Talán csak AM kolléga alig pár hetes balcsillagzatára próbáltunk rácáfolni. Talán csak borozni akartunk egy jót az ünnepek között. Talán csak ki akartuk próbálni, mit tudhat az a bizonyos középkategóriás magyar vörös, ha némi előzetes szelekció után kóstoljuk. Talán magam sem tudom, miért. Mindenesetre összejöttünk borbarát szomszédommal és kóstoltunk. Vörösöket, háromezerötszáz környékéről. És ha nem is futottunk akkora pofonba, mint AM kolléga, a végén mégsem volt felhőtlen az örömünk.

Három bor, melyeket szándékunk szerint csak az áruk kötött volna össze, valamit hogy általában szeretjük őket, ezért is verjük csapra az ünnepek közt. A véletlen azonban úgy hozta, hogy az évjárat és csaknem a fajta is azonos lett, igazolva: mi is hiszünk abban a mendemondában, hogy a cabernet franc otthonosan mozog a magyar ugaron. Nem bonyolítottuk a kérdést bezacskózással, kitettük az előzetesen bontott palackokat az asztalra, poharat választottunk, ránézésre bemondtunk egy kóstolási sorrendet és fejest ugrottunk.

Tóth István Cabernet Franc 2006

Eger szürke eminenciása, a legbikavérebb bikavérrecept tulajdonosa e borával is bebizonyította, hogy méltatlanul jut neki oly kevés a sztárborászi reflektorfényből. A kóstoló első tétele azonnal elismerő hümmögéseket csalt ki belőlünk. A sötét, szinte átláthatatlan szín félreérthetetlenül adta tudtunkra, hogy itt nem a bikavér műfajában mozgunk, annál még mélyebb, sötétebb vizekre eveztünk. A sűrű, szilvás illat pedig csak tovább erősítette ezirányú érzéseinket. Mellé meggyet kaptunk, szépen integrált fás aromákat, leheletnyi medvecukrot és szénát. Komplex, kerek és mély illatot. Szájban a határozott egri savak mellett némi nyersességet is felfedezni véltünk, végül is ez fogott minket vissza attól, hogy a szép, nagy test, a délceg savak, a harmónia és a hosszú lecsengés miatt végképp elragadtassuk magunkat. Így végül maradtunk az elismerő csettintésnél és egy kövér hatossal (6 pont) szórtuk meg a bort.

Bolyki János Cabernet Franc 2006

Tóth István után nem könnyű kivágni a magas cét. Bolyki János cabfrancja talán csak rossz helyre került a kóstolósorban, talán csak rosszkor nyitottunk rá, vagy épp az elvárások voltak túl magasak. Mindenesetre most nem nyűgözött le minket annyira, mint fél éve vörös és fehér kollégát. Lehengerlően gyümölcsös illata elsőre még elkápráztatott, találtunk benne ribizlit, meggyet, ánizst, medvecukrot, meszes-ásványos aromákat dögivel. Az első korty is jól indult, lendületes savakkal és szép harmóniával, a vége azonban sajnos kesernyébe fordult. Ráadásul néhány perc szellőzés után az illatban is szappanos-parfümös jegyek jelentek meg. Forgattuk, pöndörgettük, félretoltuk, visszakóstoltuk, de a szappan és a kesernye maradt, így minden más - egyébként komoly - erénye ellenére végül egy ötössel (5 pont) lett gazdagabb. Mentségére szolgáljon, hogy ma, egy hét ledugózott előszobás érlelés után még áll mint a cövek, ráadásul kesernye sincs és szappan sincs. Vagyis valószínűleg némi levegő jót tett volna neki.

Bujdosó Altanus 2006

A Dél-Balaton feltörekvő borászatának vörös csúcsküvéjét utoljára még alkotóelemenként, hordóból volt szerencsém kóstolni. Akkori emlékeimből a farkastanyai cabfranc ugrik be legelébb, mely akkor valami elképesztően gyümölcsös és szép volt, szerencsére jutott belőle a küvébe bőven (mármint a küvé szerencséjére, én inkább magában ittam volna belőle sokat). A vörös Altanus egyébiránt klasszikus bordói kevercs (cabernet sauvignon és -franc, valamint merlot) némi pinot noirral bolondítva. A leginkább nagyboros illat e bornál fogadott minket, már ha a nagyboros illatot meg lehet határozni valahogy. Mindenesetre komplexitásnak, sűrűségnek és gyümölcsöknek ez a bor is bővében volt, a fa nem uralta el, némi animalitás és rumosszilvás aromák tették még izgalmasabbá az illatát. A kortyot komplexnek, harmonikusnak, de egy kissé vékonkának ítéltük. Az illat ígérete után ez némi csalódással töltött el minket. Hiába találtuk jó ivásúnak, gyümölcsösnek, jóval nagyobb testet képzeltünk hozzá, mint amit kaptunk. Végül - meg nem barátkozva a halványan, de itt is megjelenő kortyvégi kesernyékkel - hosszas tanakodás után öt és fél pontra (5,5 pont) taksáltuk.

Összegzésképp megállapíttatott, hogy talán mégsincs minden veszve, teremnek még szép vörösök ötezer alatt is magyarhonban. Némi előzetes rásegítés persze sokat segíthet az ember alkoholra szomjas fián. Nem tudtunk azonban felülemelkedni kicsinyes, garasoskodó, csinovnyik énünk fel-felbuzogó kötözködésén, mely szerint ezek a borok a maguk árkategóriájában (12-15€) ugyan rendben valának, de sikeresek talán néhány ajróval lejjebb lehetnének igazán. Már persze, ha számít ez valamit.