Vallom, hogy a borkóstolás több szempontból is olyan, mint egy irodalmi mű olvasása. Lehet legyűrni, gyorsan átfutni egy kötelező olvasmányt, mint egy mintát a sok közül az ötven tételes kóstolón. Aztán lehet elmélyülve, netán megrészegülve is olvasni, odafigyelni minden szavára, beleszeretni, akár egy szép borba. Fontos párhuzam még, hogy mind az olvasónak, mind a kóstolónak lehetősége van alakítani a művet a befogadás során. Fantáziánk, emlékeink, saját interpretációnk izgalmasabbá is tehet egy könyvet; ha pedig nem vagyunk ráhangolódva, netán zavaróak a körülmények, akkor el is veszhet az olvasmány szépsége. Ugyanígy, ha nem figyelünk a hőmérsékletre, rossz poharat használunk vagy rossz kedvünk van, akkor a legjobb bort is elronthatjuk. Viszont ha gondosak vagyunk a körülmények tekintetében, sőt merészen használjuk a fantáziánkat is, akkor még többet is kihozhatunk egy borból, mint ami önmagában benne van.

Konkrétan hogyan jön ez a most következő két Bott-furmintunkhoz? Úgy, hogy mindkettő nagyon igényli a szellőztetést, nem szabad bontás után ajtóstul rontani hozzájuk a házba. A Csontost nem szabad hagyni túlmelegedni sem, ha nem akarjuk kilógatni belőle az alkoholt. A Teleki édesbe billenését pedig megfelelő étellel párosítva akár javunkra is fordíthatjuk. A kóstolás közepén kísérletképpen ettem egy falat keserűcsokoládés édes kekszet, máris szépen kiemelkedtek a savai és kevesebbnek tűnt a cukra. Egy édeskés gyümölcsös húsétel persze jobb lett volna, ám azt nem volt időm összedobni.

Tehát nézzük mai két Bott-furmintunkat 2006-ból. Mindkettő félszáraz, ám érzetükben igencsak különbözőek. A Csontos 7.6-os savjával 10 gramm cukra ellenére inkább teljesen száraznak tűnik, míg a Teleki 14 gramm cukorral és 7.2-es savval már meglehetősen az édesség felé hajlik.

Bott Tokaji Furmint Csontos 2006

A Tavalyi Tokaj Ősz során szereztem be - balga módon csak három palackkal ebből a borból. Tetszett, de éreztem, hogy el kell még raknom. Az első így is csak Karácsonyig húzta, a második pedig e sorozat oltárán áldoztatik fel. Nem volt hiábavaló azonban az áldozat, rendkívüli élményt kaptam tőle. Tudtommal már elfogyott, de mielőtt még rám vetik az első követ, hogy elérhetetlen borról írok, elmondom: kóstoltam a 2007-est is. Könnyen lehet, hogy ő is lesz ilyen szép egy év múlva.

Szép szalmasárga színű alig észrevehető zöldes fénnyel. Egész fürgén mozog, viszont inkább foltokban csíkok helyett. Illata intenzív főleg gyümölcskavalkád, kezdetben túl sok fával. Azonban, ha adunk neki időt és levegőt. Őszibarack, körte, alma, méz, dió, mogyoróhéj, ananász, virágok - talán tulipán. Szelídül a fa, gyönyörű összhangra áll be minden, a komponensek a helyükre kerülnek. Főleg másnapra. Ekkorra a hordó már illedelmesen háttérbe vonul, teret hagyva az áradó gyümölcs- és virágözönnek, ráadásul megjelenik egy szippantásnyi sziklás, köves jelleg is. Nem lehet betelni vele.

Szájban komplex, izgalmas, dinamikus egyensúlyt mutat. Édes, húsos gyümölcsösséggel indít, semmi nem hiányzik abból, amit az illat alapján vártunk. Aztán mielőtt még elnehezülne a korty, a láthatatlan, ám rettenthetetlen savak könnyedén a magasba emelik, miközben bekapcsolódik a koncertbe egy finom sós-ásványos-fűszeres vonal is. Az alkohol is határozottan jelen van, ám megfelelő hőmérséklettel kordában lehet tartani. Tömör, mégis könnyed bor. Kedves, mégis komoly. Finom, mégis finom. Utóíze nagyon hosszú: gyümölcsös, sós; alma és némi fűszeresség időzik a legtovább. Különleges bor, remek formában. A sorozat eddigi legjobbja: 8 pont.

Bott Tokaji Furmint Teleki kert 2006

Most sem borult föl a papírfoma: nekem eddig mindig a Csontos mögé került a Teleki. Talán, ha nem lenne a Csontos, akkor másképp tudnék rá nézni, így viszont - ha már papírformát említettem, akkor a terminológiánál maradva - nálam az örök második szerepére van kárhoztatva szegény Teleki. Év elején már esett szó itt róla. A Decanter borszaküzletben vettem a 0.5-ös palackot 2580 Ft-ért.

Szinte ugyanolyan szalmasárga, leheletnyit sötétebb. Mozgása inkább komótos, csíkok helyett foltok itt is. Illata először meghökkentően aztán már csak markánsan fűszeres, idővel déligyümölcsös: menta, fekete tea, ánizs, grépfrút, mandarin, ananász. Neki is levegőre van szüksége, hogy a gyümölcsök kibontakozzanak, a fűszerek megszelídüljenek, és az egész egyensúlyba kerüljön. Így is egyedi és izgalmas marad, de már nem olyan különc.

Szájban édesen, még édesebben indul, mint a Csontos. A savak így nem is tudják elég magasra emelni, visszahúzza a cukor, picit elbillen a bor. Íze finom fűszeres, édes, fahéjas, szegfűszeges, diós: almáspite tölteléke. Hosszú lecsengését nagyon szép kesernye cizellálja, és mintha itt már a savak is erőre kapnának. Nagy kár, hogy ilyen későn ébrednek. Magában nagyon erős 5 pont, megfelelő étellel párosítva lehet 6 pont is.

[A cimkék képét a pince honlapjáról vettem.]