Aktív kommentelőnk, Akov párjával a dél-olasz végeken portyázgatott a nyáron, a zsákmányul ejtett borokból pedig remek kis kóstolót szervezett a közelmúltban. A laza, barátias légkör ellenére precízen összeállított, amolyan Mesterkurzus jellegű előadást kaptunk éghajlatról, borvidékekről, jellemző fajtákról és talajokról. Mediterrán klíma révén persze a vörösborok az érdekesebbek ezen a tájékon, a felvezetésnek kapott néhány fehérbor is csak erősítette ezt a képet. A sor Pugliára koncentrált, de egy-egy vendég tétel is becsúszott, a kedvencem is ezek közül került ki. Itt is olvashatnak az eseményről, gyorsabb kezű írók tollából.

Fazi Battaglia, Verdicchio dei Castelli di Jesi D.O.C. classico 2009

Vin ordinaire. Hangzatos név ide vagy oda, ez egy közönséges asztali fehérbor Közép-Olaszország Marche tartományából. Jól elkészített, iható, de egyszerű, jellegtelen és rövid. Itthon is feltűnik, gyakran 2000 Ft környékén, de annyiért nehogy levegyük a polcról, egy Szt. István Korona fehérrel vagy egy Kerházas furminttal jobban járunk. 3 pont.

Leone de Castris, Messapia Verdeca Salento IGT 2009

Ugrás az olasz csizma sarkába, a salento-i félszigetre, ahol Puglia legjobb borait találhatjuk. Verdeca szőlőfajta, elsőre zárkózott illat, frissre hangolt, de melegebb karakterű, citrusok és tuttifrutti, levegőzve egyre mélyül. Testesebb, enyhén olajos, jók az arányai, ízében egy kis karamella is feltűnik, és ennek már utóíze is van. Ezt már jó inni, 4 pont.

Conti Zecca, Fiano del Salento IGT 2009

Dugós.

Accademia dei Racemi, Sum Torreguaceto VDT 2007

Sussumaniello szőlőből készült, egyedi illatú bor, egyrészt délies, nagyon érett sötét bogyósokkal (szeder), kávés/csokis beütéssel, másrészt földes és enyhén vegetális (kapor). Szájban is földes-szedres, jó savakkal, közepes testtel, egy jóivású déli bor lenne, ha nem lenne benne egy határozott kesernye. Nagyon közel van egy újvilági vöröshöz, csak sem nem újhordós, sem nem túlextrahált. Eléri az 5 pontot.

Leone de Castris, Villa Santera, Primitivo di Manduria DOC 2008

A primitivo már egy viszonylag ismertebb szőlőfajta, közeli rokonságban a zinfandellel, szintén alkoholos, de sötétebb borokat ad. Meglepően érettnek tűnik elsőre, diós, húsos-bőrös jegyekkel, koncentrált, mediterrán, meleg karakterű, érett Dél-Ausztrál shirazok is beugranak az illatról. Szellőzve mintha fiatalodna, édes gyümölcsei (áfonya és málna) határozottabbá válnak, tetszetős az összhatás. A korty lágyan indul, de nem savszegény, teste nagy, és meglepő módon megint csak nem túlextrahált, pedig az illat után ezt vártam volna. Szép gyümölcsök, határozott, de jó tannin, a magas alkohol beköszön a korty végén, de nem zavar. Utóíze hosszú, szedres. Izgalmas, nagyon jó bor, a 6 pont talán nem is tükrözi eléggé, mennyire tetszett. 8 euro kint.

Accademia dei Racemi, Dunico, Primitivo di Manduria DOC 2007

Először Unico-t értettem, mikor a név elhangzott, pislogtam is nagyokat, de aztán leesett a tantusz. Azért ez is egy becsvágyó próbálkozás, nemzetközi stílusú, biztos kezű munka. Színe átlátszatlan bíbor, illata kialakulatlan, zárkózott, szedres, málnás, földes, de inkább csak a koncentrációt és a mélységet érezni, nagyon fiatal még. Szájban sűrű, komoly, remek sav és sok, de jó tannin, összességében kicsit nyers, de ennek ellenére is van benne valamiféle nagyboros kidolgozottság. Idővel akár a magas alkoholt is integrálhatja, jelenlegi állapotában 6 és 7 pont határán helyezném el. Vétek most kinyitni. (22 euro)

Conti Zecca, Negroamaro del Salento IGT 2007

Negroamaro végletek, 1. felvonás. Ez odakozmált, még a tőkén. Túlérett, sült szőlős, mazsolás illat, sötét bogyósokkal, medvecukorral, kávéval és aszalt fügével. A savak mintha kimaradtak volna belőle, tannin ellenben van bőven, a sötét gyümölcsök mellett gyógynövények is feltűnnek ízében. Szerencsére újhordót nem érezni rajta, az menthetetlenül szörpössé tette volna. 4 és 5 pont határán.

Preula del Levante Negroamaro del Salento IGT 2008

Negroamaro végletek, 2. felvonás. Világos szín, gyógynövényes, szinte zöldes illat, mintha teljes érettség előtt szüretelték volna. Oldschool, piros gyümölcsös, meggybefőttes, bőrös. Könnyedebb, nem alkoholos test, a savak is szépen megmaradtak, totális ellentéte az előző bornak. Nem túl bonyolult, viszont van benne valamiféle óvilági varázs. Ötös alá.

Leone de Castris, Salice Salentino DOC Riserva 2006

Koncentrált illatában bőr, animalitás, érettség, aszalt szilva és fűszerek, levendula, rozmaring. Egy teljesen megérett déli vörösbor. Szájban lekerekedett, semmi túlzót nem találni, kicsit talán már egyszerűbb, mint kéne. Savai megmaradtak, ízében aszalt szilva és dió, kissé érdes tannin, utóíze hosszú. 6 pont.

Tenuta I Fauri, Santa Cecilia, Montepulciano d'Abruzzo DOC 2008

Már a színével is felkelti a figyelmet, pedig a java csak utána következik. Oké, hogy fiatal bor, de egyenesen lila a peremnél, egyébként pedig áthatolhatatlan fekete. Orrban hűvösebb karakterű, Bordeaux-t idézi animalitásával, szilva és fekete meggy kicsit a háttérben, dió, liliom, ibolya, kávé, rendkívül összetett. Szájban is meglepi az embert, savai élénkek, de nem bántóak, fűszeres, sötét bogyós íze nagyon gazdag, teste nem alkoholos, tanninja sok, utóíze pedig nagyon hosszú, tele édes gyümölcsökkel. Lehengerlő bor, 7 és 8 pont határán. 12,5 euro? Döbbenetes best buy.

Cantina di Verosa, Carato Venusio, Aglianico del Vulture DOC 2004

Az Aglianico minden bizonnyal Dél-Olaszország legkiválóbb fajtája, viszont olyannyira késői érésű, hogy északabbra nem is termesztik. Leghíresebb termőterülete a Taurasi DOCG (Dagadtos kollégát - egyebek mellett - egy innen származó bor bűvölt el nagyon két hete a Várban), a mi borunk a némileg kevésbé felkapott Aglianico del Vulture területről érkezett. Érdekes illatában gyömbéres aszalt szilva, fűszerek, benzin, egy kis bőr - abszolút délies, mediterrán karakter, gazdag és izgalmas is. Szájban sűrű, de nem lekváros, laza szerkezet jó savakkal, viszont nem különösebben bonyolult. Az illat talán többet nyújt, de jó kis bor ez is. 6 pont.