Majdnem négy évre visszatekintve rá kell, hogy jöjjek: bizony a Csontos furmint nekem szerelem volt első kortyra. Leegyszerűsítve a szerelem képletét, valami olyan magyarázat lehet emögött, hogy a Csontos a két száraz furmintszélsőség között a maga harmadik vagy középútját járja. Nem egyszerűen könnyed és kedves, de nem is csupán robusztus és komoly. Mindkettő és egyik sem.
Az első 7x7 kóstolón találkoztam a 2005-össel, de későn ébredtem, így elkapkodták előlem az összeset. Végül a 2006-ossal kárpótoltam magam, és megfogadtam, jobban figyelek ezentúl. Nagy lelkesedésemben hárommal egyszerre is voltam együtt, hogy aztán jól meglepődjek, miért a legfiatalabb tetszik leginkább. Most február végén pedig különleges alkalom kínálkozott: az összes eddigi Bott Csontost megkóstolhattam egymás mellett. A képlet persze közelebbről megvizsgálva megint nem olyan egyszerű. De hát nem azért tanulunk, hogy rájöjjünk, valójában milyen keveset is tudunk?
Csontos 2005
Az első, a kezdet, mindössze egy hordó volt belőle, így 350 félliteres palackra volt elég. Félszáraz: 13,4 gramm cukorral és 7,4 gramm savval és 13,5% alkohollal. Szép érett illattal mutatkozott be. Inkább visszafogott, de gazdag és izgalmas: likőrös, petrolos, mézes, aszalt gyümölcsös jegyek keverednek friss körtével és némi sóssággal. Kóstolva elegáns és élénk, izmos szerkezetű, ízben majdnem olyan gazdag a maga egyáltalán nem harsány módján, mint illatban. Egyszóval finom. Egyáltalán nem érezni rajta a kort.
Csontos 2006
A második évjárat is félszáraz lett 10 gramm cukorral és 7,6 gramm savval, 13,8% alkohollal. Összesen 600 félliteres palackot töltöttek le belőle. Az előzőnél intenzívebb és még érettebb illatú, méz és aszalt gyümölcsök dominálnak benne fűszeres sült almával kiegészülve. Szép sima és széles a korty, gazdagabb a 2005-ösnél, jól ellenpontoz a középen belépő finom kesernye. Viszont alacsonyabb, nem olyan arányos a szerkezete, egy cseppet már lágyak a savai - legalábbis ebben a sorban. A vége picit cseres és alkoholos, de még nagyon jó állapotban van.
Csontos 2007
Ebben az évjáratban már 930 félliteres palack készült. Félszáraz 10 gramm cukorral, 6,4 gramm savval és 13,5% alkohollal. Illata édeskés, körtés, őszibarackos, intenzíven gyümölcsös és virágos. Az eddigiek közül a legegyenesebb, legkevésbé bonyolult. Szájban az alkohol jólesőn melegít, ő a legédesebb érzetű Csontos. Kedves bor, szép gyümölcsökkel. Lecsengése finom, bár kicsit hamarabb alábukik, mint vártam.
Csontos 2007 (Öreg Tőkék, hordóminta)
Még hordóban van, nem is tudják, mikor kerül majd ki onnan. Intenzív, kezdetben kicsit szúrós illatában virágok, érett körte és finom hordófűszerek vegyülnek szépen. Szájban igazi úthenger (ebben a sorban): nagy test, sok sav, húsos gyümölcsösség - szinte rágható. Nagy anyag, de még kissé szögletes.
Csontos 2008
Ebben az évjáratban 1400 és már 0,75 literes palackot töltöttek le. A bor száraz lett 3,1 gramm cukorral, 6,2 gramm savval és 14% alkohollal. Illata intenzív és nagyon összetett. Virágok, banán, narancshéj és langyos nyáresti tengerparti szikla ásványosságát sugározza. Kóstolva élénk, de nagyon szép dinamikus egyensúlyban van. Folyton változik, mégsem billen el semerre, megőrzi harmóniáját. Finom, elegáns, de nem filigrán. Lecsengése, nagyon hosszú, szép száraz. Nem a legkedvesebb, de a legjobb Csontos. Legalábbis nekem.
Csontos 2009 (hordóminta)
Áradó virágos, érett alapanyagra, de még friss borra jellemző, kellemes illat. Cseppet tésztás, az újhordót érezni. Szájban még pezseg, édes gyümölcsök és cserek vívják elmaradhatatlan harcukat. Meglepett, hogy savai fiatal kora ellenére milyen kerekek, talán túlzottan is. A korty végén ráerősít a már említett cseresség. Bizony kicsit kusza volt számomra kép, remélem, csak azért, mert még sosem találkoztam Csontossal ilyen fiatalon.
A jutalomjátékban kóstoltunk még késői szüretelésű Csontos furmintot 2006-ból, ami a terület régi tulajdonosáról kapta nevét. Rudolfné sosem árulta el Juditéknak keresztnevét, így lett a jól iható, önmaga egyensúlyát félédesben megtaláló kiváló bor: Rudi néni. A 2007-es Bott-rytis mély, sűrű, mézes aszaltgyümölcsös, picit zöldfűszeres illatú. Kóstolva nagyon finom, krémes, én egy cseppet több savat el bírnék viselni benne. Az édességgel nincs baj, mert szépen ellenpontoz a kortyban a kesernye. Végül a 2006-os Aszú következett, ami igazán remek bor, lendületnek egyáltalán nincs híján. Sűrű, aszaltgyümölcsös, mazsolás illatába néha egy kis technokol vegyült, de ez ki is szellőzött egyhamar. A korty tömör, széles, gazdag, díszes és nagyon finom, a savak pedig hihetetlen módon bírják tartani a lépést ezzel a lehengerlő testtel. Sőt. Az egyik legfinomabb, leginnivalóbb aszú, amit valaha kóstoltam.
[A fotót a pince honlapjáról lestem.]
Utolsó kommentek