A Vylyan-borok értékelése tartós és bosszantó adósságunk. Takarózni persze tudunk mivel, volt egy kellemetlen afférünk a nyakló nélkül áradó olvasói szavazatok kapcsán, aminek zárlata nekünk is, nekik is fájó lett. Node vissza a jelenbe: tíz évvel ezelőtt a Vylyan volt a Sauska, az új vagány a flaszteron, aki világot látott, és mindent jobban tud és csinál. Aztán jöttek a hullámhegyek és völgyek, és az alapító-tulajdonos-programadó Debreczeni Pál tragikus halála. Hogy a Vylyan mint vállalkozás hogyan vészeli át a mostani válságot, nem tudjuk, de borfogyasztóként örömmel konstatálhatjuk, hogy a szárító tanninok után az átható istállósságot is sikerült kordába szorítani (most az alkohol van soron). Közben a borok talicskaszám kapják a nemzetközi elismeréseket, ideje volt hát betolni hozzájuk a tilót.

Már az előző tilózásokkor is felmerült a gondolat, közösségi blog lévén talán többet mondhatnánk egy-egy pincéről, ha közösen kóstoljuk a tételeiket. Most a gondolatot tett is követte, így egy péntek este Bobbal, palackkal és dagadtossal közösen dugóztunk ki négy Vylyan bort, melléjük pedig négy egyebet. (Továbbá elfogyasztottunk a kóstoló végén egy adag bárány lapockát is.) A legnagyobb tanulsága a kóstolónak az volt, hogy kiderült: van Vylyan-stílus. Egymás után kóstolva a borokat a hasonlóság letagadhatatlan volt.

Vylyan Pinot Noir 2006 (vörös és fehér)

Gondoltam, ha már Caroline Gilby az egekbe menesztette ezt a pinot noirt, akkor nekünk is muszáj megkóstolnunk, és megint abban maradtunk, hogy valószínűleg nem elég nemzetközi a szánk. Magyarok vagyunk, fanyalgunk. Én legalábbis kicsit mindenképpen. Pedig az illata szép volt a bornak, meleg, gyümölcsös, fűszeres, kicsit vaníliás. Nem a legtipikusabb pinot illat, de Villány sem a legtipikusabb pinot-vidék. A korty azonban sajnos csalódás, a túl sok tannin elnyomja a gyümölcsöket. Kicsit egysíkú, meglehetősen izgalommentes bort ihattam, enyhe kesernyével a végén. A 2004-est sokkal jobban szerettem, erre öt (maximum öt és fél) pontot adtam.

St. Andrea Ferenchegy Pinot Noir 2006 (vörös és fehér)

Gondoltam, ha már etalon pinot-nak lett a Vylyan kikiáltva, akkor megbontom mellé azt, amit én eddig etalonnak gondoltam, legalábbis a 2005-ös Ferenchegy pinot nagyon tetszett. Azon a kóstolón még bíztunk benne, hogy a 2006-os is összeszedi magát, és felnő az elődhöz. Nem sikerült neki. A szín (opálos, téglavörös) és az illat (hecsedli, gyógynövények, kő) nagyon rendben volt, azonban kóstolva elmaradt az izgalom. Kis édességgel nyitott a korty, megjelenik egy sós-ásványos íz is, aztán hirtelen üresen marad a közepe. A végén egy hecsedlis savanyúság még felbukkan, aztán hirtelen vége. Nem gondoltam volna, de ebből a borból kifejezetten sok maradt másnapra is – nem lett jobb, sőt. Más volt, mint a Vylyan, de nem volt jobb. Öt pont, nem több. (Ha ma megkérdeznek, hogy melyik magyar pinot a kedvencem, nem hezitálok: Orsolyát mondok.)

Vylyan Montenuovo 2006 (palack)

Bujkáló, zárkózott illat, elég nehezen nyílik később is. Nem túl bonyolult piros gyümölcsös, friss savanykás, étcsokis és markánsan füstös. Cabernet franc és merlot adják a gerincet, egy kis zweigelt pedig az izgalmat lenne hivatott biztosítani. Kóstolva először harapós és nem túl szép tanninnal szembesültünk. A gyümölcsösséget is hiányoltuk belőle, inkább a hordófűszerek hallatták hangjukat. A struktúrával nincs gond, arányos, szépen összerakott bor. Második napra egészen kivirágzott. A tannin visszavett az arcból, bár érett azért nem lett, a gyümölcsök előbújtak, sokkal barátságosabb, élvezhetőbb bor lett. Az alkohol itt is magas és külön utakat jár néha. Lecsengése is arányos, szépen csendesedő. Összeségében ő is erős öt pontot érdemel.

Heimann Cervaes 2006 (palack)

Közepesen intenzív illatában eperfagyi, cseresznye, némi füstösség, és egy csipet feketebors. Olvasva az összetételt és kortyolva a bort, azt lehet mondani, hogy a 40% kékfrankos adja a gyümölcsöt és fűszereket, a 40% cabernet franc a struktúrát, a 16% merlot pedig a simaságot, a 4% kadarka inkább csak ráadás. Először jól ihatónak tűnik, de nem ártana neki több lendület, mintha savai kissé túl lágyak lennének. A korty második felétől az alkohol ellibben a kortytól, egy markáns cseres kesernye viszont viszont kezdi beteríteni a szájat, amitől nem lesz barátibb. Lecsengése igy kissé fésületlen, de összeségében jóleső. Mikor már semmi sem marad, akkor azért a tannin szárít még cseppet. Erős öt pont, de nem szabad hagyni melegedni, mert az felerősíti gyenge pontjait.

Vylyan Merlot 2006 (Bob)

Kicsit lekváros, orrbavágósan direkt, lehengerlő, alkoholos, populista illatú. Talán a legpopulistább az egész sorból. Ízeiben is édes, erősen gyümölcsös, népszerűsködő. Egyfelől tipikus közönséghajhász bor, másfelől viszont profi munka, szép szerkezet, nagy test, hosszú lecsengés jellemzi. Kihozza az emberből a hedonistát. Hat pont a jussa.

Malatinszky Noblesse Merlot 2006 (Bob)

Egyszerű, meggyes-málnás illat, némi füsttel. Összetettséget, rétegzettséget szájban sem mutat, ugyanakkor egész szép szerkezetű, a merlot-prototítpusnál kissé könnyedebb bor. Ízvilága egy kissé elbillen a fa és tannin irányába, de a savai jelzik, hogy van még előtte élet. Hogy mennyi, abban kissé bizonytalan vagyok, mert ugyan visszakóstolva először javul, de pár óra után zuhanórepülésbe kezd. Összességében éppen nem rossz bor, Öt és fél pont.

Vylyan Cabernet Franc 2007 (dagadtos)

Vylyan-bor. Széles, mediterrán illat, nagy test, harapós tanninok és jelentős fűtőérték, különösebb fajtajelleg nélkül.  Rumos dió, fekete olíva, öreg bútor, görögdinnye - olaszos jelleg. Leírva érdekesebb, mint kóstolva: a kortyot dominálja az érettség, a nem túlzó extrakt és az egészen jó savak ellenére is kissé rusztikus, napfényalapú egyenbor. 4000 forint környékén egy közel hibátlanul kivitelezett déli presztízstétel egyfelől, részleteiben viszont durva és teljesen izgalommentes másfelől. Kiváló minőségű instant élelmiszer. Hat pont.

Ikon Cabernet Franc Evangelista 2007 (dagadtos)

Milyen jólesett elsőre a sok kemény, alkoholos bor után! Hűvösebb illat, tökéletes arányok: éppen megfelelő alkohol, selymes tanninok, elegendő sav, koncentráció és krémesség.
Mégsem tudtuk megszeretni. Van valami művi ebben az elomló, édes lágyságban, a főtt gyümölcsösségben, a kicentizett szerkezetben. Orrban áfonyalekváros, borsos, de főleg kapuccsínós-karamelles, nyíltan populáris. Szájban aztán mesterkélten puha, tartás nélkül szétoszlik, a savak nem vibrálnak, nem adnak gerincet, csak savanyítanak. Nem fiatal, nem öreg; élettelen késztermék. A borleírás objektívnak hitt mércéi szerint nem kaphatna nyolc pont alatt, személyes szimpátiám alapján nem juthatna négy pont fölé. Hatos átlag.

Vylyan Cabernet Franc Mandolás 2006 (AM)

A Vylyannál megelégelték, hogy a 40-50 eurós piaci szegmensben nincs versenyzőjük. A dűlőszelektált Mandolás a Malatinszky Kúriának kúr oda, a Pillangó pedig a Solusnak és a Magnificónak. A Mandolással eddig egyszer találkoztam, és a nyáreleji, szabadtéri kóstolás alkalmával a 15,5-es alkohol állcsúcson talált. Most nem ütött ki, de azért kétségtelenül az alkohol rontja le az összképet.
A nyitás után közvetlenül, 15-16 fokon tompa, poros, gyurmás, acetonos szaga volt. Ám úgy egy óra szellőzés után, elérve az üzemi hőmérsékletet, az illat lábra kapott: intenzív, nagyboros és behízelgő lett szilvalekváros, erdei gyümölcsös, dohányos és fekete teás jegyekkel. Ez a jó hír. A rossz az, hogy egy gyűszűnyi technokol bújkál benne, és magasabb hőmérsékleten kikönyököl belőle a túlérett gyümölcs és az alkohol. Az agilis és kerek savaknak köszönhetően egyáltalán nem szirupos, hömpölygős. Tökéletesen érett szőlőből készült, borsóhüvelynek még a gyanúja sem férhet hozzá. A vele egyidejűleg kóstolt boroktól két dolog különböztette meg: az egyik az alkohol túladagolás, a másik, hogy minden szakaszában élvezetesen gyümölcsös, amire egy kis alkoholédesség (maradékcukor?) is rájátszik. A korty második felétől támad az alkohol, és a lecsengésből sokat kitakar. A tannin érett, édes, de nem tömős, és persze szárít valamelyest (de hol van ez a '99-es cabernet sauvignontól?). Szép bor szép jövővel, kár a szeszért. Erős 7 pont. (9390 Ft)

Malatinszky Kúria Cabernet Franc 2006 (AM)

Kár még háborgatni, durcás, fád, ha hirtelen rányitunk. A bontás napján belekevertem egy nagyobb tesztbe, és gyászosan szerepelt. Másnap ismét megvakoztam, és fejhosszal verte az előző napi legjobbakat (hozzá vagyok szokva a másnapossághoz, de ez azért több volt, mint bölcselmem álmodni képes). A kiegyenlítettség, a korty eleganciája, harmóniája, az alkohol és a tannin integrációja emelte ki a mezőnyből (meg voltam róla győződve, hogy az első napi győztest, egy 2004-es Clerc Milont, iszom). Az illatot csendes komolyság hatja át. Az alap egyrészt hosszan érlelt balzsamecet, másrészt szeder és fekete cseresznye, mindezt egy tintás, fenyőtűs áramlat egészíti ki. Kóstolva a már említett elegancia, kerekség és sima felszín a meghatározó. Örömtelien mentes a villányi borokra gyakran jellemző alkoholos túlfűtöttségtől. A korty friss, kimondottan jól csúszik (ez volt a vaktesztben az egyetlen, amit egyszer sem köptem). A szájat egyenletesen beterítő, nem szárító tannin. Tartom a 8 pontot, és a megmaradt palackomra legalább 2-3 évig nem emelek kezet. (Előjegyzésben 7 ezer forintért vettem, most 12-13 ezer.)

Vylyan Portugieser 2008 (AM)

Portugiesert egyedül kell kóstolnom, nincs egyetlen ismerősöm sem, aki szeretné. Mondjuk én is csak a 2007-eseknél döbbentem rá, hogy egy Szemes, egy Ebner vagy egy Tringa jobban tetszik, mint az ebben az árkategóriában kínált rozék, sillerek és vörösek jelentős hányada. Alkoholista pályám kezdetén a Vylyan kékoportója volt "a kékoportó" (a pincészet indulásakor annyira komolyan vették a fajtát, hogy barrikolták), aztán úgy 2003 környékén nagyon elállatiasodott, és leálltam róla. Mivel a kontroll párja most akciósan alig több mint ezer forint, szívtam a fogamat a hiperben, amikor 1900 forintot kellett érte kicsengetni.
Az első percekben kísértett a múlt, jött a baromfiudvar, aztán szerencsére kiszellőzött. Gyors lefutású, kissé izgága bor, eleinte azt gondoltam, hogy fát egyáltalán nem látott (a honlap szerint ászokhordót kapott). Az illat fűszeres, meggyes, néha borsosmenta is bevillan. Kóstolva valami fémesség tűnt föl, és ettől kezdve ezt az illatban is fölfedezni véltem. A savszerkezete, az arányai valahogy nem igazán oportósak. Eleinte kékfrankosra gyanakodtam (a savak és a lecsengésben felbukkanó bors miatt), végül mégis a zweigeltnél kötöttem ki. Én legalábbis azt a fémes mellékízt, ami végigvonul az ízképen a kommersz zweigelthez társítom. Összességében egy meglehetősen karcsú, élénk savú, a savanykásság határán táncoló, inkább fanyar, mint gyümölcsös bor, ami egy magyaros ebédet remekül lekísérhet, de önmagában nem egy nagy élmény. 4 pont

Szemes Portugieser 2008 (AM)

Én ezt a bort nagyon szeretem, jó néhány palackkal legurítottunk már belőle. Nem hivalgó, cifra páva, nem modern az ő szive, egyszerűség lakik benne, mosolyogva szeliden. A korábbi leírásomhoz nem tudok mit hozzátenni, a lényeg, hogy friss, gyümölcsös, felhőtlen szórakozás. 5 pont és best buy (pláne, hogy per pillanat 1100 forint).

A korábbi tilolások (Csányi, Gróf, Titi és a többiek) itt olvashatóak.