egyszeruseggel hulye, ha belemegy olyanba, mint a "vilag tiz legjobb" stb. Itt arrogancia keveredik fogalomzavarral, esigytovabb. De erre valamiert o is, mas forumok is hajlandoak. Lelkuk rajta.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2009.12.29. 10:31:30

A sherry két év után "visszaegyenesedik" borrá.
Ez tetszik. :)
Az újabb furmintok nekem is jobban szoktak tetszeni, bár ez elég viszonylagos, mert nem túlzottan rajongok a furmintért. Bár múltkor egy Szepsy Úrágya (talán 2006) erősen elgondolkodtatott, hogy változtatni kellene a hozzáállásomon...

zoli 2009.12.29. 11:06:31

Valóban több helyről hallani a furmint korai vénüléséről, nekem mondjuk nem szembeötlőbb, mint bármelyik másik fajta esetében, de hát erről születtek diskurzusok, ezért is foglalkozunk ezzel.
Az, hogy néhány tokaji termelő burgundiasnak nevezi a furmintját sztem még nem ok párhuzamvonásra, kivéve, ha adott esetben valóban nagyon hasonló a pincetechnológia.
Inkább érdemes olyasmire gondolni gyors öregedés esetén, mint kénszint és fermentáció milyensége. Az viszont igaz, hogy testesebb, extraktban gazdag bornak jobb az állóképessége, de az éretlen savak és a korosodás közt összefüggést keresni eléggé tudománytalan.

vinos 2009.12.29. 11:30:46

Én Somlón kívül még nem nagyon találkoztam olyan magyar szárazzal ami szépen viselte volna a korosodást. Bocs, egy kivétel rögtön eszembe jutott. Tóth Sándor borai (Scheller birtok), igaz évtizednél idősebb borát még nem kóstoltam.

demisec · http://thepit.blog.hu 2009.12.29. 11:44:36

Az, hogy már csak a burgudiai fehérek állnak dicső száraz furmintjaink útjába a világ fehérboros palettáján, enyhén szólva is idealizált kép sztem. Vannak még nagy rajnaik, pinot gris-k, melyek még akár nagyobb múltra tekintenek vissza, mint furmintjaink, melyek igazából kb 10 éve indultak el a mai koncepció útján (ha csak Szepsy-mestert vesszük), ami azért nem túl nagy idő, valljuk be, ha már itt időtálló borokról beszélgetünk.
Aztán évjáratok, illetve kiemelten a már említett egyensúly terén nekem a 06-osak voltak a legmeggyőzőbbek a Szepsyk közül (birtokfurmintot sokkal szebbnek éreztem, mint nemrég a 07-est, de pl sztem annak kifejezetten jót fog tenni az idő, Urbán, Szt. Tamás mindkető remek). Nekem a szintén pazar 2007-esekkel csak annyi a bajom, hogy kicsit elégtek a savak a sivatagi klímájú nyár folyamán (Nyúlászó, birtokfurmint, Szt. Tamás hordóminta és kicsit az Úrágya esetében is, utóbbinál 06-st és 07-est összehasonlítva). A 08-asokból még nem sokat kóstoltam, de pl. Patriciustól a 07-es sokkal meggyőzőbb volt a 08-ashoz képest.
Még egy apró megjegyzés: számomra Demeter Zoltán 2006-os Szerelmi Hársa zavarbaejtően stabil volt nem rég, akár a Szepsyk. És a balansz vsz. tényleg kulcsfontosságú az oxidációban.

Octopus 2009.12.29. 15:35:06

Lehet, hogy nemcsak az én szegényes tapasztalatom szerint gyakori, hogy a fehér burgundiban vágnak a savak? Többet ittam éles savakkal, mint egyensúlyban levővel, eddig...

Nem vagyok biztos benne, hogy az egyensúly a kulcs az érlelhetőséghez, ahhoz viszont kétségtelenül, hogy fiatalon és éretten is szép legyen a bor; egyébiránt a sav igenis tartósít, szvsz. Csak minek, ha már savanyúba fordítja a bort, lehet kibír majd 20 évet, de ugyanúgy savanyú marad...

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.12.29. 16:27:16

A téma izgalmas és tanulságos.

Bennem az első olvasatra felmerül az a nem túl ortodox kérdés, hogy pontosan miről is beszélünk? Miért olyan fontos, hogy egy bor 10-20-30 évig eltartható legyen? De komolyan. Ha megpróbálunk azon a közhelyes alapvetésen túllépni, hogy minél öregebb egy bor annál értékesebb, akkor végül is meddig kell eltarthatónak lenni egy bornak?

Alapvetően palackba kerül a bor, 1-2 évig a termelő érlelheti, majd tőle elviszi egy kereskedő, ő logisztikázik vele mondjuk 1-2 évet, tőle elkerül egy étterembe vagy egy borszaküzletbe akár a világ másik végére. Ők is ülnek rajta ilyen vagy olyan indokkal 1-2 évet ameddig az esetleges fogyasztóhoz el nem jut aki 1-2 éven belül azért az esetek többségében megissza a bort. Tehát ha ezt a 8-10 évet kibírja a bor akkor már jók vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy szilárd meggyőződésem, hogy egy fehérbor a palackozás után 2-3 éven át fejlődik és utána bár átalakulhat némileg a palackérés során, de itt már inkább értékmegőrzésről beszélünk és nem értékhalmozásról. De ha nagyon rugalmas akarok is lenni azt mondom, hogy a nagy fehérborok 99%-a 8-10 év után már nem javul, hanem jó esetben szinten maradk.Az 1%-ot fenntartom a ritka természetfeletti kivételeknek.
Az, hogy egy oxidált, szétesett, bebarnult bor kisimul és összeszedi pedig egy orbitális ökörség, még ha a világ legnagyobb májere mondja is.

Ráadásul jó évjárat azért 5-10 évente szokott lenni minden valamire való borvidéken, tehát az nem lehet szempont, hogy nincs jó bor a piacon :)

Vagyis a borivás szempontjából édesmindegy kellene, hogy legyen, hogy 8-10 évnél tovább tartja-e a formáját egy bor avagy sem.

Mégis a bor misztikájához mintha hozzá tartozna az, hogy értékeljük a korát, még akkor is, ha ez konkrétan érzékszervi élménytöbbletet nem ad.

Valamiért az az érzésem (és ebben bátran okítson ki bárki erre járó borkereskedő ha tévednék), hogy a bor sokaknak nem egy inni való szubsztancia, hanem egy értéktárgy amibe pénzt fektetnek és ezt az értéket szeretnék minél tovább megőrizni. Ezért egy jó ideje a borok időállása az indokolható távon (a korábbi 8-10 éven) túl üzleti szempont lett.

Nem tudom eldönteni, hogy az a nagyobb eretnekség, hogy az a nagyobb eretnekség ha szükségszerűen italnak tartom a bort (mert ennél azért szerintem is több) vagy az, hogy egy befektetésnek.

Aztán lehet, hogy az a baj, hogy én alapvetően a fehérborokat 1-2 éves koruktól szeretem igazán úgy 3-4 éves korukig. Utána is tudnak jól meg izgalmasak lenni, de én akkor is jobban szeretem a friss fehér borokat. Ha most azonnal választanom kellene, hogy egy 2006-os hárslevelűt vagy egy 2008-as hérslevelűt innék-e szívesebben akkor egyértelműen a fiatalabbra szavaznék.

Az eltarthatóság amúgy lehet, hogy nem is cél, hanem inkább egyfajta indikátor.

Minél kifinomultabb egy pince technológiája, minél nagyobb tapasztalat áll a termelő mögött annál több esélye van időtálló bort készíteni. Hiszen minden szőlészeti évnek megvannak az adatai és éveken át tudja visszakóstolni az eredményt.
Az is érdekes, hogy az öregek szerint a régi időkben tovább elálltak a borok mert jóval kevesebb vegyszert használtak a szőlőben és a pincében is. Sokak szerint a műtrágya, gyomirtók, rovarirtók, gombaölők, ilyen-olyan permetszerek, borászati segédanyagok mind-mind azt eredményezik, hogy a bor egyszer csak minden látszólagos ok nélkül atomjaira hullik. Erre nem találtam természettudományos magyarázatot de józan ésszel látok benne rációt.

Összefoglalva :) szerintem nem kellene, hogy cél legyen az évtizedekig eltartható bor készítése, de tapasztalattal, gyakorlattal és tiszta környezetben, tiszta technológiával lehet, hogy ez magától jön majd.

borelite 2009.12.29. 16:31:11

Bizony-bizony! Vannak olyan burgundi fehérek és tokaji furmintok, amelyek korán oxidálódnak és vannak olyanok, amelyek nem. És ez valószínüleg kevésbé az évjárattól, hanem sokkal inkább a borász/at/tól függő.

kisrizling · http://www.szentdonat.hu 2009.12.29. 16:32:13

Saját olaszrizlinges tapasztalatom szerint is nagyon sokat számít a sav-cukor egyensúly a szőlőben. Ha hosszú érlelhetőségre törekszünk, akkor szerintem nem a savak mennyiségére kell helyezni a hangsúlyt, hanem minél jobb minőségű, optimálisan érett alapanyagot kell szüretelni.
Emellett fontos tényező a talaj jellege és a szőlőtőkék kora is. Egy korosabb ültetvény alapanyagából készült, ásványosabb bor jobban bírja.
Fontos az is, hogy a must/bor, ha nem is hordóban erjed, de egy ideig mindenképp érlelődjön fában. A hordó egészségesebbé teszi a bort.
És ez szerintem mindenféle (fehér)borra igaz.
Ez a "furmint lesz a nagy magyar fehér" pedig szerintem eléggé szubjektív nézet, ami a magyar és nemzetközi borszakma jelenlegi Tokaj-fókuszának eredménye.
Az elmúlt 20 év alapján ezt szerintem így nem lehet kijelenteni. Ha van ilyen titulus, akkor azt inkább a következő 20 év fogja eldönteni.

hegyaljai 2009.12.29. 17:27:33

A száraz fehér borok életgörbéjét próbáljuk onnan megközelíteni, hogy 2-3 év alatt kialakul az egyensúlyuk, és utána, mikor már az összes borszakíró feldícsérte, az összes borversenyt megnyerte, akkor további 3-4 évig biztonsággal megőrizze jellegét. Ennél tovább tárolni, nem valós gazdasági, élvezeti szempontok, hanem a sznobéria által irányított irracionális terület. Egy akármilyen kitűnőnek mutatkozó évjárat esetén is a jelenlegi magyar borfogyasztási kultúra mellett 10 ezres nagyságrendű 10-12 éves száraz fehér borra lehet igény. Ez nem hiszem, hogy reálisan növelhető, mert biztonsággal még a legnagyobb gondosság mellett is szerencse kérdése, hogy egy 10-15 éves bor tudja e tartani a 6-8 éves korában elért csúcsát.
Mivel a franciákból én inkább az 5 évesnél fiatalabbakhoz jutottam hozzá, inkább a tokaji furmintról szólnék.
Ami itt elhangzott, a terhelés csökkenés, az öreg tőkék, a savasság-gyümölcsösség a szüretkor mind igazak. Szerencsére most már senki sem követi el a múlt hibáit, amikor minden furmint eloxidálódott. Ezek a cefrekénezés elhagyása, a penészes szőlő feldolgozása, a túlpréselés voltak.
Ennek ellenére be kell látnunk, hogy a vörösek és a természetes édesborok nagyobb érlelési potenciállal rendelkeznek.
Aki pedig öreg, fehér szárazat akar inni, annak ott a száraz szamorodni, ami persze nem egy eloxidált furmint, és persze más a helye az étkezésnél is.

loading 2009.12.29. 18:04:15

@hegyaljai: Az én problémém az a száraz szamorodnival, hogy többségében valami eloxidált bort sikerült kifognom ezen név alatt. Megküldve még sok-sok bródiggal.
A furminttal kapcsolatban is vegyes tapasztalataim vannak, de alapvetően megegyeznek az előttem szólók többségének véleményével: a fiatalabbak általában jobbak. És ez független, hogy hordóban érlelt-e vagy sem. Ha valami saját szabályszerűséget akarnék megfogalmazni: az új telepítések (első-második szüret) borai hajlamosabbak a gyors oxidációra.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2009.12.29. 18:59:26

Nagyon fontos felvetés ez az írás.
Az éretlen savak szerepe az oxidációban? Én inkább a generális éretlenséget okolnám. Sajnos még nem tudtam érlelt rajnai rizlingeket kóstolni, de hallottam olyat Alkonyi Lászlótól, akinek volt módja ilyesmire, hogy számos nagy presztízsű elzászi és rajnamenti pincénél a frissebb évjáratok szinte élvezhetetlenül savhangsúlyosak voltak, ellenben a 10-20 évesek közt sok harmonikus gyöngyszem akadt.
Én BZoltannal egyetértve ennek nem találom logikai alapját, de tényleg így mondta.

Viszont mindegy hogy mi mit gondolunk, de ha Tokaj be akar kerülni szárazban a világelitbe, akkor szükség van arra, hogy legalább 10 évig pengék maradjanak a borok és 20 évesen is jó élményt adjanak.
Ebben a kérdésben érdekes a Királyudvarnál vallott filozófia, aminek egyik alappillére az egész fürtös, kíméletes préselés, hogy légiesebbek, elegánsabbak legyenek a borok. Kíváncsian várom, ezek a borok milyenek lesznek majd 10 év múlva, én bízom bennük nagyon, hogy korszakalkotóak lesznek (főleg a 07-es évjárattól).

napoletano 2009.12.29. 19:00:32

to BZ:
Kerded: "Miért olyan fontos, hogy egy bor 10-20-30 évig eltartható legyen? De komolyan."
Erre ket valasz jut eszembe. a) ezzel, ugyebar, boraszok ezrei probalkoztak az idok soran es ma is probalkoznak. Tan oket kellene kerdezni. Szerinem tudjak a valaszt.
b) Es a Csomolungmara (Mt.Everest) miert akarna akarki felmaszni? De komolyan...

Az, hogy te fiatal feherborokat szeretsz, azt en nem minositenem bajnak, azza lenne, ha ebbol kovetkezoen kinyilatkoztatnad (nem tetted), hogy mindenki hulye, aki nem igy gondolja... sot ezentul ha rajtad mulna, be is tiltanad a borok tovabb eltartasat (mondom ismet, nem tetted).
En magam szivesen es kivancsian probalgatom, hogy milyen is a bor, amint oregszik. Eszemben sincsen ebbol azutan altalanos tapasztalatot osszegezni, ezt-azt leinteni vagy feldicsoiteni. De az en tapasztalatom szerint van olyan 10-15 eves szaraz bor, amire erdemes volt varni... es igen, ez tobbnyire burgundi volt.

Egyszer kostolam egy olyan 1984-es kalforniai (voros)bort, amirol az volt a kostolok velekedese, hogy "olyan friss, mintha tegnap palackoztak volna". En erre azt mondom, hogy elvesztegette azokat a palackozas ota eltelt evtizedeket...

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.12.29. 19:21:58

Gratulálok, ezen a blogon nekem eddig ez a post tetszik legjobban, az eddigi hozzászólásokkal együtt.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.12.29. 19:27:45

@napoletano:
a) pont azt szeretném tudni, hogy miért olyan fontos ez a borászoknak. Én egy kicsit öncélúnak tartom a dolgot
b) Azért ez a Csomolungmara példa egy kicsit sántít :) Ugyanis onnan magasról tényleg szép lehet a kilátás, szebb mint 1000 méterről alacsonyabban. Amígy nem hiszem el, hogy egy 30 éves bor szebb mint egy 20 éves.

Nekem az a fő problémám, hogy szerintem a kor az egy idő után nem ad hozzá a borhoz. Ebben tökéletesen egyet értek hegyaljaival.

Szerintem az a 15 éves burgundi ami neked hatalmas élményt okozott az 8 évesen is legalább ugyanakkora élményt okozott volna. Akkor meg mire vártál 7 éven át :)
Sőt abban sem vagyok biztos, hogy az elmúlt 3-8 évben nem volt legalább olyan jó évjárat Burgundiában mint 8-20 év között. Akkor meg minek igyam az öreg bort, ha ihatok ugyanolyan jó fiatalt? Mi az az érték amit szerinted a kor hozzáad a borhoz?

hegyaljai 2009.12.29. 20:05:45

@BZoltan: Talán erős az a megfogalmazás, hogy a "kor nem ad hozzá a borhoz". Valamit ad, de lehet, hogy az nem az amit a fogyasztó vár. Hiszen nem csak durva oxidáció léphet fel, hanem enyhe palackbuké is. A Csomolungma azét szerintem is képzavar, mert nem egy rövid "csúcsot" várunk el a nagy értékű bortól, hanem egy hosszú "fensíkot" ahol sokáig élvezhető. A bor életkora magában nem érdem, és nem csak akkor, ha élvezhető marad, de akoor sem, ha a csúcsa már régen volt.

e_easy 2009.12.29. 20:53:47

a boros reszhez nem tudok hozzaszolni mert meg fiatal vagyok oxidalt francia borokbol - de a hegyes parhuzamhoz ket gondlatot fuznek hozza:
1. a csomolungma maszas egyik opcioja lehet a 7 summits,(vagyis masszunk meg 7 magas hegyet), es akkor mar konteksztusba helyeztuk - ez megfelelne az igyunk 7 oxidalt 30as feheret elvnek
2. ha csomolungma utan ha megkerdeznek milyen volt, hat azt mondod sz@r, a mennel meg? kerdesre pedig igennel felelsz - es a bornal? hat nem tudom...?

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.12.29. 21:16:13

@hegyaljai: Igazad van, de szerintem ez a palackbuké nagyjából kialakul a palackozást követő 3-8 év során. Utána mi a ráció az öregedésben? Szerintem semmi.

KF 2009.12.29. 21:59:35

@BZoltan: "Amígy nem hiszem el, hogy egy 30 éves bor szebb mint egy 20 éves."

Személy szerint erre egy példám lenne: a 30 éves portói azonos kereskedőházból általában jobb a 20 évesnél, és drágább is.
Persze lehet, hogy ez a kivételt erősíti...

kifli 2009.12.29. 23:04:28

a portói mióta bor?

Ray Tango 2009.12.30. 00:11:05

@pinotnoir_777:

A Királyudvarnak magam is drukkolok!
Viszont az ő boraik már fiatalon is hibátlanok, elegánsak, kifinomultak és jól fogyaszthatók. Tehát nem kell a fogyasztásukra 5-10-20 évet várni. Kiváncsian várom, hogyan őrzik meg az értékeiket az évek során a borok!

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.12.30. 07:07:15

@KF: A portói az portói és sem a magyar sem más európai szabályozás értelmében nem szőlőbor. Ugyanis a portói készítésének hagyományos része a borkészítésben erősen tiltott avinálás, vagyis a természetes erjedés alkohollal való megállítása és a magasabb már stabilizáló hatású alkoholszint elérés.
A sherry hasonló műfaj, bár azt spanyolországban készítik, fehér szőlőből és a bort erősítik nem pedig a mustot ahogy a portóinál.

Az ilyen erősített borok érlelése egészen más mese mint a boroké. Ráadésul ami egy sherry-ben erény az a borban hiba.

Kóstolómester (törölt) 2009.12.30. 07:32:42

Frankón lehetne itt 10 oldalon át válaszolni és példálózni. Amiről AM ír érdekes de itt-ott kusza.
Mindegy.
Részemről:

Burgundia: A Chablis-t bírom, főleg azokat amiket nem hordóznak, csavarzár alatt palackoznak. Velük van a legkevesebb probléma.

Tokaji száraz Furmint: Én úgy veszem észre 3 lépésben ihatók. Ha jól vannak elkészítve, megjelenéskor frissek, üdék és nem túl tolakodóak. Ekkor még külföldi barátainknak is tetszenek.
Három év után elvesztik frissességüket, a senki földjére mennek. Megerősödnek az alkoholos jegyek, elvékonyodnak.
Hat év után újra előbukkannak, megnehezednek, felvesznek egyfajta
ásványos jelleget, néhánynak megédesedik az illata és teljesen elzászi karaktert vesz fel. Izgalmas, férfias borokká válnak.

Én így látom. Számomra Tokaj Franciaországon belül kizárólag Elzászhoz hasonlítható és SEMMIFÉLE burgundiai kapcsolatot vagy Chardonnay hasonlóságot nem látok. Eddig sem, ezután sem. Az sem véletlen hogy a Tokay nevet elzászból kellett kitiltani.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.12.30. 08:10:10

Elnézést, hogy közbekotyogok, semmi tapasztalatom se burgundi, se elzászi borokkal, így nem tudok összehasonlítást tenni, de amit írtok a tokaji száraz furmintról, az megütötte a szemem.

Mégis mit értettetek azon, hogy azok a borok ihatók? Én azt hiszem, a legnevesebb termelő legjobb borait kóstoltam (lehet, hogy sokakkal innen együtt ültünk a Maligánban), de azok a borok nem voltak ihatók, csak kóstolhatók. Ha kitöltenek egy kóstolópohárba 3 cm3 bort, ki lehet szippantani az illatából 3-4 féle gyümölcsöt, a kóstoláskor fel lehet térképezni még továbbiakat, lehet a szélesség meg a magasság harmóniájáról beszélni, a hosszan lecsengő savakról, mineráliákról - de a kóstolón a 7*3 tétel lenyelése után olyan gyomorégésem volt, mintha in vivo in vitro boncoláson vettem volna részt, mindenféle érzéstelenítés nélkül.

Nagyon szeretem Tokajt, nagyon szeretem a furmintot, tisztelem is eléggé akiket kell, szóval nem rosszindulatból mondtam, amit mondtam.

Azt hiszem, vannak a "versenyborok", amelyek 3 cm3-es mennyiségben fogyasztandók, meg vannak a többiek, amelyből egy üveggel elfogy egy vacsorához. Én ez utóbbiakat nevezem ihatósnak, az előbbiek szerintem kóstolóborok.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.12.30. 08:24:12

@RAMBO: Szerintem ez egyénfüggő. Én simán és örömmel szoktam inni a tokaji furmintoknál lényegesen nagyobb savtartalmú borokat minden gyomorprobléma nélkül.

Tény, hogy testes, masszív, komoly savval, szesszel és extrakttal megáldott bor ivása előtt, közben és után érdemes a gyomorban megágyazni.

Nem versenybor és ivósbor osztályozás van, hanem elsősorban étkezéshez való és önmagában csak borozásra való borok vannak. De mondom még ez is egyénfüggő.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2009.12.30. 08:37:47

Ray Tango,

Köszönöm a pontosítást, természetesen én is így értettem. A Királyudvar borok már egész frissen is káprázatosak.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.12.30. 08:51:23

@BZoltan: Zoli, a kategóriák elnevezése mindegy, felőlem lehet kék és piros is, az a lényeg, hogy a két mezőnyben nem ugyanazok indulnak, szerintem.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.12.30. 08:57:55

@RAMBO: Igazad van, ebben egyet is értünk. Én csak a versenybor kifejezést nehezményeztem, az ugyanis semmiképpen sem azonos azzal a kategóriával ami beltartalmi értékei miatt önmagában esetleg nehezebben fogyaszthatóak. Bor van sokféle. Fröccsbor, vedelősbor, pecsenyebor, desszertbor, beszélgetés mellé való bor, reggeli mellé való bor, randibor, ünnepi bor... és még sorolhatnám. Szerintem nem mezőnyök vannak és nem indulók, hanem sokszínűség és az alkalomhoz való helyes borválasztás.

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2009.12.30. 09:09:15

Csak arra gondoltam, hogy a burgundi fehérborokkal kapcsolatos élményeid oszthatnád meg, esetleg az őket érintő korai oxidáció okairól is értekezhetnél.
Merthogy erről szeretne szólni a poszt,
szerintem.

BZoltan · www.juhfark.hu 2009.12.29. 17:10:44

@Szomjas Gödény: ???

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2009.12.30. 11:43:25

@napoletano: egyet nagyon nem értek...
Miért lenne egy fehérbor (túl) fiatal, ha még nem 10-30 éves?

napoletano 2009.12.31. 14:51:31

@BZoltan: Kosz, tehat van, aki olykor-olykor elolvassa... :-)
Nehany reagalas:
a) megvarnam, amig a boraszok mondjak,hogy ez oszerintuk oncelu (az idovel dacolo borok keszitese). Hogy errol te v. en mit mondunk, nem tul perdonto. Te legfeljebb majd nem veszed meg, en meg igen.
b) bocs, akinek nem kell a magyarazat. Ezzel arra utaltam, hogy a sokat idezett valasz nem a kilatast dicsoiti, hanem azt mondja, "azert, mert ott van" - azaz kihivas, amire sokan ugy velik, hogy meg kell probalni. A borral kapcsolatban szintugy.

Mivel az emlitett burgundiakat nem kostoltam 8 eves korukben, no meg te sem, hat sosem tudjuk meg, mire is vartam 7 even at, de azt sem, hogy nem volt eredemes varni.

Arra tan nem is kene utalnom, hogy az erettebb borban olyan izek es illatok jelennek meg, amik egyszeruen nincsenek benne a fiatalabban. Ettol meg nem kell mindent eltenni X evig. Az, hogy a 30 eves ketszer jobb-e, mint a 15 eves, gondolom, nem kell bizonygatni, hogy nem merheto es nem merendo. A minoseg es merhetoseg (mennyivel jobb a micsoda? az egyik merheto, a masik meg nem) nem osszevetheto.

Mire is varj pl. Burgundiaban? Hat nem is t'om. De ha nekem kinalnanak 20 palack haromevest, v. 1 palack 60 evest, akkor en bizony valoszinuleg az utobbi mellett dontenek. Alkat kerdese.

napoletano 2009.12.31. 14:53:33

@Hepci: dehogy tul fiatal! Fajtaja valogatja. Van, amelyik 30 evesen mar borecet...
No meg azt sem allitottam, hogy minden bornak van egy optimalis kora, ami elott vagy utana szentsegtores kibontani. Csak azt irtam, olykor bizony erdemes varni.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.12.31. 15:32:01

@napoletano: Amit nekem ír valaki azt én el szoktam olvasni és a csekély de legjobb tudásom szerint igyekszem is válaszolni :)
a) Szerintem öncélú de ez nyilván nem perdöntő. Nem is az a cél, hogy pert döntsünk.
b) Tudtommal és az én tapasztalatom szerint egy idő után (ez szerintem max 8-10 év fehérborok esetében) a bor jó esetében megőrzi az erényeit, de újakat már nem gyűjt. Azokat az ízeket és illatokat amiket te szeretsz egy érett borban szerintem max 8-10 év alatt kialakulnak.

Ha nekem kínálnának 20 palack 3 éves burgundiai bort jó termelőtől akkor én udvariasan félretolnám akár a világ legjobbjának tartott 60 éves palackot is :)

De ugye nem vagyunk egyformák.

Na én megyek folytatom a délután egy idei szekszárdival :)

napoletano 2010.01.01. 10:46:06

@BZoltan: halistennek valoban nem vagyunk egyformak... Remelme, az idei szekszardi kedvedre szolgalt. Az elso mondathoz - itt a legelso beirasra adott reagalast ertettem (es termeszetesen onironikusan, de ezt nem kell, ugye, magyaraznom?)
Egyetertek, hogy a legtobb feherbor eleri a csucsat 8-10 ev alatt. Kiveteles, amelyik ezutan is fejlodik - de szerintem van ilyen. Azonkivul engem a tovabbiak is erdekelnek, azaz hogyan es hova alakul egy bor a "csucsa" utan? Ez azonban mar kivancsisag, nem hedonizmus...
Kellemes kijozanodast, jo borokat neked es mindotoknek az uj evben!

bocsard 2010.01.01. 12:12:46

Csak egy kis pontosítás.
Kifli: a Portói is bor azért sorolják őket az erősített bor kategóriába. Az avinálás ezért itt valóban engedélyezett, de azért bor.
Az más kérdés, hogy ezeknél pont emiatt az öregedés mást jelent, mint a csendes boroknál vagy a természetes édes boroknál.

A fehérborok vagy a burgundik pedig gyűjtőnevek, így nem lehet róluk általánosságban beszélni.
Van olyan burgundi ami 25 évesen is gyönyörű van olyan ami 5 évesen már öreg.
Van olyan furmint is amit frissen igyunk meg, mert már nem lesz jobb, van olyan amivel várnék még.
A bor nem generálisan leírható és élvezete pedig sokszor igen szubjektív.
Szepsy István is azt mondja, hogy az aszúk palackozás előtt a legjobbak, de cask azért, mert ekkor tudnak a legkomplexebbek lenni. Azt ő sem állítja, hogy ezért egy 15 éves már nem lesz szép!

zoldful 2010.01.03. 13:02:42

Érdekes a téma. Én is keresem az időtálló száraz fehér bort, de mivel még nincs készen a pince, ezért sokáig nem bírom ki, hogy meg ne iszogassuk vagy elkóstoljuk a tárolt borokat többnyire 4 éves korukig. Ha lenne/lesz saját borom, én is megpróbálnék kísérletezni az eltarthatósággal, de hajlok többek véleményére, hogy 5-8 év alatt kialakul a száraz fehérborban, ami kijöhet belőle.

Leírok azért egy példát, ami meglepő lehet, nekem is az volt. Száraz fehéres kóstolásaim legemlékezetesebb tapasztalata egy 1991-es móri Bozóky királyleánykához kötődik, amit 2003-ban kóstoltunk vakon és frenetikus élmény volt. Hajlok a visszafogott pontozásra, az a bor akkor olyan 7-8-at ért nekem. Volt alkalmam egy másik példányt később 2008-ban is kóstolni, akkor 6-osra értékeltem, rövid kommentem szerint ásványos, izgalmas, lendületes jelzőkkel. Szerintem a produkció a szép savaknak és a néhány gramm érezhető maradékcukornak volt köszönhető. Azóta a furmintok mellett a móri borok is kifejezetten érdekelnek, szerencsére mostmár nem csak egy ígéretes pince van ott.

Egyébként szerintem a korhoz kötődő nehezen megfogható minőségi többlet (ha van ilyen egyáltalán) mellett, a lelki élményt erősíti az időtállóság, mint ahogy gyönyörködve végigsimítunk egy míves, régi bútoron. Egy idős, de szép bor megnyugvással tölti el az embert, emeli a nap fényét, hogy az ember hátradőlve azt mondja magában, ez igen, ez férfi(női) munka volt!

akov · http://borrajongo.blog.hu 2010.01.04. 14:07:01

@zoldful: Próbálkoz chenin blanc-okkal, pl. a Királyudvar "tezsvér" birtokától: Domaine Huet. Azt mondják a szakik, hogy 40-50 év után kezd lenni az igazi. :)

A burgundik is sokszor kibírnak 30 évet.

Sok szerencsét a pincéddel!
süti beállítások módosítása