Túl vagyunk az első karácsonyi napokon (én kényszeresen ide számolom a Szentestét is), fogyasztottunk is. Ám valahogy nálunk úgy alakult, hogy a karácsonyi asztalra nem kerül rengeteg bor; a család messze nem annyira boros, mint én. Mondhatnám, remélem még kellően ironikusan: nekik az az ünnep, ha nem iszom. Azért igyekeztem pár bort belecsempészni a karácsonyi hangulatba.
Aperitifnek egy proseccot bontottunk, a Tenute Aleandri Ca’ Vittoria Brut tételét vettem le az Enoteca Montalcino polcáról. Úgy vagyok vele, hogy egy jó Champagne-t még nem feltétlenül értek, rosszért meg minek adjak ki sok pénzt. A tankpezsgőn viszont már túl vagyok, így ha habzó italt keresek, akkor gyakran a cavak és proseccok között keresgélek. Ez ideális étvágygerjesztő volt, kellemesen szénsavas, markánsan savas és finoman gyümölcsös, enyhén kesernyés.
Az előétel után, főétel előtt megint úgy éreztem, hogy érdemes egy könnyed borral öblíteni, ezért a Tokaj Nobilis 2008-as Sárga Muskotályát kínáltam, sikerrel. A bor az üde, mégis tartalmas muskotályok sorát erősíti, talán még a Patricius hoz ki hasonló tételt. A direkt szőlőillat mögött finom savakat, ásványos zamatot találtam, jól behűtve hétköznapi beszélgetéseket is fel tud dobni ez a bor, 12-as alkoholjának köszönhetően még a beszélgetés fonalát sem veszti el az ember. Az öt pontot mindenképpen megugorja ez a bor.
A szűk családi Szenteste (igazából délután ettünk, tehát leginkább estebédeltünk) főételét a három és fél éves gyermek paradicsomos tészta iránti rajongása határozta meg. Annakidején Kalla Kálmánt egy Takler kadarka ihlette meg, és készített kacsahússal töltött derelyét egy Gundel borvacsorára . Ezt a receptet igyekeztem elkészíteni, több-kevesebb sikerrel. 2006-os Buttler kadarkát, és 2007-es Orsolya pinot noir-t bontottam mellé, illetve előbbit a mártásba is használtam.
A Buttler kadarkáról már értekeztem egyszer, másszor meg dagadtos írta meg, sok újat most sem fogok mondani róla. Illata továbbra is elbűvölően komplex, az érettebb, erdősebb jegyek is megjelentek már benne, ezt az összetettséget az íz azonban nem hozza. Kicsit most a sav felé billent el az egyensúly, a hat pont azonban továbbra is megvan, csak most alulról.
Ellenben az Orsolya pinot az étel fölé nőtt, vagy legalábbis lépést tartott vele. Lenyűgöző volt az illata (megjegyzem: a kacsás derelyének is), sok hecsedli, ribizke, háttérben gomba. A korty is magával ragadó – nagyon szép, vibráló savak, fűszeres-gyümölcsös ízek. Az alkohol visszafogottan fűt, a lendület a korty végéig kitart. Nagyon szép bor, érdemesnek tartom a pannon klasszisok táborába jelölni, tőlem hét pontot kap.
További boldog Karácsonyt mindenkinek!
Utolsó kommentek